Megint hosszú ideig voltam csendben. No, nem mintha nem lett volna mondanivalóm, mert nagyon is volt, csak egyszerűen erőm nem volt leírni, elmondani, hogy mit gondolok. Sokszor feleslegesnek, pusztába kiáltott szónak érzem. Nincs mögöttem sok pénz, média, gazdasági támogatás, ahhoz, hogy eljusson a mondanivalóm a lakossághoz. De ez persze nem jelenti azt, hogy feladnám azt az elképzelést, ami mozgat.
Az írásom címe lehet, hogy feladós, lehet, hogy frusztrált, lehet, hogy negatív. Pedig nem az! Egyszerűen csak azt szeretném mondani, hogy ez, így ebben a formában nem vezet sehová, ami az utóbbi években megy Magyarországon. Csupán idő-, energia-, és pénzpocsékolás! Nem csupán hazugság, ámítás, és félrevezetés, mert ezek inkább valami homályos összeesküvés elméletet sejtetnek. Nem erről van szó! Inkább a semmit tevésre, a mellébeszélésre, a pótcselekvésekre gondolok, ami olyan, mintha, de nem az!
Elgondolkodtál már azon, hogy Magyarországon semmi nem az, aminek látszik? A rendőr nem őrzi a rendet, a tanár nem tanít, a képviselő nem képvisel, az orvos nem gyógyít, mert mindenki mással van elfoglalva. Egyszerűen senki nem tudja azt tenni, amire hivatott a jelenlegi körülmények között. Talán a nyugállományba vonult emberek valóban nyugodtak? Talán élhetnek az egész életüket ledolgozva nyugodtan, a megérdemelt kényelemben, és biztonságban? Tud az orvos a gyógyításra figyelni, kutatni, publikálni, tájékozódni, fejlődni? Úgy érzed, hogy a választó körzeted képviselője Téged képvisel az Önkormányzatban, vagy a Parlamentben? Ismered egyáltalán a képviselőidet? Mit értünk rend alatt? Talán nem azt, hogy van egy általánosságban elfogadott társadalmi norma, amit jelentős többséggel elfogad a társadalom, és azokhoz való igazodás az elvárt magaratás? Vagy legalább is nem valami ilyesmit kellene jelentenie? Aki pedig ettől eltérő magatartást tanúsít, annak a rendőrrel, aztán a hatósággal gyűlik meg a baja. Vagy nem így kellene lennie? De Neked mit jelent a „rend”- szó? És amit jelent az azonos azzal, amit más is gondol?
Ébredj rá, hogy az a baj, hogy ostobán gondolkodunk, ostobán cselekszünk, vagy egyáltalán nem teszünk semmit (mert a nem cselekvés is cselekvés ám!), és csodálkozunk, hogy nem érezzük jól magunkat a saját hazánkban. Paternalisták vagyunk, azt várjuk, hogy majd jön valaki, és megoldja a problémáinkat. De aki jön, és mondja, annak nem hisszük el, amit mond, és nem is követjük őt, inkább kritizálunk, degradálunk. Visszasírjuk a Kádár-rendszert, de maga az MSzP ágál a legjobban az államosítás, a tanácsrendszer, a központosítás ellen. Nekünk soha semmi nem jó, mert más kéne, meg „régen jobb” volt, de valahogy az sem volt az igazi, akkor is tele voltunk panasszal. Egyszerűen csak álmodozunk, de fogalmunk nincs arról, hogy mi is kéne igazán.
No, pont ezért nem lehet így! Meg kell értenetek, hogy a gondolkodásunkkal van a baj! Nem lehet az egészségügyet megreformálni mindaddig, ameddig a társadalom úgy gondolkodik az egészségüggyel kapcsolatban, ahogy most. Ameddig azt gondoljuk, hogy csak hálapénzzel lehet, és kell gyógyulást vásárolni, és ameddig az orvos, és az ápoló nem kap annyi fizetést, hogy gondtalanul éljen. Nem lehet az oktatást megreformálni mindaddig, ameddig a tanárnak nincs tisztelete, a szülők előtt. Nem lehet a közigazgatást megreformálni, ameddig nem az a cél, hogy az intézmények a lakosságot szolgálják. Nem lehet a felsőoktatás megreformálni addig, ameddig a főiskolák, az egyetemek nem azokat a szakembereket képezik, amire az országnak szüksége van.
Tudom, hogy nehéz témákat feszegetek, de addig, ameddig mi emberek nem rakjuk rendbe magunkat, a gondolkodásunkat, a viselkedésünket, a kapcsolatainkat szeretteinkkel, szomszédjainkkal, ameddig nincsenek magas elvárásaink saját magunkkal szemben, addig hiába áhítozunk bármilyen pozitív változásról! Addig folyamatosan az orrunknál fogva fognak vezetni minket mások, akik reformokat ígérnek, változást vizionálnak, csak azért, hogy négy évig ők csinálják azt, amit mi utálni fogunk!
Forrás: NAGY SZILVESZTER blogja
