Többségében nem a kitüntetett személyekkel, szervezetekkel van bajom. Sőt! Sok kitüntetésnek örültem. Egy gyakorlatot vitatok. Azt, ahogy a Fidesz csepeli frakciója – Németh Szilárd polgármester javaslatára –, osztogatja a kitüntetéseket. Hatalomra kerülésük után – az érvényben lévő rendeletet megsértve –, nem adták ki a kitüntetéseket. Így maradt el 2010 végén a Csepeli Nívódíj, 2011. március 15-én pedig a Csepelért-díj átadási ünnepsége. Amikor az ellenzék rákérdezett, csak titokzatosan mosolyogtak. Végül tavaly, július 18-án új rendeletet alkottak, új díjakat hoztak létre. Tizenöt hónap alatt háromszor módosították! Megtehetik, a fideszes többség bármilyen polgármesteri javaslatot megszavaz. Mindez megkérdőjelezi értékrendjüket, politikai előrelátásukat, de rendeletalkotási képességeiket is. A változtatások mögött ugyanis mindig, egy korábban, például két hónappal a módosítás előtt nem látott politikai cél megvalósítása húzódott. Mégsem erről akarok most írni.
Azért fogtam „tollat”, hogy leírjam: így teszi tönkre a Fidesz a valódi értékeket, így devalválja az értékalkotó, teremtő emberi munkát, illetve annak közösségi megbecsülését, elismerését. Múlt év július 18. óta, 58 (!) kitüntetést osztottak ki. Csepel Díszpolgára címet 23-an, Csepel Örökség kitüntetést 30-an, míg a Csepel Szolgálatáért díjat 5-en kapták meg. Ugyanezen rövid idő alatt az 1,7 milliós fővárosban 32-en nyerték el, a Budapest Díszpolgára címet. A XVIII. kerületben pedig – annak ellenére, hogy létszámban nagyobb Csepelnél –, hat kitüntetési címben, összesen 27 elismerést osztottak csak ki. A Díszpolgári címet a pestszentlőrinci fideszes többségű testület mindössze 5 főnek ítélte meg. Vagy: 1993-2010 között a csepeli elődök 39 esetben hagytak jóvá Csepel Díszpolgára kitüntetést. Az egy főre jutó kitüntetések számában tehát, 2011 óta, valószínűleg elsők vagyunk a budapesti kerületek között. És ezt nem lehet magyarázni Csepel újjáépítésének 300. évfordulójával. Anélkül is az élen állunk. Egy olyan versenyben, amit nem írt ki senki. Csak Németh Szilárd.
Tudom, nem éppen ez érdekli most a csepelieket. Akkor miért? Október 19-én, a polgármesteri hivatalban tartottak fogadást. Németh Szilárd 70 sportolót, sportvezetőt köszöntött kézfogással, majd rövid fogadást adott tiszteletükre /csepel.hu/. De hasonló gratulációkra több testületi ülés megkezdése előtt is sort kerített. A ceremónia állandó része a kézfogás, az azt követő fényképezkedés. Együtt a polgármesterrel. Azonban még nincs vége. A kitüntetett, kézfogásban részesített gyerekeknek, fiataloknak, illetve felnőtteknek még a vendégkönyvbe is be kell valamit írni. Az előre megírt forgatókönyv szerint működik a rendszer. A kommunikáció ezen részét nagyon érti. Majd minden hónapban köszönt, elismer valakit, kezet fog az arra érdemesekkel, nemegyszer országos potentátokkal, padtársakkal a háta mögött. A Csepeli Hírmondó, a csepel.hu, vagy a fideszes csepel.info meg mindezt leközli, szöveggel, nemegyszer képpel. Tombol a szervilizmus. Hiába. Polgármesterünk elismeri az emberi teljesítményt. Látványosan.
Akkor mi a baj? Az, hogy közben nem megyünk előre. Csak rosszabb lesz a helyzet. Egyre romlik a csepeli emberek közérzete, nő a munkanélküliek száma, sok ezren már csak a túlélésre rendezkedtek be. A válság és igen, a Fidesz túlélésére. Most elsősorban párbeszédre, együttgondolkodásra, összefogásra lenne szükség. Mindenkivel, aki valóban tenni akar a kerületért. Lehet kitüntetéseket osztogatni, kézfogásokat gyakorolni, fogadásokat adni. Néha kell is. Viszont mással is meg kellene becsülni a csepelieket. Például azzal, hogy a kerület vezetője tisztességesen fogadja a hozzáforduló csepeli embereket, szervezeteket, azok képviselőit. Ma már szinte megközelíthetetlen. Sokszor az ajtajáig sem lehet eljutni. Leginkább meg párbeszéddel, együttgondolkodással, összefogással. Mert ezek – ahogy látom –, kimaradtak a polgármester forgatókönyvéből. Vagy lehet, hogy csak be kellene tartania választási ígéretét: ésszel, szívvel, tisztességgel. Tessék mondani, maradt még belőlük valami?
V O X
