A jelenlegi csepeli polgármester, Németh Szilárd elsősorban a Fideszt képviseli s csak ez után, (valahol a sor végén) jön a nép. Tudja ezt mindenki, mégis ez a provokáció feltűnést keltett. Természetesen ennek a viselkedésnek oka van! Hogy mi? Ezt elmzi Horváth Gyula:

A polgármester kiszáll személyi használatára biztosított autójából. Felegyenesedik, és szemügyre veszi a népét, aki körülveszi. Azt látja, hogy az arcokon értetlenség, az emberek között pedig döbbent csönd uralkodik, miközben ránéznek.

A polgármester az augusztus 20-i rendezvény egyik eseményére pólóban érkezett. A pólón nagy Magyarországot ábrázoló térkép díszelgett, felirattal. Az öltözék több mint kínos! Egy nemzeti ünnepen általában az emberek ünneplőbe öltözve érkeznek. A polgármestertől, (akinek a bérét úgy állapították meg, hogy a ruházkodás költségeit is takarja) joggal várják az állampolgárok, hogy azokon a nyilvános eseményeken, ahol a település képviseletében jelenik meg, az ünnepnek megfelelő módon öltözködjön fel.

Igen ám, de a polgármester elsősorban a Fideszt képviseli s csak ez után, (valahol a sor végén) jön a nép. Tudja ezt mindenki, mégis ez a provokáció feltűnést keltett. Természetesen ennek a viselkedésnek oka van!

Meg akarta mutatni, hogy ő a pártjának nem a mérsékelt liberális, hanem a radikális jobboldali szárnyához tartozik. Nem okozott meglepetést, mert ez már nyílt titok a településen. Erről írnak a lapok és erről sutyorognak az emberek. Csepelen az országzászlónak nevezett, de totemoszlopnak látszó építmény, (ami valójában a trianoni határok visszaállítását vizionáló mű) és a virágokból kirakott nagy Magyarország is ugyanazon szemlélet megtestesítője. A revízióé! A karéjába elhelyezett giccses, 64 vármegyét ábrázoló kiegészítés csak ízlést és történelmi értékelést rombolóan megerősíti ezt a verziót. Kőből készült szónoki emelvénye spirituális helyszíne az állampolgári eskütételeknek. A mű, és a szónoki emelvény egyaránt mutatja egy ember fontosságát. Nem az esküt tevőét és nem az itt élőét, hanem a vezérét, az itteni helytartóét. Érte épült a kőkolosszus és miatta van a ceremónia így alakítva! Ennek a parádénak kárait lehet érzékelni itthon, és az országhatárokon kívül egyaránt.

Az itteniek emlékezve idegenkednek az ilyen építményektől. A tövében megbúvó kétes eszmék, és felelőtlen, alaptalan erőfitogtatás láttán. Mert a nyers erő arra igen kevés, hogy a külső célját elérje, de arra több mint sok, hogy itthon agressziót, tomboló erőszakot, békétlenséget produkáljon. A külhonban élő magyarok pedig, a többségi nemzetben kénytelenek egyre erősebben érezni a bizalmatlanság és nem ritkán az atrocitásig elmenő kitaszítottság érzését. Ez is a felelőtlen és bűnös, a másikra zuhanó, a megjelenésében is agressziót hordozó önző politizálás hozadéka.

A revízió és a Nagy-Magyarország térkép pedig a jelenlegi határok megváltoztatásának vágyát és törekvését plántálja a népnek abba a rétegébe, akinek semmi se drága azért, hogy a realitástól elrugaszkodott gondolatainak teret szerezzen. Frontot akarnak nyitni az élet minden területén, és erre kapnak támogatást a vezetők harcos szóhasználatában, a magukra öltött uszító jelképekben. Visszavágást akarnak határokon belül és kívül. A szavazatokért küzdő jobboldali populista politikusok már a szavakon túlléptek és a revíziós jelképek nyílt vállalásával a bátor tettek támogatását sugallják követőiknek.

Ez pedig erőszak terjedését jelenti! Erőszakot a stadionokban, vonatokon, utcákon, kolóniákban, iskolákban és idegen országokban. Szégyenkezve nézhetjük kivetkezett honfitársainkat, amint a világ bitangjaiként mutogatják magukat az utcákon és a képernyőkön. Azt hiszik, tehetik, mert erre bíztatják őket itthoni vezetőik áthallásos szónoklatai és a magukra öltött jelképei. Úgy gondolják, hogy a ki nem mondott elvárásaikat teljesítik. Titkon össze is kacsintanak a bujtogatókkal, és azt hiszik, szövetségesek. Úgy, mint 2006-ban voltak! Pedig a randalírozókat is otthagyja ez a vezetés, mint eddig minden támogatóját. Ezekkel tartott legtovább, de letapossa őket, ha terhére válnak. Addig azonban bíztatja őket és elvégezteti velük a piszkos munkát!

Sem az itt élő polgárok, sem Európa, de a világ más hatalmai, és főleg nem a józan, haladó többség nem hajlandó ezt a gondolkodást elfogadni. Nem engedjük még egyszer kiszabadítani a szellemet a palackból! Azért nem, mert tudjuk, hogy ez megbontaná Európa békéjét és gyilkos háborút emberi tragédiák sokaságát hozná a népekre. Amikor elszabadulnak az indulatok, megáll az ésszerű mérlegelés. Ezeknek egyik elsődleges megjelenési termékei a nacionalista jelképek. Ebből következik, hogy azok, akik ilyeneket viselnek, ezeket teszik közszemlére, azok kimondatlanul a harcot, a háborút hirdetik. Azt, hogy magyar és más népek fiai egymást ölve küzdjenek azért az ordas eszméért, amivel csak veszíteni lehet.

Ezért kell felemelni a szavunkat, ezért kell megálljt parancsolni azoknak, akik megbolydult agyuk ordas termékét a népre eresztik. Üljenek bárhol, az ország, vagy a városok párnázott, kényelmes székeiben, tudniuk kell, hogy figyelünk. Elképzeléseik megvalósulása esetén nem csak anyagi és területi javakat tennének tönkre, hanem emberéleteket pusztíthatnának el, ami tűrhetetlen!
Csak végig kell nézni az előző századon és látjuk, hogy hová vitte országunkat az erőszak, és mit hozott nekünk a gyűlölet és a háború! Ezt a tragédiát és szenvedést, mi magyarok nem akarjuk sem szóban, sem jelképeikben, de főleg nem a valóságban átélni! Elég volt!

Forrás: Horváth Gyula blogja