Újabb lépést tett előre a csepeli futball azzal, hogy a 2012-2013-as idényt követően sikerült meghosszabbítani harmadosztályú tagságát. Csepeli születésű, a klubhoz ezer szállal kötődő emberként (a nagymamám itt volt szertáros, nagyapám és édesapám pedig itt futballozott ) nagy vágyam volt, hogy poraiból feltámasszuk és újra életet leheljünk a csepeli labdarúgásba.
Abban a szerencsében lehet részem, hogy annak az egyesületnek vagyok a tulajdonosa, amelynek világéletemben szurkoltam. Megtiszteltetés volt az is, hogy tavaly - a történelme során számos olimpiai-, világ- és Európa-bajnokot adó – egykori Csepel SC 100 éves jubileumi ünnepségén én mondhattam beszédet.
A felnőtt labdarúgást hét éve élesztettük újjá Csepelen, de ez az idő csak az alapozást jelentette, csupán bevezetése volt annak, amit el szeretnénk érni. Céljaink megvalósításához megesik, hogy egyet vissza kell lépni ahhoz, hogy utána kettőt előre léphessünk. Ilyen előrelépés például, hogy mostanra olyan utánpótlást sikerült felépítenünk, hogy amennyiben ma lenne NB I-es jogunk, akkor elindulhatnánk a legmagasabb osztályban is, ugyanis minden első osztályú kritériumnak is megfelelnénk.
Az elmúlt hét év eredménye az is, hogy sikerült a pályákat megfelelő állapotba hozni, a régi salakos helyén pedig már műfüves játéktér van. Saját erőből sikerült mindent tető alá hoznunk, ugyanis semmiféle önkormányzati segítséget nem kaptunk, pedig szeretnénk magunk mögött tudni a város támogatását. Nem kell hozzá hatalmas képzelőerő, hogy mi mindent vihetnénk véghez akkor, ha a város is mögénk állna.
Nagyon szeretném, ha ez a klub, ez a csapat igazán a csepelieké lenne, hogy egyszer mindenkinek azt mondhassuk a kerületben :„ Íme, itt van a te csapatod!"
Az elmúlt években olyan emberekre találtam, akiknek a csepeli kötődése és felkészültsége segített abban, hogy letegyük az alapokat. Nagyszerű edzői gárda alakult ki olyan szakemberekből, akik szintén ezer szállal kötődnek a kék-piros színekhez: Budai Laci, Elekes Zsolt,Vejmola Tamás vagy éppen Németh Gábor is itt nőttek fel, tudják, hogy mennyit és mi mindent jelent ez a klub. Eddig jobbára a gyerekek nem az egyesülethez, hanem egy-egy edzőhöz kötődtek inkább. Ezen is szeretnénk változtatni, szeretnénk tudatosítani, hogy mit is jelent valójában csepeli focistának lenni. Az egykori nagy csepeli futballidők emlékéből merítve szeretnénk, ha újjáéledne a hagyományos klubszeretet, azaz legyenek a srácok büszkék arra, hogy ide tartoznak.
Cseppet sem könnyű feladatunk az, hogy ebben a 101 éves klubban – amelynek ma a történelme, hagyománya rengeteget segít abban, hogy egyáltalán létezzünk – olyan közösséget alakítsunk ki, amelyre építve újabb évtizedekre biztosítsuk a csepeli labdarúgás fennmaradását.
Büszke vagyok rá, hogy a csapat továbbra is tagja az NB III megerősödött mezőnyének, s örömmel tölt el minden egyes ember jelenléte, aki megtisztel bennünket azzal, hogy kilátogat a meccseinkre. Családtagnak tekintek minden Csepel-szurkolót, előítéletek nélkül bármikor, bárkivel boldogan kezet szorítok, mert úgy gondolom: a cél közös. A harmadosztályú tagság megőrzése bajnoki címmel ért fel, és a jelenlegi szezonban is értékelni kell minden pontot, apró lépést, ahhoz hogy sikerüljön a bennmaradás. Ne keseredjünk el akkor sem, ha éppen kikapunk, vagy csak a 12. helyen áll a csapat, inkább közös erővel szurkoljunk az újabb sikerekért, hogy ebben a megerősödött mezőnyben is megálljuk a helyünket.
Forrás: TAKÁCS KRISZTIÁN BLOGJA
