A magyar gazdasági újságírás klasszikus műfaja a január elseje. A szakma nagyjai nemcsak a karácsony és új év közötti, a nyári szezonhoz képest is hírhiányos időszakot voltak képesek kitölteni a változásokat felsoroló szakanyagokkal, de a makrogazdasági elemzésekkel és a tovagyűrűző hatások kifejtésével (lásd: az útdíj miatt emelkedik a liszt ára) egészen elhúzták a sztorikat január végéig. Akkor meg úgyis kezdődött a parlament, vagyis az egész cirkusz elölről.

A modern kor és a felgyorsult világ azonban ezt a gyönyörű hagyományt is kikezdte már. Pusztul, kopik a műfaj: a jogszabályi változások már megszokott részei az életünknek, valójában az a hír, ha minden törvény, szabály, paragrafus és regula marad egy nap úgy, ahogy az előzőn volt.

Az ember meg se lepődik azon a praktikus összeállításon, hogy mely településeken nem hintázhat jogszabályilag a 15 éves kamasz, merre kell mindenképpen a kutyára póráz, és hol érvényes a fűre parkolni tilos – a hülye rendeletek terén világverők vagyunk önkormányzatilag (is). A fejétől bűzlik a bürokrácia, persze. Ugyan a Nemzeti Együttműködés Rendszerének elévülhetetlen érdemei vannak a törvényhozás bohóctréfává alakításában, de azért vannak nemzeti tradícióink. Lássuk be: normális helyen nem épülhetett volna ki komplett üzletág a minden egyes új évben totálisan új adózási és gazdasági szabályokról szóló cikk-, előadás- és könyvsorozatokra.

Régebben persze – nosztalgiázunk – azt lehetett gondolni, hogy létezik egy bűnös összeesküvés jogszabályokat író tisztségviselők, ügyvédek, tanácsadók és kiadók között, és azért szabnak át évről évre ezer apró szabályt, hogy legyen mit megmagyarázni. A mai annyival jobb kor, hogy ez fel se merül. Ez nem üzlet senkinek. Ma már senki se tudja követni a változások változásait, nincs ki magyarázzon, mert az se tudja, mi van, aki a minisztériumban ül. A hülyeség van, semmi más.

Most példának okáért a nyár közepén változik a szabadságolási szabály, amelynek folyományaként az, aki ezen a héten bátorkodott elmenni lábat áztatni a Balatonra, tökéletesen más elszámolás alapján kap pénzt a hét első három napjára, mint a maradék kettőre. Mindez annak a következménye, hogy legutoljára januárban módosították ugyanezt a paragrafust, de persze elszúrták, aztán nem ismerték be, majd átírták az egész fejezetet. És akkor nem beszéltünk a tranzakciós illetékkel párosított extrakamat-adóról (ugye nem felejtettek el váltani a külföldi nyaralásra pénzt, mert mától már csak drágábban lehet?), valamint az autóvizsgáztatási szigorral kombinált hegyközségi járulékról. A trafikváltás már elmúlt, ősszel jön a pénztárgépváltás-balhé. Nincs megállás, pörgünk tovább. Lefelé.

A kiszámíthatóság szempontjából már az éves változások is neccesek voltak, de most komolyan gondolja bárki, hogy itt lesz gazdasági növekedés, ha a szabályok havonta változnak? A beruházásokat évekre tervezik, nem hetekre! Tisztelt adminisztráció: tessenek már szabadságra menni!

Várkonyi Iván

Forrás: NOL.HU