HORVÁTH GYULA PUBLICISZTIKÁJA - Az írás címe: Mókus az erdőtűzben

A Helyi Téma című lap csepeli melléklete foglalkozik azzal, hogy mi történt a közelmúlt kerületi testületi ülésén. Kiemelt vastag betűkkel hirdeti, hogy az előző (szocialista) vezetés 406 millió forintot "dobott ki" tervek készítésére.
A cikk szerzője és megrendelője azzal a nem titkolt szándékkal írta ezt a cikket, hogy bírálja és a felelőtlen gazdálkodó színébe tüntesse fel az előző vezetést. Ezzel, semmi baj nincs, mert egy újságnak lehet ilyen feladata is. Az információk közzétételének azonban, vannak szakmai szabályai, amit mindig érdemes betartani. Nagyon oda kéne figyelni, hogy a tények alátámasszák a közölt információkat, mert különben hiteltelenné válik az írás, lejáratja magát a szerző és a megrendelő. Ez szakmai alapvetés, olyan, amit egy hozzáértő mindig betart...

Korábban már írtam arról, hogy a mostaniak hozzáértése olyan, mint az együgyű viccbeli vezetőé. Talán emlékeznek, akinek az elődje három borítékot adott a találkozáskor.
Az elsőben azt találta: fogj mindent az elődödre! Úgy látszik, hogy a mai Csepelt irányítók, csak ezt jegyezték meg! (Pedig olvasták a másodikat is: ami a fogj mindent a körülményekre javaslatot tartalmazta.) Nem tudnak továbblépni a gondolkodásban és nem látják, hogy ez a kritikájuk már nem az általuk bíráltakat, hanem őket magukat teszi a nevetség tárgyává.(Ezért titokban a harmadik borítékban ajánlottakat teljesítik, és már írják is az utódok részére a három borítékot)
De, lássuk, hogyan is állunk?

A szocialista vezetésű önkormányzat 16 évig irányította a kerületet. Számos beruházás fejlesztés valósult meg ez idő alatt. (Mindenki ismeri a produktumokat, nem sorolom.)
Az is nyilvánvaló, hogy a beruházások, fejlesztések választási ciklusokon átnyúló folyamatok. A megvalósulás, első lépése a döntés az elképzelésekről, és a tervek készítése. Ameddig nincs terv, nincs aki szóba áll (bank, befektető, állam, EU) a fejlesztési elképzeléseket dédelgetőivel. Az előző vezetés olyan terveket hagyott az utódjaira, amiknek a megvalósítása már nem az újak tehetségén és rátermettségén múlott. Szinte ment magától! A több mint 400 milliós terveket tovább gondozva tehát, akár több milliárdos fejlesztéseket, tízmilliárdos vagyongyarapodások lehetett volna produkálni.
Ha a volna, ott nem lett volna!
De ott volt! Mégpedig úgy, hogy mindez csak akkor valósulhatott volna meg, ha az újak, hozzáértők és érzékenyek lettek volna!
De nem voltak, ezért ezt is elpuskázták!
És még büszkék is rá! Kiállnak a nyilvánosság elé és ott mórikálják magukat, országnak, világnak mutatva, hogy mennyire ostobák! Olyanok, mint az a játékvezető, aki lefújja a meccset, mert a közönség egy rossz döntése után hülyézte a bírót. Aztán elkezd a megdermedt játékosok között szaladgálni, hogy mindenki tisztába legyen vele, hogy ő a kritika tárgya.

Azoknak az embereknek, akik felelősséggel szemlélik Csepel helyzetét éppen az a legnagyobb bánatuk, hogy a mai vezetés egyáltalán nem foglalkozik stratégiai kérdésekkel. A testületi üléseken nincsenek hosszú távú fejlesztési elképzelések. Nincs olyan koncepció, amit tervekkel lehetne alátámasztani azért, hogy ennek a lakosságnak a fejlődését szolgálnák.
Ehelyett vannak imák, a vezérért, tanulmányi versenyek a nyilas parlament írójáról, kimutatások az elődök jövedelmi viszonyairól, táblázatok az off-shore cégek összefonódásáról, legendák és mesék könyvbe kötve, az összeesküvés elmélet szabályai és a koncepciós eljárások rákosista gyakorlata szerint stb, stb.
Nem találkozunk viszont, olyan elképzeléssel, aminek a megvalósítása akár évek múlva is, hasznos és örömteli eseménye lenne ennek a kerületnek. Olyan, mint amilyenek korábban voltak. Az ivóvíz tisztító, az útburkolat építő, a szennyvízcsatorna, a kis Duna karbantartó, a szennyvíztisztító, a gerinc útépítő és sorolhatnánk igen sokáig, mind azokat, amiket az előző vezetés tervezett meg és a mostaniak fejeztek be. Hiába próbálja kisajátítani a mai önző társaság a dicsőséget az nem az övék. Az a kerületi embereké. Egy folyamat része, aminek nem a kezdete, meg az átadása a lényeg, hanem a hasznossága!
A csepeliek igényére, kérésére, hasznára épültek. Azért, mert a vezetés és a lakosság között volt érdemi összhang, átjárás és dialógus. A munkát (a hibák ellenére is) főképp az együttműködés és a lakosság szolgálata jellemezte. Ma pedig a diktátum és a félelem a jellemző!

Sajnos az a kilátástalanság is a kerületi embereké, amit a fantáziátlan mostani vezetés hátrahagy.
Sehol egy elképzelt program, sehol egy kidolgozott terv. Ebből nem lehet produktum se most, se 5 év múlva.
Mit kezdhet, és mit tehet majd az új vezetés?
Csak egy használhatatlan pártkáderi klientúra, egy félelemtől működésképtelen apparátus, és egy kétes szimbólumokkal lezüllesztett kerület marad a távozásuk után.
Könnyű belátni természetesen a maiak ars-poétikáját: miszerint utánuk a vízözön!
Az is érthető, hogy a hatalom elvesztésének kétségbeesése keserű pirula a számukra. A tehetetlenség és a testidegen bénázás miatt annyi az esélyük az újraválasztásra, mint mókusnak az erdőtűzben a megmaradásra. Mégis a hátra lévő időben a józanabbaknak azzal kéne foglalkozniuk, hogy előkészítsenek valamit.
Itt még az Észak Csepel aranybányájából sem tudtak egy garast sem kisajtolni akkor, amikor lépten, nyomon stadion épül e honban. Hol vannak az olimpiai, futball VB tervek?(hogy csak a Fidesz számára kedveseket említsem) De hol vannak a reálisak és a hasznosak?
Gondolkodjunk együtt! Lehet így tovább haladni? És hogyan és kivel lehet együttműködni, ha mégis egy komoly társaság kívánja a feladatok nehézségeit a jövőben a hátára venni?

Forrás: Horváth Gyula blogja