Drámai a konfliktus, amelyben a jog és az erkölcs igazsága áll szemben. Ma mindennaposak ezek a konfrontációk. Jogilag mit sem tehetünk, ha nyilvánvaló morális vétség nem ütközik törvénybe, mert a törvényt szándékosan úgy alkották, vagy szükség esetén utólag visszamenőleges hatállyal módosították. Kerületünk vezetői azt állítják, hogy nincs pénze a kerületnek, majd azon nyomban közpénzen vesznek maguknak személyes használatra mind a négyen egy-egy személyautót. Bárki folytathatja a példák sorát. Minden ilyen eset öli a lelket, rombolja az emberek hitét, pusztít. Elszomorít, ha azt látom, hogy a boltban az idős vásárló a pénztárnál visszatetet néhány dolgot, amit szeretett volna, mert nem tudta kifizetni.
Ma már a bliccelőt sem lehet kapásból elítélni, mert lehet, hogy nem telik bérletre, jegyre. Egy ilyen helyzet játszódott le közvetlenül a szemem előtt.
A Szent Imre téren fiatal házaspár szállt fel a csepeli HÉV-re. Tiszta tekintetű házaspár, 4 éves forma gyerekkel. Derűsek, halkan beszélgetnek. A Szabadkikötő megállóban ellenőrök lépnek a peronra, gyakorlott mozdulattal húzzák fel a karszalagot és elkezdik a jegyek ellenőrzését. A helyzetet felismerve a feleség gyorsan a kocsi másik végébe surran, ott várja, hogy eljussunk a MÜPA-ig, a megállóig, amit három neves intézmény közül a Nemzeti Színház és Modern Művészetek Palotája mellőzésével Közvágóhíd néven említ a BKV. A férj marad a helyén a gyerekkel. Az ellenőr gyorsan halad, tőle is kéri a jegyet. Zsebbe nyúl és egy kezeletlen jegyet nyújt át. Ekkor egy a mai világunkra jellemző párbeszéd következik.
- Ön nem kezelte a jegyét, pótdíjat kell fizetnie.
- Maga azt állítja, hogy nekem nem volt jegyem, pedig ott van a kezében.
- Önnek a felszálláskor kezelnie kellett volna a jegyét.
- Ott van a kezében, adja vissza a jegyemet, majd én kezelem.
- Nem adom vissza, mert nem most kell kezelni, hanem a felszálláskor. Kérem az iratait.
A szerelvény megállt, az ajtók kinyíltak, a férfi nyakába vette a gyermeket és leszállt. Az ellenőr is leszállt, de nem ment utána. Társához kezdett beszélni, nyugodtan, gesztikulációk nélkül. A férfi a híd töltése mellett az 1-es villamos megállója felé tartott. Egyszer sem nézett hátra. A mozgásán látszott, hogy nem először kerül ilyen helyzetbe. Nem tudom, mit gondoljak. És mit tanul a kisfiú…
Nagy Gyula
