CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

AGYAS VAGY?

2013. augusztus 02. 05:05 - csú

Horváth Gyuszi-3a_3.jpgIngyen cirkuszt produkáltak nekünk ezen a korai reggelen. A "csata" kimenetele sem különösen érdekelt senkit, mert a mai modern Magyarország népi mondása volt érvényes ránk is: miszerint az a jó útszéli betyár, amelyik a párját ritkítja! Legalább az egyik elnyeri méltó büntetését, gondoltuk!  - Horváth Gyula írja ezeket a sorokat. Kalandjának részletei itt olvashatók:

Reggel hét óra körül járt az idő. Gépkocsival jöttem Csepelre az erzsébeti Nagysándor József utcában. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kereszteződés piros lámpájánál egy sötét színű autó úgy vágott az előtte álló elé, hogy azt a továbbhaladásban akadályozza. Kipattant belőle, egy negyven és ötvenes évei körül járó ember, és hatalmas lendülettel, gesztikulálva, nagyokat káromkodva, közeledett az "elfogott" másik autó felé. Persze, a kocsija ajtaját nyitva hagyta, hogy a lehető legszélesebb néprétegek számára tegye kézzelfoghatóan érthetővé, hogy ki is az úr ezen a környéken. Momentán, leállította a főút egyik sávjának a teljes forgalmát.

Jól érzékelhetően azért, hogy testi erejének latba vételével megtoroljon valami általunk nem ismert problémát. Magabiztossága persze nem abból adódott, hogy több egyetem diplomája és a jog és erkölcs ismeret birtokosa, hanem abból, hogy, 180-as magassága és 120 kilója (40kg izom, 40kg csont, 40kg zsír, elhanyagolható agyvelő) elég érvet szolgáltat egy konfliktus sikeres lerendezéséhez.

Kissé megcsúszottan, de felfogta ezt a másik vezető is és tömegét meghazudtoló gyorsasággal "pattant ki" a nem túl nagy kocsijából. Ez az ember több mint 190 magas volt és talán 150 kiló (50kg izom, 50kg csont, 50 kg zsír, elhanyagolható agyvelő). Mire a támadó odaért, hegyként magasodott felette a megleckéztetendő autós. Az önbíráskodó, hamar felfogta a helyzetet és belátta, hogy ennél a hústoronynál a megfélemlítés nagy valószínűséggel nem fog bejönni. Látszott rajta, hogy egy pillanat alatt úgy megbánta a tettét, mint az a kutya, amelyik kilencet kölykezett.

Akkor már viszont nem volt mit tenni! Az elindított akciót valahogy be kellet volna fejeznie, mégpedig úgy, hogy se egy nagy verést, se a nevetségessé válást ne kelljen elszenvednie. Itt mutatkozott volna meg, az addig soha nem hiányzó agyvelő szerepe. Ez a feladat, túl sok volt az izomagyúnak ahhoz, hogy a helyzetet, a legkisebb presztízsveszteséggel, eredményesen megoldja. Látszott rajta, hogy az égadta világon semmi nem jutott az eszébe. Hamar fel is adta agytekervényei helyének hiábavaló erőltetését!

Odaállt hát az "elfogott" autóshoz és indulattól, agressziótól eltorzult feje és ökölbe szorult keze a túlerő láttán lassan kiengedett. Öklelésre készülő feje lehorgadt, dühtől pattanásig feszült orrcimpái összehúzódtak. Már-már bűnbánó testtartásba alázkodott, mikor a másik, a Himalája hegycsúcsának orkánjaként bömbölni kezdett. Ennek (a támadónak) még a fülei is lebegtek a hatalmaság által kavart cunamiban. (A haja nem lebbenhetett, mert mind a két szereplő, tök kopasz volt.)

Azért volt cunami, mert nem csak rengéssel és széllel járt, hanem óriási mennyiségben árasztott magából folyadékot is a cseppfertőzést is magában rejtő nyálváladék formájában. A katasztrófa minősített esete csapott le a most már bűneit erősen bánó támadóra, ami abban mutatkozott meg, hogy a légáramlatból egyedül egy magyar kifejezés, monoton és visszatérő ismertetése, a "kurva anyádat" formációban lett érzékelhető, változatos hanghordozásban.

A közlekedésben résztvevő autósok, - velem együtt- feszülten figyeltük a fejleményeket. Arra fordítottuk a legnagyobb figyelmet, hogy a kocsink ajtaja jól be legyen zárva. Olyan nagyon nem is bántuk, hogy a viaskodó útszéli betyárok eltorlaszolták az utat. Ingyen cirkuszt produkáltak nekünk ezen a korai reggelen. A "csata" kimenetele sem különösen érdekelt senkit, mert a mai modern Magyarország népi mondása volt érvényes ránk is: miszerint az a jó útszéli betyár, amelyik a párját ritkítja! Legalább az egyik elnyeri méltó büntetését, gondoltuk! Az utcai amatőr együttes rögtönzött esztrádműsorát a szemből érkező autós oldotta fel azzal, hogy fénykürttel, jelezte, lemond elsőségéről a mi javunkra.

Magyarország jobban teljesít! Olvastam továbbhaladva az út menti óriás plakáton szereplő szöveget.

Mintha ez a plakát is az imént látott műsor része lenne! Szemfényvesztés, agresszivitás, önbíráskodás és erőfitogtatás minden mennyiségben. Ez tapasztalható a centrális rendszerbe szervezett hazánk igen sok területén, fentről lefelé. A kisember becsapott és kiszolgáltatott a gigászok erőinek harcában. Nem bízhat intézményeiben, nem bízhat a jog erejében. Megfélemlítetten, még a korábban gyakorolt szolidaritás is elmarad. Gyáván szemléli a világot és abban reménykedik, hogy valaki más kívülről, megoldja majd a gondjait. Reméli, hogy a baj, csak a másikat éri el.

Szomorú, mert tudja, hogy téved!

Forrás: Horváth Gyula blogja

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr825436703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása