Nem rég írtunk róla, hogy a köztisztviselők saját munkahelyüket, a Szent Imre téri polgármesteri hivatalt a fideszes városvezetés harmadik évében -  Németh Szilárd polgármester (képünkön) rémuralma miatt - egymás között a csepeli Terror Házának nevezik. Horváth Gyula Miért is hiszem el? című blogbejegyzéséből több részletet is megtudhatunk arról, hogy mi zajlik mostanában a csepeliek által korábban soha sem látott módon, a technika és az elektronika megannyi modern vívmányával kiépített, óriási félelmet, rettegést kifejező, bombabiztosan megerősített fideszes védelmi vonalak, a hatalmi mámor védőbástyái mögött. Íme:

A Csillagtelep megépítésének 50 éves megemlékező rendezvényéről hazafelé, beszélgettem egy ismerőssel. A kötetlen társalgás hamarosan panaszáradattá változott. Sok minden elhangzott olyan is, amit hallottam és olyan is, amit még nem. Sajnos az ilyen társalgásoknál már tudom, hogy fel kell készülnöm olyan dolgokra is, amelyek erősen megráznak. 
Most is így történt!

Beszélgető társam, ahogy belemelegedett azoknak a dolgoknak az ismertetésébe, amiket tapasztal a csepeli Polgármesteri Hivatalban, egyre elkeseredettebb és egyre közlékenyebb lett. Amikor azonban a vezetés legújabb húzásáról szolt, mégis meg kellett állnom a döbbenet miatt. Alig hittem a fülemnek, amikor azt hallottam, hogy a csepeli HSZI-nél olyan nyilatkozatokat iratnak alá a dolgozókkal, amelyekben arra vállal az illető (önként) kötelezettséget, hogy a vezetőire nem tesz olyan megjegyzéseket, melyek őket rossz színben tüntetnék fel. (Azért önként, mert nem kötelező ám ezt aláírni! De, ha nem teszi, akkor holnap már nem is lehet a munkahelyére bemennie.)

Ez a hír kiverte nálam a biztosítékot.

Arról, már hallottam, hogy a vezetők között terjed az a szokás, hogy egymással különböző titoktartási nyilatkozatokat iratnak alá. Figyeltetik, egymást és csapdákat állítanak a vetélytársaknak. A legfelső szinten döntenek, a legkisebbtől a legnagyobb ügyekig. Rokonok, haverok vannak minden szinten. Ezért a beosztott vezetők igen fontosnak találják, hogy jól "feküdjenek" a főnököknél.

Azt is hallottam, hogy az ebben a ciklusban (a takarékosság jegyében) létrehozott és mára már jó tucatnyira emelt "kabinetiroda" tagjai gyufát húznak, hogy ki legyen az a szerencsétlen, aki meg merészelje a polgármesternek mondani a rossz híreket. A jól fizetett pártkáderek reszketnek attól, hogy a diktatórikus és durva főnököt felingereljék, mert rövid úton kirúgja őket, ha mindenféle csip-csup rossz ügyekkel felbosszantják őkelmét. Akkor aztán ugrik a jó fizetés, a kocsi, meg az ingyen telefon. Leginkább azonban az jelzi a számkivetettséget, ha elveszik a belépő kártyáját a tiltott területre. Ez a tiltott terület az első emeleti polgármesteri és kiszolgálói irodák terepe. Ide csak az elsők közül is a kiváltságosak léphetnek. Ilyen korábban Csepelen sehol sem volt a POHI-ban (de még a Tanácsnál sem). Ide aztán, (kerül, amibe kerül) a beléptető rendszer egy külön speciális állomását helyezték el. Kamerával megspékelve, hogy a nép magáról megfeledkezett gyermekének eszébe ne jusson megtámadni, megszólítani, vagy akár csak teremtő nyugalmában megzavarni a rezsicsökkentésbe, nyomozásba és spórolásba belefáradt nagyfőnököket.

Ezt a "tektonikus" védelmet aztán kiterjesztették az emblematikus helyekre. Éjjel nappal élő erővel "bevédik" a Szent Imre téri revíziós emlékművet, a rendelővel szembeni 56-os oszlopot, és lehetne sorolni a fennhéjázás többi szemmel látható megnyilvánulását. Ez mindjárt magyarázatát is adja annak, hogy miért kellett a többszörösére emelni a közterület felügyelet létszámát és ráfordítási költségeit. Meg persze arra, hogy miért nincs pénz, egészségügyre, szociális ellátásra, fejlesztésre stb!

Mindezt természetesen csakis a dolgozó csepeli emberek nyugalma érdekében teszik, ezek a "jól táplált napközisek". Ők maguk, persze önfeláldozásnak vélik, és így vetik alá magukat a kegyetlen megpróbáltatásnak. Kín-keservesen viselik a következményeket (a szar önkormányzati Skodákban, Chevrolet ban, meg Renault okban) a legnagyobb szerénységgel és önuralommal, valamint a "lehető legalacsonyabb tiszteletdíjért".

Amikor ilyen és hasonló dolgokat vagyok kénytelen elhallgatni, és saját szememmel győződhetek meg róla, hogy ebben a jobb sorsra érdemes kerületben mi mindent lehet büntetlenül megtenni, akkor azt hiszem nem meglepő, ha elhiszem azokat a történeteket is, amelyek már a mesék kategóriáját súrolják. Csepelen, nincs mese! Ma már minden mesét felülír a valóság. 

Oda jutunk, hogy maholnap már nem csak beszélni, hanem - hivatalból elrendelten- látni sem lesz szabad. Amennyiben egy széles tenyerű feje nagynak eszébe jut majd, hogy nyilatkozatot kell írnia minden köztisztviselőnek és közalkalmazottnak, (majd, ha beválik az egész népnek) hogy büntetőjogi felelőssége teljes tudatában kijelenti, hogy csak azt, és úgy lát dolgokat, ahogy azt a főnökség méltóztatik megengedni, akkor érünk a Fidesz orwelli állatkertjébe ezen a Duna által óvott szigeten.

Elhiszik, vagy sem, ma még "csak" úton vagyunk! Rossz úton! 

Forrás: HORVÁTH GYULA BLOGJA