Budapest nehéz helyzetben van!
Ezt a mondatot igen gyakran elmondták már. Sokszor volt reális alapja, de annál többet nem!
Úgy nézett ki, hogy mindig ijesztgették az ország és főleg a város lakosságát azzal, hogy olyan méretű viharhullámok közelednek, amit a Budapest nem tud elviselni. Az esetek többségében ilyenkor a mindenkori kormányzat segített. Na, nem annyit, hogy a bajból kilábaljon a város, csak annyit, hogy életben maradjon legalább a választási ciklus végéig. Az ijesztgetésben az ellenzék mindig gátlástalanabb volt, mint a kormányzó erők. Mintha nem hittek volna abban, hogy valaha ők is irányíthatják, majd egyszer a várost. Most megadatott a lehetőség nekik is.

Tarlós István megpróbálja szakszerűen és felelősséggel kormányozni a rábízott javakat.
Úton, útfélen azonban akadályokba, keresztbe rakott lábakba ütközik. Ezek egy része a világgazdaság helyzetéből következik, más része abból, hogy a kormányzat, nem erényei és eredményei, hanem barátai és érdekeltségei szerint osztja a forrásokat. Ebben a viszonylatban Tarlós István a "futottak még" kategóriájába tartozik. Mondjuk meg őszintén, hogy ez erkölcsi szempontból éppen annyira érdem, mint amennyire anyagi szempontból kudarc a városnak. Ilyen "bizalmi" légkörben nem csodálom, hogy az erőfeszítések elsorvadnak.
Sokszor hallottam annak idején Tarlós képviselőtársamtól azokat a szenvedélyes mondatokat, melyek arra irányultak, hogy a városnak elsősorban nem azon kell gondolkodnia, hogy hogyan lehet hitelt felvenni, hanem azon, hogy átlátható, új módszerekkel, belső rendszerének megújításával és a kormány támogatásával, hogyan kell a bajból kijönnie.
Szimpatikus mondatok voltak!
Most meg tízmilliárdos hitelt és 25 milliárdos folyószámlahitelt vesznek fel, és ezzel, a "kormány támogatását" ki is merítették. A többit elfelejthetik!
Pedig ennek a városvezetésnek voltak jó húzásai is.
Többek közt a Duna bekapcsolása a város közlekedésébe kézenfekvő, régi adóságot pótolt. Nem csak tömegközlekedési, de turisztikai szempontból is jelentőset. Ráirányította a figyelmet arra, hogy a város komplex közlekedési rendszerének elhanyagolt szegmensei vannak. Ennek a gondolatnak mégis az a legnagyobb erénye, hogy vannak még feltárható tartalékok Budapesten, csak értelmesen figyelni kell rájuk!

Sokat rontott viszont a teljesítményen a BKK létrehozása.
A lakosság, csupán felesleges púpnak tartja működését. A főpolgármester sem különben, ezért tétova lépéseket tett népszerűtlen vezetője leváltására és a felesleges szervezet megszüntetésére. A Közraktárak helyzete, az Új színház ügye a művészeti életet mételyezi. A korábbi Fidesz alkotta Műemléki Hivatal és a Tervtanács megszüntetése, nem csak fejetlenségről, hanem az épített értékek degradálásáról, és nagy valószínűséggel a hamarosan újra erőre kapó építési lobbyhoz dörgölődzők haszonszerzési vágyának kiszolgálásáról is szól. Az új parkolási körzetek, amik köszönő viszonyban sincsenek a beígért egységes budapesti rendszerrel, csupán a lakosok megsarcolását jelentik és szembe mennek a korábbi elvekkel. Sem közlekedés-szervezési, sem környezetvédelmi haszna nincs. Inkább ellenkezőleg, káoszt okoz és taszít. Pedig Budapestnek vonzó városnak kell maradnia!

Ilyen körülmények között a rendelet, melynek értelmében évente többször is adományozható díszpolgári cím, igazán kiverte a biztosítékot a városlakókból.
A realitáshoz hozzátartozik, hogy a főváros rossz helyzetéhez hozzájárultak a nem eléggé átgondolt korábbi döntések is.
A szocialista szabaddemokrata vezetés is követett el hibákat, főleg irányításának utolsó éveiben. Amennyire nagy baklövése volt a jobboldali ellenzéknek az az álláspontja, hogy "mennél rosszabb a városnak, annál jobb (nekik) az ellenzéknek", ugyanennyire bugyuta és arcpirító volt az, amikor Horváth Csaba korábbi főpolgármester-helyettes, két héttel az után, hogy átvette Hagyó Miklóstól a BKV felügyeletét, a közgyűlésnek bejelentette, hogy megoldotta a közlekedési vállalat ügyét.
Ezt még fokozta azzal is, hogy később ingyenes tömegközlekedési utazást ígért akkor, amikor a vállalat és a főváros gazdálkodása, egyaránt a tönk szélén állt. Majd alagútrendszert vizionált a Duna hosszvonalában.

Most is az látszik, hogy kizárólag az ellenségesség és a hatalmi acsarkodás jellemzi Budapest politikai vezetését.
Nem látják be, hogy egy óriási érték, egy tradicionális város erényei porladnak szét a kezük alatt. A helyzet olyan veszélyes, hogy most százszor inkább a város fejlődése érdekében történő együttműködésre, mint a lehetetlen ellenállásra és az öncélú ambíciókra kéne az erőket fordítani. A munkamegosztásnak nem az előrevivő ötletek kölcsönös kioltásában, hanem a tenni akaró szakemberek bevonásában és a döntés előkészítés hozzájuk való csoportosításában kéne testet öltenie.
A fővárosért elkötelezett, szabad szakembereknek kell a kilábalás és a világvárosi fejlődés alternatíváit kidolgozni és a városért (nem pártokért) elkötelezett képviselőknek pedig dönteniük Budapest érdekében.
Amennyiben nem segít az ország, elfordul a kormány, a városnak kell összefognia. Van, - és elődeink példái mutatják, hogy volt is- itt annyi kreativitás és intellektuális erő, hogy kilábaljunk a bajból. Budapest olyan erős, olyan fennkölt és olyan szép, hogy megbuktatni, elgáncsolni nem tudják. Csak saját magunk lehetünk hanyatlásunk okozói.
Annak a városnak, amelyiknek irányítói és ellenzéke ezt nem látja be, ellenségre már nincs szüksége!

Eredetiben: Horváth Gyula blogja