Jövőre robosztus növekedés várható - ígérte tavaly még nemzetgazdasági miniszterként Matolcsy György. De sem a válságnak nincs vége, sem a tündérmese nem vált valóra. Idén mindössze a mezőgazdaság húzhatja kicsit a gazdaságot, vagyis a kormány már csak abban bízhat, hogy jó idő lesz.
A magyar gazdaság egy éven belül sikertörténet lesz. Legalábbis ezt állította a CNN-nek adott emlékezetes, egy évvel ezelőtti interjújában Matolcsy György. Az akkori nemzetgazdasági miniszter tavaly nyáron úgy vélte, hogy a gazdaság átmeneti állapotban van, de idén már megindul a hatalmas növekedés. Ehhez képest a tavalyi év harmadik negyedévében 1,5, negyedik negyedévében pedig 2,7 százalékos recesszió köszöntött ránk. A tavalyi első negyedévhez képest idén 0,7 százalékkal csökkent a GDP, bár a kormány szívesebben hangsúlyozza ezúttal az előző negyedévhez viszonyított 0,7 százalékos csökkenést. Matolcsy láthatóan már a költségvetések tervezésekor is hitt a tündérmesékben: a büdzsékhez általában úgy látott hozzá, hogy 2,5 százalékos növekedéssel számolt. A valóság azonban lassacskán felülírta számításait.
Idén jobb mezőgazdasági termés várható a tavalyi aszályos év után, és a kormányzati építkezések is hajtják némiképp a GDP-t. Ugyanakkor éppen ezek veszélyeztetik a kabinet által elért egyetlen érdemi eredményt: a hiánycsökkentést. Igaz, a történet szépséghibája, hogy ezt olyan lépésekkel érte el, amelyek jelentősen visszahúzzák a növekedést. Ilyen az Európában példátlan mértékű bankadó, vagy a szektorális adók és a közműadó.
"Magyarország költségvetési állapota rendben van."
Az elmúlt évtizedben egyszer sem fordult elő, hogy hét hónap elteltével a költségvetés deficitje akkora legyen, amekkorát az idei büdzsé készítői csak december végére vártak. Most ezt a túlzottdeficit-eljárás alól kiszabaduló Orbán-kormánynak idén sikerült elérnie. Ráadásul további lépésekre készül a kabinet, melyek megterhelhetik a büdzsét: újabb adókedvezmények, rezsicsökkentés, és a devizahitelek végleges megmentése is rakhat még terhet az államháztartásra. Bár a kormány égre-földre megígérte Brüsszelnek és a piacnak is, hogy nem készít választási költségvetést, úgy tűnik, az idei büdzsé mégis a támogatások miatt szaladt el. A költségvetés július végi kiadásai mintegy 826 milliárd forinttal lettek magasabbak, mint az elmúlt év azonos időszakában. Meghaladták az előző évi kifizetéseket az egyedi és normatív támogatások, a közszolgálati műsorszolgáltatás támogatása, a lakásépítési támogatások, a kezességérvényesítések, az egyéb kiadások és az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások is.
"Innovatív gazdaságpolitikát folytat a kormány."
Olyannyira innovatív a jelenlegi magyar gazdaságpolitika, hogy azt a világsajtóban csak orbanomicsként emlegetik. Az unortodoxia azonban a befektetők számára kiszámíthatatlan jogi és gazdasági környezetet hozott, melyre már az Európai Bizottság (EB) országjelentése is felhívta a kormány figyelmét. Ez a fajta "innováció" okozta, hogy a beruházási ráta mára már az amortizációt sem fedezi. Az elmúlt három évben folyamatosan romlott a magyarországi üzleti környezet, főként a szolgáltatási szektorban, beleértve a kiskereskedelmet - állapítja meg az országjelentés. Brüsszel felhívja a figyelmet a támogató, külföldi közvetlen befektetők számára is vonzó üzleti környezet fontosságára. Ennek érdekében elő kell segíteni a piaci versenyt és stabilabbá kell tenni a szabályozási keretet. A nemzetközi megfigyelők szerint az utóbbi három évben a helyzet romlott. A Világbank 2011. évi "Doing Business" jelentése alapján Magyarország a 46. volt a vállalkozási tevékenység egyszerűségét mérő indexen; két évvel később már csak az 54. A befektetővédelmi indexen Magyarország - a 2011. évi 120. helyhez képest - most a 128., vagyis az uniós országok közül a legrosszabb helyen áll. Az ország tavaly a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi indexén is visszaesett 12 hellyel.
"A gazdaságpolitika egy tündérmese."
Büszkén mesélt Matolcsy arról az amerikai nézőknek, hogy nem hagyományos eszközöket vetett be a gazdaságpolitikában, egyebek között a bankadót, amit nálunk vezettek be először az Európai Unióban. Mint mondta, az ország rákényszerült a kreatív módszerek alkalmazására. A kérdés csak, az, kinek a számára tündérmese ez a gazdaságpolitika.
A bankszektor bizonyosan egyértelmű vesztese a gazdaságpolitikának: a tavalyi évet is hatalmas veszteséggel zárták a hitelintézetek, és az idei sem ígérkezik derűsebbnek. Emellett a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nemrég publikált, Monetáris Tanács ülésről szóló jegyzőkönyvéből kiderül, a pénzügyi kondíciók továbbra is fékezik a gazdasági növekedést. A fekete leves pedig csak ezután jön: kérdés, hogy a kormány újabb devizahiteles mentőcsomagja mekkora terhet rak még a bankszektor vállára. Arra pedig már többen rámutattak, hogy jól működő bankszektor nélkül nincs jól működő gazdaság sem.
A vállalkozások és a lakosság sem érzi a tündérmesét: ezerféleképp sújtják új adók a gazdaság minden szereplőjét. Az egykulcsos adó adott ugyan valamennyit a magasabb keresetűeknek, de a minimálbér nettó összege csökkent miatta. Ezen felül immár fizetünk pénzügyi tranzakciós illetéket, amikor felvesszük a fizetésünket vagy átutaljuk közüzemi számláink díját - ennek mértékét augusztus elsejétől még meg is emelte a kabinet. Minden telefonhívás és SMS után telefonadót fizetünk, az EU legmagasabb áfakulcsát használjuk, és a kabinet jövőre bevezet egy még magasabb luxusáfát. A tavalyi csaknem hat százalékos infláció után idén már csekélyebb mértékű a pénzromlás, de ennek legfőbb oka az alacsony belföldi kereslet. A fuvarozókat használatarányos útdíj terheli, mely várhatóan felfelé fogja hajtani az élelmiszerárakat. Az egészségügy helyzete folyamatosan romlik. Bár ott történtek kísérletek a bérrendezésre, mégis egyre több orvos és ápoló megy inkább külföldre dolgozni. A kormányváltáskor beígért pedagógus életpálya-modellt lebegtetik ugyan a szakpolitikusok, de a költségvetésben nincs rá forrás - az erre szánt 73 milliárd forint még a tavaly őszi Matolcsy-csomag áldozata lett. Úgy tűnik, egyedül a futball járt jól az adóváltozásokkal, és országszerte épülhetnek az új stadionok is.
"A válságnak vége"
Ezt a kissé elhamarkodott kijelentést tette nemzetgazdasági miniszterként Matolcsy György egy évvel ezelőtt. A mostani jegybankelnöknek nyilvánvalóan nincsenek látnoki képességei, s talán jobb lett volna, ha az adatokkal is foglalkozik. Az európai adósságválság legutóbbi áldozata Ciprus volt, ahol egy bankot csődbe vittek, a 100 ezer euró feletti betéttel rendelkezők pénzük csaknem felének inthettek búcsút, s a földközi-tengeri szigetország hetekig táncolt a csőd szélén. A szlovén bankok válságkezelése még folyamatban van.
"Az államadósság csökken, a foglalkoztatás nő."
Ez az állítás már elhangzásakor sem állta meg a helyét. Hiába tűzte zászlójára a kormány az adósságcsökkentést, a magánnyugdíj-pénztárak államosításával csak időleges csökkenést tudtak elérni. A GDP 10 százalékának megfelelő összeget fordítottak adósságcsökkentésre, most mégis olyan magas a mutató, amilyen a kormányváltáskor volt. Az IMF elleni szabadságharc szintén növelte az adósságot: gyengítette a forintot és ezzel növelte a devizaadósság értékét. Holott a nemzetközi szervezetek hitele által nyújtott védettséget okosan is ki lehet használni: a lettek például a program alatt végrehajtották a strukturális reformokat, és jövőre bevezethetik az eurót. Hiába hirdeti büszkén a kormány, hogy kiebrudalta a Nemzetközi Valutaalapot, ezzel csak egy olcsóbb hitelt cserélt drágábbra, tehát érdemben növekedtek az adósságfinanszírozás terhei. Az előtörlesztést nagyrészt a februári devizakötvény-kibocsátásból fedezték, a kamatkülönbség mintegy 14 milliárd forint: vagyis ennyibe került, hogy a kabinet elmondhassa, a lejáratnál egy évvel hamarabb fizette vissza a kölcsönt. Ráadásul a februári dollárkötvény-kibocsátásra is úgy kerülhetett sor, hogy a kormány előtte másfél évig lebegtette az IMF-fel való tárgyalásokat, amíg az európai adósságválság hullámai csillapodtak. A hitelminősítők pedig továbbra is a bóvli kategóriában tartják a magyar államkötvényeiket. Őket gazdaság állapota érdekli, nem a kormány állítólagos szabadságharca.
