Csepelen már nem elég, hogy a hazugságot kell lenyelnünk, örülnünk is kell neki! A beruházások csúszásával, a munkák minősége is romlik, a költségek növekednek és ennek ellenére az érintettek köre egyre elkeseredettebb. Az elkeseredettséget nem lehet egy dísz disznó kizsigerelésével és a konc nép közé vágásával orvosolni. Ezt csak a valódi értékekre épülő, a szakmai és politikai ismereteket megfelelő módon alkalmazó, a környezetét szolgáló vezetőknek lehet majd megoldani. Horváth Gyula újabb, Lecke című blogbejegyzését a folytatásban közöljük:
LECKE
Húsvét, minden évben az élet újra indulásának, a tavasznak az ünnepe.
Úgy látszik, hogy jó néhány dolog azt mutatja, hogy szűkebb hazánkban Csepelen is megélénkült az élet. A korábban pellengérre állított dolgok közül egyik-másik nagy nehezen a változás kedvező fordulatát vette.
Csepel bejáratánál, a Kvassay hídnál elhelyezett Weis Manfréd emléktábla környékét megtisztították.
Elkerült onnan a narancssárga szemétláda is. Az ember örömmel kiállt fel, nem hiába beszéltünk.
Sajnos a többi hiányosság azonban megmaradt.
A szent Imre téri BKV "budik" továbbra is ott éktelenkednek a tér közepén, hirdetve az igénytelenséget és a széppel szembeni ellenszenvet.
A testvérvárosunktól, Vámosgálfalvától ajándékba kapott faragott helységjelzők közül egy már eltűnt a többi, meg kritikátlanul rossz állapotban hirdeti tovább a mostohaság lehangoló erkölcsi és esztétikai viszonyait.
A megújuló természet, megújuló munkákat is hozott kerületünkben.
Elkezdődtek újra a téli szünet utáni útépítések.
Csigavágtában épül a gerincút! Már a Corvin úti elterelések, meg hullámvasútszerű bolyongások a labirintussal, készen vannak.
A Pató Pál kerékpárút régen kész van, de valószínűleg amíg el nem dől, hogy az átadó milyen beosztásban is leledzik, nem kaphat pecsétet a megnyitásra. A kerület határában épülő MO meg rákmenetbe kapcsolt. A híradók, már hónapokkal ezelőtt diadalittasan repítették a hírt a nép közé, hogy megindult a Duna feletti hídelemek mozgatása. Azóta, csak átállíthatta valaki a szabályzót, mert egyébként, már régen el kellet volna érni a túlpartot, aztán még a közepén sincsenek.
Ugyan így éktelenkednek az Auchan mögötti szigeti gyorsforgalmi út műtárgyai is!
Azt a kifejezést, hogy téli szünet az útépítésben és más, magas és mélyépítészetben, már évtizedek óta nem hallottam.
El kellet jönnie a fülkeforradalomnak ahhoz, hogy ezt a modern technológiák világában a mérsékelt égövben elhelyezkedő országokban már kiveszőfélben lévő fogalmat visszahozzák.
Az meg senkit ne zavarjon, hogy a tél meg aztán az idén el is maradt! Hála Istennek, mert egy jó hét kivételével, csak éjszaka voltak kemény fagyok. Kevesebb gáz fogyott a háztartásokban és ezzel kevesebb kiadása volt az egyébként egyre rosszabb sorsú embereknek. Igaz ugyan, hogy a gáztűzhelyeken már nem lehet egy nagy fazék vizet felforralni ugyanazon a lángon, amelyiken tavaly még lehetett, de ennek a mérések szerint csak a víz lehet az oka!
Komótosan nekidurálta magát a gerincút kivitelezője is a félbehagyott munkák folytatásának. Gondolom, hogy milyen önmérsékletet kell tanúsítania, hogy a fenti marhaságokat szó nélkül hagyja.
Szegény dolgozott volna egész évben, ha hagyják.
Igen ám, de akkor meg elkészült volna!
Ha elkészült volna, akkor meg ki kéne fizetni!
Na, tisztelt Hölgyeim és Uraim el is érkeztünk a kérdés központi kérdéséhez!
Nincs miből rendezni a számlát! Akkor viszont egy lehetőség marad az időhúzás.
Ez rossz a lakosságnak, rossz a kivitelezőknek és jó a megrendelőnek. Az új éra viszont igen egoista szemléletű. Nem törődik a két igazi érdekcsoporttal, csak a saját presztízsérdekeit erőlteti.
A lóvé kell másra!
A lakosság és a kivitelező várjon!
A lakosság száját be lehet tömni a komcsik által hagyott örökség nehézségeinek könnyes emlegetésével. A feljelentések szaporításával, az ügyészségek szidásával, meg a bírósági tudósításokkal.
A kivitelezőt meg fenyegetően mérlegelésre lehet kényszeríteni azzal, hogy gondolja végig, mi a jobb neki, ha később kapja majd meg az elvégzett munkáinak az árát, vagy az, ha soha?
Vezéreink számítása szerin ezzel a mesterhúzással mindkét fél pofáját alapállásba helyezték!
Az a nagyon nagy baj, hogy mind a két módszer antidemokratikus, igaztalan és arrogáns!
A fülkeforradalom meg az újfajta gondoskodás ezt hozta nekünk. (Nem a nyúl tojta tegnapelőtt!)
Új elvárások értékmezei körvonalazódnak nálunk.
Már nem, hogy a hazugságot kell lenyelnünk, hanem örülnünk is kell neki!
A beruházások csúszásával, a munkák minősége is romlik, a költségek növekednek és ennek ellenére az érintettek köre egyre elkeseredettebb.
Ezt az elkeseredettséget nem lehet egy perántyás disznó kizsigerelésével és a koncnak a nép közé vágásával megoldani. Ezt csak a valódi értékekre épülő, a szakmai és politikai ismereteket megfelelő módon alkalmazó, a környezetét szolgáló vezetőknek lehet majd megoldani. A lecke egyre bonyolultabbá válik!
