Azt hiszem, rájöttem. A Sztárban sztárt nézve nagyon úgy fest, hogy a TV2 és a mindenkori kormány agya egy rugóra jár. Hamarabb is eszembe juthatott volna ez, akkor most egy kicsivel több idegsejtem lenne, és a távirányító sem lenne millió apró darabban. A ceruzaelemeket eltakaró kis műanyag biszbaszt azóta sem találom.
Az új zenés-táncos produkció koncepciója igen nagy ívű, szeretném idézni: „12 hazai könnyűzenei Sztár – 6 férfi és 6 nő – nemzetközi legendák dalait adják elő a színpadon.” Betűhívileg. Tekintsünk most el attól, hogy a sztár egyelőre még nem tulajdonnév, az egyeztetés pedig nem fáj, jót tesz viszont a mondatoknak – inkább kérdezzük meg csendesen: mennyiben tekinthető nemzetközi legendának, mondjuk, Csipa?
És Kiki? De Charlie, Máté Péter vagy Presser Gábor internacionális celebrity-státusza is minimum kétséges. Például az ő bőrükbe bújtak a „hazai könnyűzenei Sztárok”, akik közül a vitathatatlanul Sztár Nótár Maryt, vagy a még sokkal vitathatatlanabbul Sztár Bigát emelném ki most így elsőre, bár utóbbit valóban világhírességnek, Elton Johnnak öltöztették-sminkelték. A háttérbrigád erőfeszítései egyébként látványosak, látszik, hogy sok a meló az alanyokkal, sőt tulajdonképpen a szereplők is nyilván rengeteget dolgoznak ezen az egész ügyön, de hát mégiscsak felüti szöszi fejét a kérdés, hogy ez most komoly? Tényleg?
Az tényleg egy műsor 2013-ban, hogy aktuális/lefutott/soha be nem futó énekesek farsangolnak, egy látszatzsűri + a közönség meg hetente kiejt egyet közülük? Mit gondolnak vajon a TV2-nél a maguk életéről? Hogy ez teszi jobbá? Maguk ezt tényleg nézik? Nekem munka, de maguknak micsoda? Élvezetforrás? Ez? Nincs maguknak életük, vagy mi van?
Csider István
Forrás: nol.hu
