Időnként elolvasok egy-egy képviselő-testületi ülési jegyzőkönyvet – barátaim szerint mazochista vagyok. Szerintük senkit nem érdekel, hogy mi hangzott el egy-egy önkormányzati testületi ülésen, a lényeg a végeredmény, az pedig elkeserítő. Többnyire igazuk van, én azonban szeretek elmélyedni a részletekben is, érdekel, hogyan születik meg a döntés kerületünk legmagasabb önkormányzati fórumán. Hogyan működik a demokrácia a valóságban? Erre ugyanis a helyi önkormányzati médiák nem adnak választ. Ami a csepel.hu-n, a Csepeli Hírmondóban a testületi ülésekről megjelenik, annak semmi köze a valósághoz. Ezért olvasom a jegyzőkönyveket. Érdekes olvasmányok. Elolvas az ember egy hozzászólást, majd egy polgármesteri reagálást, máris felugrik az adrenalin szintje:
Vegyük például a február 28-i ülésről készült jegyzőkönyvet. A testület sokadszorra írta át saját kitüntetési rendeletét. A módosításról vita volt az ellenzék és a tisztségviselők között. A szocik szóvá tették, hogy meg sem kérdezik őket, „holott ez az előző önkormányzati ciklusokban” nem volt jellemző. A jegyzőkönyv tanúsága szerint erre Németh Szilárd a következőket válaszolta: „valóban mindig kértek tőlük javaslatot, de soha egyetlen javaslatuk be nem futott. Mikrofonon kívüli megjegyzésre reagálva megerősíti, amíg ő frakcióvezető volt, soha egyetlen javaslatuk be nem futott”. Megkerestem a korábbi és a jelenlegi frakció néhány tagját, akik kapásból cáfolták Németh Szilárdot. Vegyük sorba állításaikat:
- a kitüntetési javaslatok megtételére rendszeresen felhívás jelent meg a Csepel újságban, ezen kívül mindig minden képviselő kapott írásos felkérést, hogy bizonyos határidőig tegyen személyesen is javaslatot;
- a javaslatok előkészítése során általában a szoci frakcióvezető egyeztetett az ellenzéki frakciókkal, így a Fidesz frakcióvezetővel is, előfordult azonban, hogy a fideszesek közvetlenül az alpolgármestereknek, vagy a polgármesternek tették meg javaslataikat;
- a testületi üléseken a szocialista frakció több fideszes kitüntetési javaslatot – közöttük Csepel Díszpolgárára vagy Csepelért díjra javasolt személyeket –, is támogatott, igaz, néhányszor csak a polgármester és az alpolgármesterek nyomására. A beszélgetéseken 7-8, a fideszesek – általában Németh Szilárd –, által javasolt, s végül a szocik által is elfogadott névre emlékeztek vissza.
A fentiekhez csak röviden teszem hozzá a magam véleményét:
1) Ezek szerint korábban, a kitüntetési javaslatok előkészítése során szokás volt bekérni az ellenzéki javaslatokat. Ilyen szokás most nincs, Németh Szilárd, a „zsebéből húzza elő a javaslatokat”, mint annak idején a pártállami vezetők némelyike. Érdekes ember. Kommu-nistázik, legszívesebben kitörölné az „átkosban” megélt éveket a történelem-könyvekből, de kommunista módszereket alkalmaz.
2) A polgármester elismeri, hogy „valóban kértek tőlük javaslatot, de soha egyetlen javas-latuk be nem futott.” Ekkor valószínűleg az egyik szoci képviselő közbeszólhatott: polgár-mester úr, ez nem igaz! Azonnal módosított: „…amíg ő frakcióvezető volt, soha egyetlen javaslatuk be nem futott”. Csak nem képzelik, hogy hazudik? Nem, nem képzeljük, nem képzelem. Csak gondolom, hogy még a javítása sem igaz.
A kitüntetési rendelet fentiekben jelzett módosítása, a kitüntetések adományozása kis példa a testületi ülések vitáit megörökítő jegyzőkönyvekből. Azonban plasztikusan bizonyítja, hogy a polgármester úr miért nem fogadta el korábban az MSZP frakció javaslatát: legyenek nyilvánosak a testületi ülések, azaz élőben közvetítse a helyi televízió a testület munkáját. Sőt, a fentiekben idézett jegyzőkönyv tanúsága szerint azt is elutasította, hogy „a Csepeli Hírmondó című önkormányzati lap és a csepel.hu internetes hírportál szerkesztősége az ötv. szellemében, évente számoljon be a Képviselő-testületnek a nyilvánosság, a kiegyensúlyozott tájékoztatás erősítése érdekében a végzett munkájáról"(67/2013.(II.28.)Kt .sz .határozat). Németh Szilárd fél a nyilvánosságtól, s vélelmezi, hogy a jegyzőkönyv meg senkit sem érdekel. Igaza van?
V O X
