A magyar labdarúgó-válogatott kilátástalan játékkal 3-0-s vereséget szenvedett péntek este Bukarestben a románok vendégeként világbajnoki selejtezőmérkőzésen. Ezzel távolabb került a pótselejtezőt érő második hely megszerzésétől – írta az MTI. Mi történt a vereség előtt és utána? ITT Bezámolók és vélemények a botrányokról és a meccsről ITT
Attól lehetett tartani, a keserves nyitánytól teljesen megzavarodik a magyar csapat, ám a folytatásban egy ideig azt érezte az ember: a román játékosoktól akár már le is fújhatná a mérkőzést Undiano Mallenco spanyol játékvezető... Hazánk fiai ugyan sehogy sem tudtak kibontakozni, de a házigazdák sem szorongattak, sőt nemegyszer visszahúzódtak, alighanem arra spekulálva, hogy gyors futballistáik előbb-utóbb vezetnek még veszedelmes támadást. A publikum így is ünnepelte őket, ám ezt főként az állásnak, s nem megfontolt legjobbjaik lehengerlő akcióinak lehetett tulajdonítani.
Ám a harmincegyedik percben elállt a lélegzet, akkora gólt rúgott Pintilii. A középpályást Marica játszotta meg, de átadását legföljebb hivatalosan lehet gólpassznak tekinteni, hiszen a szerző huszonöt méterről lőtt a felső lécre, ahonnan ballisztikus pályára indított labdája a kapuba csapódott (2-0).
Egervári Sándor szövetségi kapitánynak nyilván a legkevésbé sem volt dalos kedve, ettől függetlenül azt gondolta: ó, csak a Hajnal jönne már, és abból a szempontból jól cserélt, hogy az újonnan a pázsitra rendelt játékos küldte kapura az első veszélyes magyar lövést (Tatarusanu a léc alól hárított). Erre a pillanatra – mármint hazánk fiainak „bemutatkozására” – csaknem negyven percet kellett várni. Ezért aztán senki sem csodálkozhatott a szolid futballal (igaz, egyenesen bámulatos második góllal) elért sima román vezetésen, elvégre rendszerint így alakulnak a dolgok, ha a felek egyike csak statiszta, és nem igazi szereplő...
Dzsudzsák változtathatott volna e szomorú képen, mert a második félidő tizedik percében végre kombinációt lehetett látni a magyar csapattól, ám Koman és Vanczák összjátéka után a bal oldali középpályás magasan fölé emelt. De legalább volt két passz... A közönség kedélyén azonban ez mit sem változtatott: negyvenezer ember ugrált és énekelt mámorosan abban az arénában, mely ugyanúgy vesztőhelynek tetszett a magyar együttes számára, mint az előző bukaresti tétmérkőzések alkalmával a Steaua stadionja. S a hatvankilencedik percben már a kiütés fenyegetett, mert Stancu ugyanolyan szabadon indulhatott a kapu felé, mint a találkozó elején Marica, ezúttal azonban Bogdán mentett, noha úgy festett: a védésre egyáltalán nincs esélye. Egy perccel később pedig már-már megalázóvá vált a pokoljárás: Popa tiszta helyzetben vagy háromszor fektette el a kiszolgáltatott Bogdánt, de addig szórakozott, míg elmulatta a helyzetet: könnyű gól helyett beadni kényszerült, és pontatlanul emelt középre.
Tanase annál pontosabb volt. A nyolcvannyolcadik percben minden ellenállás nélkül teremtett lehetőséget magának, és tizenhét méterről a jobb sarokba lőtt (3-0).
S még azt kell mondani: a magyar válogatott megúszta három kapott góllal. De persze nem menekült meg az újabb vereségtől: folytatódott az ötvenöt éve tartó bukaresti nyeretlenségi széria. Méghozzá úgy, hogy a második félidőben olykor nyomasztó különbség mutatkozott a két csapat között, azaz a hazai futball lesújtó villámnyarát (minden kupacsapat legkésőbb július végéig elbúcsúzott a nemzetközi porondtól) ahhoz méltó őszi kezdés követte. E roppant gyenge teljesítmény nyomán a pótselejtezős remények messzemenően megcsappantak: írnám, hogy a meséknek megint vége, de az otthoni meséknek – mint tudjuk – sosincs vége.
Ám lázálomhoz miként illik, hogy jó éjszakát, gyerekek?
ROMÁNIA–MAGYARORSZÁG 3-0 (2-0)
Vb-selejtező, Bukarest, 41 405 néző. Jv.: Undiano Mallenco (spanyol).
Románia: Tatarusanu – Matel, Chiriches, Goian, Rat – Torje (Tanase, 58.), Pintilii Bourceanu, Maxim (Popa, 64.) – Stancu, Marica (Hoban, 80.).
Magyarország: Bogdán – Vanczák, Guzmics, Lipták, Kádár – Koman (Szabics, 85.), Korcsmár (Hajnal, 34.), Varga (Lovrencsics, 68.), Dzsudzsák – Szalai, Böde.
Gól: Marica (2.), Pintilii (31.), Tanase (88.).
Forrás: MTI - Népszabadság - Galamus
