Interjú: A cseh baloldal esélyeiről és az önkényuralmi rezsim veszélyeiről beszél Jirí Pehe politológus
Szlovákia után baloldali fordulat jöhet Csehországban is, ahol az októberi előrehozott választások előtt a levitézlett jobboldal egyelőre csak keresi magát. Máris sokan riogatnak azzal, hogy a szociáldemokraták összefognak a kommunistákkal, és így totális győzelmet aratnak, de Jirí Pehe szerint ennek egyelőre akadálya van. Az elismert cseh politológus szerint itt az ideje véget vetni annak, hogy gazdasági érdekcsoportok határozzák meg a parlamenti politikát, és – Milos Zeman államfő mondásával – az alsó tízmillió cseh polgár érdekeit senki sem képviseli.
− Csehországban október végén először lesznek előrehozott választások. Mivel magyarázza az eddig hatalmon levő jobbközép koalíció széthullását és a parlamenti patthelyzet kialakulását?
− Közvetlen és mélyebb okok vezettek idáig. A Necas-kabinet saját korrupciós botrányaiba és abba az arroganciába bukott bele, amellyel a szociális szempontból különösen érzéketlen reformokat igyekezett keresztülhajszolni. Mára már kiderült az is, hogy Csehországot a posztkommunista autoriter rezsim kísértete veszélyezteti, elsősorban a vakvágányra került rendszerváltás miatt. Pedig egy ideig úgy tűnt, hogy mi viszonylag gyorsan és fájdalommentesen túljutunk a társadalmi átalakuláson, mert az egykori szovjet csatlósországok közül Csehszlovákia demokratikus hagyományai voltak a legerősebbek. Államadósságot nem görgettünk magunk előtt, sikerült létrehozni a parlamenti demokrácia és a civil társadalom intézményeit. Ám elsősorban a Václav Klaus vezette vagyonjegyes vadprivatizáció miatt a társadalmi átalakulás nem piacgazdaságot, hanem maffiakapitalizmust szült, amelyben a zűrzavaros, átláthatatlan folyamatban pozíciót szerzett érdekcsoportok viaskodnak. Főleg a sokasodó korrupciós botrányok jelzik, hogy ezek a csoportok már nemcsak a pártok, hanem egyre gyakrabban a parlament döntéseit is meghatározzák. Így aztán a rendszerváltás idején kialakult eufória is fokozatosan elpárolgott, társadalmunkat egyre inkább a Václav Havel által megfogalmazott „buta hangulat", vagyis a kiábrándultság és a közügyek iránti közöny jellemzi. Nem véletlenül emlegetik a cseh kisvendéglőkben, hogy nálunk nem rendszerváltás, hanem csak gengszterváltás következett be. Ez a kiábrándultság valóságos melegágya a populistáknak, akik rendet, mielőbbi jólétet hirdetnek, valójában azonban – milliók elkeseredésével és örök bizakodásával visszaélve – teljhatalomra törnek.
− A cseh jobboldali politikusok szerint a soron következő választások semmit sem oldanak meg, csak tovább mélyítik a jelenlegi zűrzavart. Igazuk lesz?
− Churchill szerint a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma, nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik. Vagyis újra kell osztani a lapokat. Örömmel olvasom a legújabb felméréseket, amelyek alapján napról napra nő az érdeklődés az október végi választások iránt.
− Ugyanezek a közvélemény-kutatások azonban azt is rögzítik, hogy a megkérdezettek csaknem nyolcvan százaléka új arcokat szeretne látni az alsóházban. Igényüknek ilyen rövid idő alatt miként lehet eleget tenni?
− Ez kemény lecke minden párt és kommunikációs szakember számára. A rendelkezésükre álló két hónap kevés, főleg a nemrég alakult új pártok számára, amelyek jövő tavaszra akarták felépíteni önmagukat. De még így is reális esélye lehet az ötszázalékos parlamenti küszöb feletti eredményre a gyökeres megújulást, a szakértelmet és az erkölcsi normákat zászlajára tűző, Andrej Babis milliárdos által alapított Elégedetlen Polgárok Akciójának (ANO), az újabban a liberális baloldal felé forduló Zöldeknek (SZ), továbbá a Milos Zeman híveiből verbuvált, erős államfői hátszéllel támogatott Polgárok Jogai Pártnak (SPOZ). Nem kizárt a kereszténydemokrata-néppártiak (KDU-CSL) visszatérése sem.
− Mi lesz a hagyományos cseh pártokkal?
− A jobbközép pártok egyelőre nem találtak olyan témákat, amelyekkel mozgósítani tudnák a választópolgárokat. A három éve még legerősebb kormányzati tényező, a Polgári Demokrata Párt (ODS) a kommunisták visszatérésének veszélyéről papol, antikommunista szólamokat harsog. Mindezek azonban Csehországban visszhangtalan próbálkozások. A Karel Schwarzenberg vezette TOP 09 belpolitikai szabadságharcot hirdetett a baloldal ellen, de vészkiáltásaik hiteltelenek azoknak a pártvezetőknek a szájából, akik részesei voltak a Necas-kabinet botrányainak, vagy szótlanul szemlélték a történéseket – a jobboldal pozícióinak, de inkább önmaguk hatalmának a megőrzése érdekében. Szerintem a szlovákiai forgatókönyv érvényesülhet Csehországban is. Pozsonyban Mikulás Dzurinda jobbközép koalíciója addig feszítette a húrt a reformjaival, majd pedig Iveta Radicová négypárti jobboldali kormánya addig viszálykodott és addig játszott a tűzzel, amíg Robert Fico szocdemnek kikiáltott pártja, a Smer lesöpörte és kipenderítette őket a hatalomból.
− Akkor mégis igazuk lehet azoknak, akik totális baloldali győzelemtől féltik az országot.
− Részben érthető az aggodalmuk, amelyeket azonban főleg az esélyes szocdemek (CSSD) cáfolhatnak meg. Ha valóban győznek, akkor történelmi esélyük nyílik arra, hogy fokozatosan kihúzzák az országot a jelenlegi közéleti mocsárból, éspedig a modern baloldali értékek, elsősorban a szolidaritás tényleges érvényesítésével, amely alapján a gazdagok a szegényeket, az egészségesek a betegeket, az aktív korban lévők pedig az időseket segítik. A másik lényeges társadalmi feladat a tisztességes munkával, vállalkozásokkal elért egyéni sikerek támogatása, főleg célirányos adópolitikával. Sikeresek akkor lehetnek, ha a sokfelé szakadt országban – Milos Zeman szellemes meghatározásával élve – az alsó tízmilló polgár többsége számára ismét vonzó jövőképet vázolnak fel.
− Visszatérhetnek a cseh kommunisták (KSCM) a hatalomba?
− Egyelőre érvényben van az úgynevezett bohumíni határozat, amely tiltja a szocdemeknek (CSSD), hogy országos szinten politikai szövetségre lépjenek a kommunistákkal. Legutóbbi kongresszusukon ezt a határozatot törölni akarták, de a négyszáz küldött közül mindössze heten támogatták az indítványt.
− Egyre többen riogatnak azzal is, hogy a baloldal győzelmével Milos Zeman elnök befolyása tovább növekedhet, amelynek következtében Putyin-féle elnöki rendszer meghonosítására van esély. Valóban így van?
− Kétségtelen, hogy a polgárok által megválasztott Milos Zeman az elődeinél aktívabb és a közéletet erőteljesebben befolyásoló elnök szeretne lenni. Ezért támogatja a híveit a szocdemek vezetőségében is, amivel aligha erősíti a CSSD győzelmi esélyeit. Csehországban azonban, éppen a demokratikus hagyományok miatt, egykönnyen nem lopakodhat be a már említett posztkommunista autoriter rezsim, mint Magyarországon, Romániában és bizonyos mértékig Szlovákiában. Olyan veszély azért fenyeget, hogy a voksolások után nem az említett szocdem értékrend, hanem ideig-óráig a hatalomgyakorlás „oszd meg és uralkodj" módszer Milos Zeman-i változata érvényesülhet.
− Magyarországot is említette. Mi a véleménye az ottani állapotokról?
− Elsősorban a cseh értelmiség, de az aktív politikusok többsége számára is mementó, ami mostanság Budapesten zajlik. Mi még emlékszünk arra, amikor megsüvegeltük annak a fiatalembernek az ötvenhatos forradalom mártírjainak újratemetésén elhangzott bátor beszédét, aki azóta is fontos szerepet tölt be a magyarországi közéletben. Most pedig döbbenten figyeljük, hogy ugyanő politikai erőfölényével visszaélve, kizárólag a saját érdekcsoportjának megfelelően, a demokratikus elveket felrúgva cselekszik. Szemrebbenés nélkül többször keresztülhajszolta az alaptörvény módosítását is. Csehország nem juthat ilyen zsákutcába.
Névjegy
Jirí Pehe Cseh politológus, író, egyetemi tanár. A Károly Egyetem Bölcsészettudományi és Jogtudományi Karán végzett. 1981-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahol politikai menedékjogot kapott. A Kolumbia Egyetemen szerzett újabb diplomát. Közben a New York Times és a Szabad Európa Rádió külső munkatársa lett. 1985 és 1988 között a Freedom House kelet-európai részlegének igazgatója volt. A rendszerváltás után hazatért, több éven át Václav Havel elnöki irodájában a külföldi kapcsolatok főosztályát vezette.
Könyvei közül a legnagyobb visszhangot a Demokrácia demokraták nélkül című, elsősorban a posztkommunista országok társadalmi fejlődését és gondjait elemző esszékötete, valamint a Václav Klaus államfő politikai pályafutásáról írt tanulmánya váltotta ki. Jelenleg a prágai New York University rektora és a Károly Egyetem vendégtanára.
Forrás: NOL.HU
