Azt mondtam egyszer: nem politizálok. Ezeket a sorokat sem annak szánom. A szemem azonban nem csukom be. Emberekről, kiszolgáltatott csepeli emberekről lesz szó a következőkben.
Mint azt a verebek csivitelték nekem, a CSEVAK, új nevén Városgazda... újabb területekre, és ez által nagy mennyiségű ember csomagra tette rá a kezét. Mielőtt megkérdeznék, hogy miért tárgynak írom az embert, válaszolok is. Mert úgy bántak velük.
Történt tehát, hogy 2012. novemberének 30. napján nagy létszámú embercsoport lépett be a Hollandi úti volt ifitábor területére. Munkáért jöttek. Emberek. Olyan emberek, akik évek, évtizedek óta becsülettel dolgoznak a csepli iskolákban. Elvégzik a technikai munkát, tisztán és karban tartják a nevelőintézményeket. Étellel szolgálják ki az eljövendő generációt. Sokszor nagyobb szeretettel elhalmozva a gyerekeket, mint ahogy azt a munkájuk megkívánja. Ezek Ők, az érző gépek, a technikai dolgozók. Ők a Sanyi nénik. Róluk van szó.
Arról van szó, szerény számításaim szerint kb. 150-160 embernél, hogy a jelenlegi munkaviszonyuk és munkavégzési helyük Január 1-től megszűnt volna, ha NEM ÍRJÁK alá az új szerződést. Választási lehetőség nem is volt. Csak kettő. Utcaajtó nyílj ki, vagy kinyitod az ajtót és oda mész dolgozni, ahova mondjuk. Hát kérem. Melyik a jobb? Szabadom élni és becsülettel szolgálni, vagy élni szolgaként és becstelenségben, marionett bábúként dolgozni. Állítólag többen is voltak akik felkészülve jöttek, előre kidolgozott kérdésekkel, értelmesen összeszedetten adták elő kifogásaikat nem csak a maguk, hanem mindenki nevében beszélve. Olyan is volt, aki az előre odaadott munkaszerződést több helyre is elvitte elemeztetni. Jogászhoz, etc ect...
Sajnos, ahogy az lenni szokott, „hiába vagy nép, elbuktál már rég"...Itt is így volt. Egyszer csak jött Mr.X az Y csoport vezetője, kinek intésére csend lett. Az egybegyűltek áhítattal várták a szót. De csak egy tömör mondatot kaptak.„Ha Önök nem írják alá a szerződést, akkor január elsejétől nincs MUN-KÁ-JUK! Ismétlem még egyszer..."
Az emberek felálltak, és szép sorjában, megrohanva a szerződéses asztalt, aláírták az Ördög papírját. Mert mi más lehet az a papír, ahol leírják:
1. Csepelen közig területén belül bárhova dobálható az állomány.
2. A munkaköri leírást a Munka törvénykönyvére hivatkozva, csak a szerződés aláírása és a munkába állás után 15 napon belül kapja meg a dolgozó. (ezáltal aláírták, azt hogy bármit tehetnek velük. Jó kis Munkatörvényeink vannak ugye?)
3. A házastársat jelenteni kell nekik, ha a dolgozó úgy véli hogy hasonló tevékenységi körű cégnél dolgozik, vagy fog dolgozni.
4. A dolgozó nem vállalhat plusz munkát még munkaidőn kívül sem, Csevak területen, mert azt behajtják rajta... ha megtudják. (Kérdem én. Ha egy Csevakos szakit felhív egy ismerős, hogy javítsd meg a záramat, meg kell majd kérdezni hogy kapcsolatban állsz e Csevakkal?)
5. Titoktartást kell fogadni...
Úristen! Tudják, mi jut eszembe? Ezek, akik üldözik a múltat, akik elfelejtik honnan jöttek, a nagyszüleik mit éltek át. Ezek az emberek megismétlik azt, amit egyszer már átéltünk. Ha a kedves olvasó kételkedik benne, akkor kérdezze meg Sanyi nénit, aki sok-sok társával együtt a csepeli létesítményekben, intézményekben naponta teremti meg a tisztaságot és a biztonságos üzemeltetés feltételeit. Köszönet érte!
Sokáig éljen Sanyi néni!
VERDADE
