CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Horváth Gyula írása: BENCE

2012. február 22. 14:40 - csú

Tegnap kaptam a rossz hírt, meghalt Feith Bence!

Mindenkit megdöbbent a hír, akik ismerték, szerették.
Ő az az ember volt, aki nem ismert tréfát, ha munkára került a sor. Fiatalon a KISZ budapesti szervezetében tevékenykedett. A diákok és a pedagógusok munkáját, fejlődését figyelte. Tevékenységének mindig a korrekt magatartás, a racionalitás és a szakmaiság volt a meghatározója.
Beosztásából következően igen sok embert ismert és igen sokan ismerték őt. Tudni lehetett róla, hogy kiváló felkészültségű, igen jó vitakészségű és hiteles, tekintéllyel rendelkező ember. Amikor abbahagyta a mozgalmi munkát arra a helyre mehetett volna dolgozni, ahova akart. Ő Csepelt választotta!

Azért Csepelt, mert úgy vélte, hogy itt van számára a megfelelő kihívás arra, hogy képességét kibontakoztassa.

Nem lakott Csepelen! Új Buda volt a lakóhelye, de aktív életének legnagyobb részét nálunk töltötte. Igazi pedagógus volt. Abból a fajtából, aki hitte, hogy egy tanár-embernek többet kell tennie annál, hogy elvégzi a munkáját.
Amióta hozzánk került mindig részt vállalt a kerületi közéletben. Értekezletekre előadásokra járt, böngészte a szakmai folyóiratokat azért, hogy az a hely ahol feladatot vállalt a legjobb irányba haladjon. Ezek a törekvések óhatatlanul ütközésekhez, konfliktusokhoz vezettek. Sohasem vitázott indulatból! Először mindig társai gondolatait akarta megérteni, és ahhoz viszonyítva, abból kiindulva kívánta az új, a szokatlan módszereket ismertté és elfogadhatóvá tenni.
Neki nem munkája, neki hivatása volt!

Akinek hivatása van annak pedig nincs munkaideje! Éjjel nappal szolgálatban volt. Ezt a környezete elfogadta és féltő megnyugvással konstatálta, de a szervezete tiltakozott. Jelzéseket adott, hogy túl nagy a terhelés sok a feladat és emberfeletti az őrlődés, amit vállalt. Tudta, hogy két végén égeti a gyertyát. Amikor ezt baráti körben óvatosan felvetettük neki, szomorú egykedvűséggel válaszolt.
"Tudom, hogy ebbe a hajtásba bele lehet dögleni, de a semmittevésbe, meg a félig végzett munkába is. És annak semmi értelme! Ha, csak ezt az alternatívát adja a sorsom, akkor már inkább az előzőt választom."
Élete nagy társadalmi traumáit, szilárd elkötelezettsége és világos értékítéletére támaszkodva, határozott emberi tartással élte át. Meggyőződését a legkritikusabb időkben vállalta és deklarálta leginkább. Mondta is nekem egy beszélgetés alkalmával a kilencvenes évek elején.
"Nézd a behódoló, köpönyegforgató neofiták már mind elbuktak. Én meg talpon vagyok és úgy is maradok, mert amit teszek, azt hitből teszem! A hittel pedig nem nagyon merészelnek ujjat húzni!"

Csepelt választott hazájának tekintette. Híresztelte, hogy ő nem beleszületett érzelemből, hanem következetes racionalitásból, feladatok megoldására jött ide. Nem is kerülte el a munkát. Mindig a feladatok nehezebbik oldalára állt és nem csak munkát végzett, hanem csoportokat, szövetségeket ápolt a célok megvalósulásáért.
A különböző beosztásokat, - így az alpolgármesterséget is- a feladat ellátás lépcsőfokának és nem rangnak érezte. Semmi megütközés nem volt benne, amikor visszatették az iskolájába. Zokszó nélkül dolgozott tovább. Igen ritkán csurrant csak ki belőle a keserűség. Főleg akkor, amikor az általa alkotott iskolát az ÁMK-t látta veszélyben.
"Nem várom meg, míg azt a feladatot kapom, hogy verjem szét, amit létrehoztam!"
Vette a kalapját és minden formaságot nélkülözve elment. Mi meg elengedtük a kezét. Egy páran néha meglátogattuk őt a Nagy Imre Társaságnál. Megöleltük, hallgattuk kedves szavait, néztük optimizmust sugárzó szemét.
Akkor még azt hittük majd visszajön.
A tegnapi hír késként vágott az elevenbe!
Soha!

Forrás: Horváth Gyula blogja
 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr694172056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása