Jelentem, én olvasom az önkormányzat hivatalos honlapját – bár nem tartozik kedvenceim közé. Azt viszont meg kellett állapítanom, hogy a honlapnak, illetve szerkesztőjének van kedvence. Nem fogják kitalálni kicsoda. Németh Szilárd polgármester! A Főnök! A Kedves Vezető Helyi Embere, Akinek Van Barátja! Van barátja a parlamentben, a kormányban, a fővárosban, de a Hír Tv-ben, az ECHO TV-ben, a Magyar Demokrata című hetilapban, a Csepeli Hírmondóban vagy éppen az önkormányzat honlapját készítők között. Ez utóbbiban éppen a szerkesztő, aki ráadásul

munkatársa is. A szerkesztő, aki rendre „kiszerkeszti” főnökbarátját, Németh Szilárdot. Akit egyébként, mint egy celebet, szinte zabál a magyar média. Mármint a jobboldali média, illetve a barátok, akik „önzetlenül” adják őt egymásnak képernyőről-képernyőre, lapoldalról-lapoldalra vagy éppen szájról-szájra.

 

Ha kell egy kis kommunistázás – Németh Szilárd. Ha éppen a szocikat kell szidni, jöjjön Németh Szilárd. Ha kell valami laza program, mondjuk egy kis télvégi disznótoros, hát ott van Németh Szilárd. És ő megy. Rendületlenül. Hogy mennyit utazik ezért ez az ember? Fantasztikus. Hogy bírja? Nem tudom, de legalább, most már új nagy, kényelmes Skodát tett alája – közpénzből –, az a hálátlan önkormányzati testület. Havi másfél milliós keresetéből legalább már ezt nem ő, hanem mi fizetjük. Az ellenzék meg mondja csak a magáét. Mindenesetre, január 27-e óta 12 nyilatkozatát láttam, olvastam, televízióban, újságban, internetes honlapon, de ha a disznótor után csapvizet ittam volna, valószínűleg még onnan is ő folyt volna. Csak néhány példa arra, hol kapott az utóbbi hetekben teret: Lánchíd Rádió, Rádió Orient, Kossuth Rádió, Hír TV, ECHO TV, Magyar Demokrata, Magyar Hírlap. Természetesen nem felejthetem ki a felsorolásból /még meg is rónának érte!/, a közvetlen irányítása alá tartozó helyi médiát sem /csepel.hu, csepel.info, Csepeli Hírmondó/, amely szinte ette szavait, a csepeli disznótoron mondottakat többször, több helyen is.

 

Jó is egy kis disznótoros sajtótájékoztató. De még jobb, ha az újságírók, a baráti kör tagjai vagy az elvbarátok nemcsak a kolbászból, hanem az anyagi javakból is részesülnek. Teret kell nekik adni az önkormányzat honlapján /Bayer Zsolt írásait szinte már hetente „veszi át” az önkormányzat honlapja/, könyveiket önkormányzati támogatással lehet terjeszteni, vagy éppen őket kell felkérni, mondjuk például, a Vörös Csepel című, közpénzből fizetett pártpolitikai kiadvány támogatására, nyomdai munkálatainak elvégzésére. Így működik ez a fideszes fülkeforradalmi világ. Te készítesz velem riportot, segédkezel médiakapcsolataim építésében, én meg adok helyette – közbeszerzés nélküli –, megrendelést, megrendeléseket. Megtehetem. A kétharmaddal erre is felruháztak. Én Vagyok A Polgármester. Minden Hatalom Az Enyém!

 

Igen – mondom magamnak –, akinek barátja van, aki a hatalmasok barátja, vagy maga is hatalmas, annak mindene van. Németh Szilárdnak most még mindene van. Márpedig „akinek megvan mindene, annak valójában nincs semmije”. Nem elsősorban anyagiakra gondolok, abból szerintem egyre több van polgármesterünknek. Inkább elismerést, tiszteletet, megbecsülést jelző „légkörre” lenne szüksége, mert az viszont vészesen fogy körülötte. Hiába övé a sajtó nagy része, hiába állnak sorba egyes újságírók lesve szavait, hiába csapkodják barátai a vállát egy-egy nyilatkozat után, hogy jó voltál Szilárd. Hiába, mert eddig nincs mögötte tisztességesen elvégzett, eredményes munka, alkotás – teszik egyre többen szóvá Csepelen.

 

Nem teljesülnek az ígéretek: már biztos, hogy nem lesz önálló Csepeli Kórház, az uszoda is „elúszik” lassan –, mondják mások, akik rész vettek a testület legutóbbi, február 23-i ülésén. Vagy több száz sportembert „sértett meg” a polgármester azzal, hogy nem ment el a Csepel SC 100 éves centenáriumát ünneplő közgyűlésre a Csepeli Munkásotthonba, az ezrek által ismert, szeretett és becsült csepeli sportember, labdarúgó Losonczi Flórián temetésére. De hiányolták egy-egy, a napokban megtartott iskolai bálon, vagy a civil szervezetek részére szervezett önkormányzati programon is. Kommunistázásra, az elődök lejáratására, médiára, a fővárosban, a parlamentben való szereplésre, „bohóckodásra”, van ideje, csak ránk, csepeliekre nincs – mondta egy ismerősöm, a civil találkozón résztvevők egyike. Igaza van. A „minden” is összeomlik egyszer –, teszem én hozzá.