A második világháború 1945-ös befejezése után, 1946. február 1-jén fogadta el a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvénycikket a nemzetgyűlés.

Ennek emlékére 2005-ben a Magyar Köztársaság kormánya a kulturális miniszter előterjesztésére 

február 1-jét a köztársaság emléknapjává nyilvánította.

1946. február elseje több szempontból is szimbolikus dátum. A háború után újjáépülő ország a szovjet befolyás árnyékában a köztársasági eszme megvalósítására törekedett. A mai Magyarország vezetői nagyon messze kerültek azoktól a gondolatoktól, elvektől, törvényektől, amelyeket a nemzetgyűlés elfogadott.

A Magyar Köztársaság, a köztársasági eszme „megszűntetésében” a legfájóbb nem a határainknál lévő erre utaló táblák lecserélése, vagy az állam megnevezésének megváltoztatása, bár az államforma maradt. Sokatmondó, hogy gránit keménységű ércnél maradandóbb alaptörvényük nemzeti hitvallása két olyan időszakot is kirekeszt, amikor köztársasági alkotmányt fogadtak el korábban. Ám ez még mindig nem a probléma igazi forrása. Az igazi gondot a jogállam már-már visszafordíthatatlannak tűnő felszámolása jelenti.

Sokan sokféle kritikával illetik ma az Orbán kormány antidemokratikus lépéseit. Aggasztó az is, hogy az ellenzék és a kisebbségek véleményét, jogos kritikáját, a tüntetők számának nagyságával és nem igazságtartalmával mérik. Egy modern köztársaság nem épülhet a többség korlátlan hatalmára. A valódi köztársaságban a politika mindenki közös ügye, intézményei pedig garantálják, hogy mindez így is maradjon. Egy köztársaságban érvényesül a hatalommegosztás elve. Egy köztársaságban tisztelik a magántulajdont, és fel sem merül a visszamenőleges törvényhozás lehetősége. Egy köztársaságban az összeférhetetlenség nem pusztán kiküszöbölendő probléma. A demokraták számára ezért halott a Magyar köztársaság,  ezért halott a magyar jogállam.

1946. február 1-jén fogadta el a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvénycikket a nemzetgyűlés. A II. világháború végkimenetelét tekintve egyáltalán nem úgy volt logikus, hogy,  köztársasággá alakuljon hazánk. Ennek ellenére 1946. február 1-jétől 1949. augusztus 23-ig ez volt Magyarország államformája. A  köztársaság elnöke Tildy Zoltán volt.

Ennek emlékére 2005-ben a Magyar Köztársaság kormánya a kulturális miniszter előterjesztésére február 1-jét a köztársaság emléknapjává nyilvánította.

Emlékezzünk erre a napra Dr. Bozóki András a nemzeti kulturális örökség miniszterének, 2005-ben a napirendnél elmondott előadói beszédével.:

„ Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Házelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! 1946. február 1-je mérföldkő a magyar történelemben. Ezen a napon fogadta el a Nemzetgyűlés a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvényt, amely szerint a nemzet akaratának és érdekeinek legjobban megfelelő köztársasági államformát alkotta meg. Megtisztelő számomra, hogy alkalmam van megosztani önökkel azokat a gondolatokat, amelyek alapján azt javaslom, a köztársaság napjának évfordulója, azaz február 1-je váljék állami emléknappá. Az 1946. évi I. törvénycikk megalkotása során a Nemzetgyűlés a nemzet évezredes történelmének fordulópontjaként nem csupán a szükségességet és a célszerűséget vette figyelembe, hanem visszapillantott a nemzet múltjára is. A törvénycikk elfogadásával a magyar nép újra szabadon határozhatott államformájáról.” 

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nem szorulunk rá, hogy a modern államiság magyar hagyományát kitaláljuk, hiszen ez a hagyomány történelmileg adott. Hazánkban ez a nap a polgári demokrácia megteremtésének, a jogegyenlőségnek, a demokratikus választójognak és az emberi jogok tiszteletben tartásának a napja. Hagyomány, amelynek szellemi tartalma már nemcsak egyesek vágya, hanem az egész ország törvényes akarata. A köztársaság azt jelenti, hogy tudjuk, miben áll az egyetértésnek az a minimális eszmei alapja, amely különbözőségeink ellenére egyetlen politikai közösséggé kovácsol bennünket. Ezt a közösséget a demokratikus jogelvek rendszere tartja össze.

A köztársasági eszme kifejezi, hogy egyetlen Magyarország létezik. A köztársasági gondolat magában hordozza a demokratikus politikai kultúra igényét, összekapcsolja a politikai és a civil szférát.

Ez azt jelenti, hogy a politikai hatalom nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalomban létező egyéni és csoportos igények sokféleségét. A köztársaság, tehát mint respublika a köz társulása, a köztársaság mindenkié. A köztársaság a vita és a társadalmi konszenzuskeresés kultúrájának közjogi alapja. Az 1946. évi I. törvény preambuluma az államformán túlmenően rendelkezett az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogairól, valamint a magyar nép más népekkel való rendezett együttéléséről és békés együttműködéséről. Az emléknap alkalom annak végiggondolására, hogy a modernizációnak, a világnézetileg semleges államnak, az alkotmánynak, mint az összes állampolgárnak egyenlő jogot biztosító alapdokumentumnak, vagyis a jogelvi értelemben vett liberális demokráciának van sajátos magyar hagyománya, ezeket az elveket tehát nem importáltuk, hanem mi magunk hoztuk létre.

Az eseményre való emlékezés eszünkbe juttatja, hogy az 1946. február 1-jei jogi aktus a nyugati liberális demokráciák nácizmus feletti győzelmének egyik következménye is. Ez a törvénycikk a második világháborút követő nyugat-európai konszolidáció elvárásainak teljességgel megfelelt, és ezáltal, egy új európai rend kialakításának szempontjai szerint is korszerű volt. Fontos, hogy ez a mozzanat még az előtt nyitotta meg az utat a modern magyar állam alkotmányos formája előtt, hogy hazánk hosszú időre szovjet érdekszférába került, tehát ekkor még a Nyugat-Európával való elvi harmónia része volt, nem külső hatás eredménye tehát.

Az 1946. évi I. törvény tehát összhangban volt a világháború utáni demokratikus európai átalakulás folyamatával, következménye volt a szabad magyar választásoknak, amely 1945 őszén zajlott. A magyar történelem esetében ez a hagyomány 1848, 1918, 1946, 1989 eszmei folytonosságának hagyománya, és mint a történelmi emlékezet tárgya, a nemzeti hagyomány republikánus örökségére hívja fel figyelmünket.

A republikánus eszme jelenléte a magyar történelemben a magyar jakobinus mozgalomig, illetve az 1848-as forradalomig vezethető vissza. Az 1989-es Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon sűrűn történt utalás erre a folytonosságra: mind Antall József, mind pedig Szabad György utalt a tárgyalásokon arra, hogy létezik egy köztársasági hagyomány; 1848, 1946 és 1989 közötti eszmei folytonosságként jelenik meg.

1918-ban kiáltották ki az első köztársaságot; az 1946-ban, majd 1989-ben kikiáltott második, illetve harmadik köztársaság egy hagyomány folytatása és jogi, politikai kiteljesedése tehát.

Valójában mit jelent ez a nap a hivatalos és a tudományos szaknyelv fordulatain túl? Az úri privilégiumok, a szolgaság évszázados történelmi korszakainak leváltását, a polgári demokrácia jogelvi megteremtését, a politika társadalmasítását, a civil élet, a civil kultúra alkotmányos védelmét, a világnézeti és kulturális sokféleség törvényes elismerését és védelmét jelenti.