1) A cikk címe: Felavatták az ereklyés országzászlót az Szent Imre téren

A szerző Cs. A. a július 18-i, Szent Imre téri 300 évfordulós ünnepségről tudósít. Az írással több gondunk is van:

> a cikk címében azt állítja, hogy „…ereklyés országzászlót” avattak városunk főterén. A szerző vagy nem tudja, vagy elhallgatja, hogy ez nem ereklyés országzászló. Nem került ugyanis kialakításra az országzászló talapzatában az ereklyetartó, amelyben elhelyezik Nagy-Magyarország legnevezetesebb történelmi helyeinek földjét tartalmazó zsákocskákat. Lehetségesnek tartom, hogy az újságíró ezt tudta, mivel azonban Németh Szilárd polgármester július 6-i parlamenti felszólalásában is ereklyés országzászlóról beszélt: „Mi csepeliek elmondhatjuk, hogy volt és lesz ereklyés zászlótartónk…”, már nem tudott mit tenni. Azt nem akarta megírni, hogy „volt”, de már nem „lesz ereklyés országzászlónk…”, sőt azt sem írhatta meg, hogy a most felavatott nem a „volt”, 1938-as ereklyés országzászló „minimális beruházással” való „visszaállítása”, ahogy Borbély Lénárd alpolgármester állította a lap 2011. október 28-i számában, mert például az eredeti országzászlót 3 oldalról mintegy egy méteres „fal” vette körül. A „minimális beruházás” –t pedig eleve el kellett, hogy felejtse, mert a II. világháború előtti időszakban átadott országzászlót – az egyik frissen kitüntetett Csepeli Díszpolgár szerint –, közadakozásból és a csepeli gyárosok adományaiból építették fel. Azért érdekes lett volna, ha valaki valamikor megkérdezi a polgármestert, hogy miért kellett ezt most közpénzből, módosított formában „újraépíteni”? S ha már itt tartunk, akkor bennünket az is érdekel, hogy mennyibe került?

> az újságíró idézi Kövér Lászlót a magyar parlament elnökét, aki ünnepi beszédében a következőket mondta: „A zászló mutatja, hogy Csepelen van közös álom és létezik közös remény.”.  Hagy kérdezzük meg, így utólag, a szoboravató vendégtől: valóban az 1938-as „Reviziós emlékmű” /az idézőjelet az 1938-as ünnepély meghívójának alcíme indokolja!/, „helyreállítása” volt a nehéz helyzetben élő, a munkanélküliség rémével küszködő csepeliek álma és közös reménye?

> Az viszont valószínűleg már csak bennünket érdekel, hogy Csepel testvérvárosainak vezetői közül egyedül a nagyszalontai polgármester jelent meg az „újratelepítés” 300. évfordulóját köszöntő ünnepségen. Miért nem örült velünk július 18-án, az erdélyi Vámosgálfalva, a lengyel Kielce, a horvát Rijeka, a finn Juankoski, illetve a német Neuenburg testvérvárosi delegációja vagy képviselője? Talán nem kaptak meghívást? Vagy kaptak, de nem jöttek?

> Arról sem írt cikkében az újságíró, hogy a program utolsó száma, a Csepel Táncegyüttes műsora, már nem érdekelte Csepel vezetőit, a parlament elnökét, a meghívott vendégeket.  Tüntetően elfordultak a táncosoktól, beszélgettek, gratuláltak a kitüntetetteknek, egymásnak., valószínűleg siettek a fogadásra, vagy haza. Nem tudom, ki volt a program szervezője, de ez megalázó volt. Lehet azonban, hogy nem ő volt a hibás?

2) A cikk címe: Csepel új díszpolgárai.

A képviselő-testület hét Csepel Díszpolgára cím odaítéléséről döntött, egy fő pedig posztumusz Csepel Díszpolgára kitüntetést kapott. Már gratuláltunk a kitüntetetteknek, megérdemelték. Azonban szívesen olvastunk volna mind a hét kitüntetettel riportot ebben a lapszámban. Szinte érhetetlen, hogy miért maradt ki két díjazott – dr. Csötönyi Sándor és Laurencz László –, bemutatása, megszólaltatása, illetve az 1982-ben elhunyt Radics Béla rockzenész munkásságának méltatása. Kellett a cikk a következő lapszámba? Nincs elég témájuk, takarékoskodni kell az írásokkal?

3) Kimaradt események:

Július 16.: Oszlopnak rohant egy autó Csepelen, a Mag utcában.

Július 18.: Ismét több milliós kábellopás történt a BKV vonalain, közöttük a csepeli Hév vonalán is. Emiatt a közlekedés csak a délutáni órákban állt helyre.

Július 19.: csepeli evező siker született az evezősök 113. országos bajnokságának nyitónapján, a Szeged melletti Maty-éri pályán.