Az ország és Csepel sokszor kérte, (követelte) az itt élő és dolgozó emberektől az egészségüket, nem ritkán az életüket. A csepeliek, egy évszázadon keresztül meg is adták ezt az árat! Nem túlzott követelmény tehát az igény, hanem reális követelmény, hogy akkor, amikor már rászorulnának a gondoskodásra, legyen hová menniük gyógyulásért, enyhülésért....Csepel mai vezetői tehetetlenségükben, - az országos főnökeik felé irányuló feltétlen alázat és hódolat jeleként, (nem utolsó sorban) saját egzisztenciális előmenetelük kiépítése miatt - bármit feláldoznak abból, ami itt emberöltőkön keresztül értéknek számított.... A diabetológiai, pszichiátriai kapacitásokat visszavették, a kardiológiai szolgáltatást szűkítették, az onkológiai ellátás és a képalkotó diagnosztika ellehetetlenítésén most "dolgoznak az elvtársak". Ezek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Azt azonban látják, érzik a gyógyulni, vagy bajaikat gyógyíttatni vágyó csepeli emberek, hogy viharfelhők tornyosulnak felettük. Nem kell hozzá nekik az ellenzék "aknamunkája" hogy megértsék. Elég, ahogy odalépnek a betegek a regisztrációs pult elé, már is szembesülnek a valósággal. - Horváth Gyula blogjából idéztük az előző sorokat, amelyek a csepeli egészségügyről, az Áruház téri orvosi rendelőről, az SZTK-ról szólnak. A hétfői döntés előtt kommentár nélkül ajánljuk az írást olvasóink figyelmébe:

Higgadtan

Az elmúlt időszakban Csepelen felfokozott figyelemmel nézték a lakók, hogy mit is tesz a hatalom az egyik legfontosabb intézményével, az orvosi rendelővel. A vihart, az egyik internetes kerületi hírportál (csepel.info) írása generálta. A zavaros felvetésre, még zavarosabb választ írtak. Ebből, a felületes elnagyolt és flegma válaszra vált a bombává a hír!
A csepeliek, ugyan nem nagyon mélyültek el a politika bikkfanyelvében, de az említett a módszerre még a régi évtizedekben megtapasztalt hasonlóság miatt nagyon érzékenyek. A kialakult helyzetre, a bennük szunnyadó védekező reflexeik is riadót fújtak. Ez a kétségbeesett, balga kommunikáció azt az érzetet keltette, hogy valami készül Csepelen. Valami, ami nekik, a népnek, a lakóknak nagyon nem jó!

A kerületben működő politikai pártok, meglátták, a rést, a cselekedetek sunyisága és a tájékoztatás magabiztossága között. Erre koncentrálták az emberek figyelmét, erre szervezték a cselekedeteiket.
Tehát tették a dolgukat, amit egy demokráciában az ellenzéki pártoknak tenniük kell!
Valószínűleg jól sikerült az akciójuk és nagyon elevenbe vágott a kormányzó többségnek, mert a hatalmasságok elvesztették a türelmüket és a tisztánlátásukat. Zavarodottságuk a pánik reakcióit hozta ki belőlük. Ahelyett, hogy nyíltan elmondták volna, hogy mi a szándékuk a rendelővel, inkább zavaros előzőnyolcéveztek, ronverbereztek, meg évtizedes jutalmakat emlegettek.
Az állampolgárok, meg csak néztek: hogyan is került a csizma az asztalra?
Mi köze Ron Werbernek a csepeli SZTK-hoz? Teszik fel értetlenül és zavarodottan maguknak a besulykolt kérdést.
Nem értik! Nem értik!

Azt azonban azonnal a bőrükön érzik, hogy milyen tendenciák érvényesülnek a kerület egészségpolitikájában, ahogy bajba kerülnek.
Nincs ugyanis Csepelen szájsebészet! Ezt a felszabadulás utáni években kialakult szolgáltatást a mostani vezetés megszüntette. (Nincs tudomásunk róla, hogy a felszerelését eladta, vagy "csak" hagyja a tétlenségben szétrohadni. Az egyik döntés rosszabb a másiknál!)
A diabetológiai, pszichiátriai kapacitásokat visszavették, a kardiológiai szolgáltatást szűkítették, az onkológiai ellátás és a képalkotó diagnosztika ellehetetlenítésén most "dolgoznak az elvtársak". Ezek csak a jéghegy csúcsát jelenik. Azt azonban látják, érzik a gyógyulni, vagy bajaikat gyógyíttatni vágyó csepeli emberek, hogy viharfelhők tornyosulnak felettük. Nem kell hozzá nekik az ellenzék "aknamunkája" hogy megértsék. Elég, ahogy odalépnek a betegek a regisztrációs pult elé, már is szembesülnek a valósággal.
Nem tudom megérteni, hogy mindezeket miért kell úgy bemutatni, mintha csak a kerületben szövetségre lépett ellenzéki pártok kitalációi lennének?
Gondolják: "azért mert ezek az ebadták, mindenben csak a rosszat keresik, mert irigylik tőlünk a hatalmat?"
A rosszat nem kell a csepeli járó betegellátásban, - mint kákán a csomót- keresni, mert úton, útfélen szembejön a folyosón! Nem kell sem fogadott, sem fogadatlan prókátor a valóság észleléséhez.

Félreértés ne essék, nem az orvos, a nővér, vagy a rendelő vezetése a bűnös, hanem az a lelketlen várospolitika, amelyiknek a gondolkodásában a presztízsintézkedések (utcák, intézmények átkeresztelése, külföldiek esketése, tivornyák szervezése, revíziós emlékmű építése stb.) sokkal fontosabbak, mint a létet fenntartó, az egészséget megvédő intézmény. Ez az igazi oka annak, hogy táptalajra hullottak az ellenzéki kezdeményezések!
Ebben az esetben is fordítva látja, (fordítva akarja láttatni) a Fideszes vezetés a helyzetet. Azt kívánja bemagyarázni, hogy az SZTK ügye azért kerülhetett napirendre, mert "szexmániákus, agyonfizetett, ronvebberi" ellenzéki helyi politikusok verik a plattot és fújják a Passzát szelet. És nem azért, mert ők (a mai vezetők) tehetetlenségükben, - az országos főnökeik felé irányuló feltétlen alázat és hódolat jeleként, (nem utolsó sorban) saját egzisztenciális előmenetelük kiépítése miatt - bármit feláldoznak abból, ami itt emberöltőkön keresztül értéknek számított.
Az ország és Csepel sokszor kérte, (követelte) az itt élő és dolgozó emberektől az egészségüket, nem ritkán az életüket. A csepeliek, egy évszázadon keresztül meg is adták ezt az árat! Nem túlzott követelmény tehát az igény, hanem reális követelmény, hogy akkor, amikor már rászorulnának a gondoskodásra, legyen hová menniük gyógyulásért, enyhülésért.
Ebben pedig csak akkor lehetnének bizonyosak, ha az ellátás színvonalát nem az állami hierarchia távolból pislákoló, bizonytalan fénye világítaná meg, hanem az itt megválasztott testület garantálná. Ez rögzíthetné ugyanis egyedül a biztonságot öregnek és fiatalnak egyaránt.
Ez a gondolat rendezi ma sorokat Csepelen, ez választja el a hamisat az igazságtól és nem számító politika, vagy még inkább nem, a számító, gyökértelen politikus!

Forrás: Horváth Gyula blogja