A foglalkoztatás csak a kozmetikázott adatok miatt látszik úgy, hogy bővül. Ide számítják azt, aki akár csak egyetlen órát dolgozott egy héten, és ebbe a kategóriába tartoznak a közmunkások is annak ellenére, hogy ez a foglalkoztatási forma a segély alternatívája. Sőt, nem tesznek különbséget a magyarországi és a külföldi munkahelyen dolgozók között sem. Eközben az állás nélkül maradók csak három hónapig kapnak támogatást, majd kiesnek a rendszerből. Így legalább nem "rontják" a statisztikát.
Valóra vált a tündérmese?
Vértes András, a GKI elnöke
A tündérmeséből rémálom lett. A magyar gazdaságot tartós stagnálás fenyegeti. Évente 3000 milliárd forinttal alacsonyabb a GDP, mint amit Matolcsy 2010-ben megálmodott. Ez azt jelenti, hogy a családok havonta 65 ezer forinttal kevesebb bevételt termelnek, mint amelyről a kormány 2010-es elképzelései szóltak. Ha minden így marad, megmaradnak ezek a hatalmas adóterhek a gazdaságon, akkor nem fog bővülni a gazdaság. Ha a 2011-13-as évi GDP-növekedést összeadjuk, az gyakorlatilag nulla, vagyis nem történt előrelépés a kormányváltás óta. Eközben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterként évi 3 százalékos növekedést prognosztizált 2010-ben, vagyis három év alatt kilenc százalékot - ez hatalmas különbség, melyet a lakosság is érez. Magyarország nem jobban teljesít, hanem lemarad az uniós átlagtól és a régiós vetélytársaktól. Minden, Magyarországgal együtt csatlakozott EU-tagországhoz képest lelassultunk az elmúlt három évben. Gazdasági növekedés hiányában pedig a költségvetési bevételek sem fognak nőni, így folyamatosan növelnie kell a kormánynak az adókat, hogy tartani tudja a hiánycélt - ezt az utóbbi évek adóemelései is jól mutatják.
Mellár Tamás, közgazdász
A válasz röviden: nem. Egy tartós gazdasági növekedés alapjai még nem teremtődtek meg Magyarországon. Az első félév eredményei utalnak arra, hogy a tavalyi recesszió után pozitív eredmény lesz idén. De ezt sem minden adat támasztja alá: gondoljunk például az előző két havi negatív ipari termelési adatokra. Trendfordulónak éppúgy nem látszanak nyomai, ahogy egy évvel ezelőtt. A magyar gazdaság nem mutatja jelét annak, hogy ráállt volna arra a 2-3 százalékos növekedési pályára, amely kívánatos lenne. A második félévre 0-0,5 százalék közötti növekedés várható. Ennek egyik alapja, hogy idén valamivel jobb mezőgazdasági évre számíthatunk, mint tavaly. A másik pedig, hogy a választásokhoz közeledve a kormány némiképp elengedte az államháztartási hiányt, ez már látszik a legutóbb publikált deficit-adatból is. De azt is látnunk kell, hogy az ebből származó növekedés hosszú távon nem fenntartható.
Katona Tamás, az MNB felügyelőbizottságának tagja
Az álom nem vált valóra. Bár azt elmondhatjuk, hogy Magyarország jobban teljesít, mint Banglades, Grúzia vagy Nigéria. De az Európai Unió tagállamai közül már csak Románia és Bulgária van mögöttünk, Csehországgal, Lengyelországgal, Szlovákiával már nem vagyunk versenyben. A tündérmesének minden makrogazdasági adat ellentmond. A kiszámíthatatlan, konfrontatív gazdaságpolitika nem szolgálja a magyar gazdaság érdekeit. A tavalyi hatalmas recesszió után a gazdaság idén várhatóan stagnál, az ipari termelés és a fogyasztás csökken, több millióan élnek a létminimum alatt. Ezt a gazdaságpolitikát nem lehet folytatni, mert ez a lemaradás útja. A piacok bizalmát, melyet a második Orbán-kormány elvesztegetett, már csak egy kormányváltás állíthatja helyre.
Benedek Noémi / Népszava
