Öt éve 28 oldalon - az addigi sok évtizedes hagyományoknak megfelelően - karácsonyi melléklettel jelent meg a Csepel újság ünnepi száma. Abból idézzük most azt az interjút. amelyet Százdi Antal készített Kratzl Bélánéval, Angélával, a csepeli oktatásügy már akkor is kiemelkedő személyiségével, a Kék Iskola alapító igazgatójával, a legendás Kvalitás Tehetséggondozó Alapítvány elnökével.  Kratzl Béláné sajnos már nem lehet közöttünk, 2012. augusztus 19-én elhunyt. Gondolatai felidézésével rá és az öt évvel ezelőtti karácsonyra is emlékezünk:

Kratzl Bélánét, Angélát, Csepel díszpolgárát évtizedek óta sokan ismerik Csepelen. Az idén 70. évét betöltött pedagógus, majd mûvelõdésiosztályvezetõ ma is feltûnik kiállítás-megnyitókon vagy a Kvalitás Tehetséggondozó Alapítvány rendezvényein, amelynekévek óta elnöke. Karácsonyi emlékeirõl kérdeztük.

– Manapság, amikor már jó néhány karácsonyt megélt, mi jut eszébe először, ha azt a szót hallja, hogy karácsony?

– Mindenekelőtt a család, a szeretet. Elsősorban édesanyám, gyermekeire, a családjára figyelő ember volt. Öcsémmel együtt nagyon sok szeretet kaptunk tőle, amit aztán mi is továbbadunk a saját gyermekeinknek, családunknak. Számunkra a karácsony mindig csodálatos hangulatú ünnep volt, amely a család és s szeretet jegyében telt. Édesanyám nagy varázslóként csodálatossá tudta tenni az ünnepet. A legnehezebb időkben is körénk tudta varázsolni a karácsony kivételes hangulatát. A háború utáni nehéz időkben szinte a semmiből varázsolt csillogó karácsonyfát, sztaniol papírba csomagolt arany, ezüst diókkal, csillagokkal, gyertyákkal, maga főzte szaloncukorral díszítve. Emlékszem a szépen megterített karácsonyi asztalra, a finom süteményekre és a barátokra, akik közül mindig ült az asztalunknál valaki, hogy ne töltse egyedül a karácsony estét. Ez külön hangulatot adott a szentestéknek, hiszen a karácsony elsősorban a szeretetről szól.

– Milyenek voltak azok a családi karácsonyok, amikor a fát már elsősorban fiúknak, Gábornak díszítették?

– Amikor bővült a család, a szenteste és az első nap lett a mienk, a barátok a második napon jöttek össze édesanyámnál. Nálunk a karácsony nemcsak a család ünnepét jelentette, hanem a barátok jelenlétét, az egymás iránti figyelmet, szeretetet, a közös örömet is. Gábor fiam érkezésével nem lett más a karácsony, csak szebb és boldogabb. Feléje irányult minden figyelem, neki gyulladtak fel a gyertyák, és ragyogtak a csillagszórók. Az ajándékba kapott játékok, könyvek, kisautók mindig nagy örömet szereztek neki, lelkesen és kíváncsian bontogatta a csomagokat. A nekünk készített ajándékait, rajzait, sókerámiából készített gyertyáit ma is őrizzük. Az évek múlásával édesanyámtól egyre több tennivalót vettünk át az ünnepi előkészületekből. Így aztán lassan a mi asztalunkat ülte körül a család. Az a hagyomány, hogy az ünnep első napi ebédjét testvérem családjával közösen költjük el, továbbra is megmaradt. Nálunk ez az év leghosszabb ebédje. Az asztal körül ülve beszélgetünk, hallgatjuk a gyermekeket és a beszélgetésbe egyre inkább bekapcsolódó unokákat.

– Unokája már felcseperedett, lassan középiskolás lesz. Hogyan telnek a legutóbbi évek karácsonyai?

– Mióta Anna, az unokánk megszületett, a karácsonyestét náluk, a fiaméknál töltjük. A nagymamák, a nagypapák, s amíg édesanyám élt, ő is velünk volt. Két éve halt meg, az ő hiánya érezhető, mert évtizedeken át nap mint nap velünk volt, hiszen egy lakásban éltünk, így természetesen karácsonykor is együtt voltunk. Ami nem változott, az a szeretetteli hangulat, az ízlésesen feldíszített fenyőfa, a szépen terített asztal, ízletes vacsora, a hangulatos beszélgetés, az emlékek idézése, egymás kedves ugratása és Anna csicsergése, az ajándékok bontogatása. Nekünk ez a karácsony. A tennivalók nagy részét egykor mi vettük át édesanyánktól, most a gyerekek vették át tőlünk. Ha visszagondolok gyermekkoromra és az azóta eltelt  időre, az ünnep lényege nem változott. Ami más, az a környezet, a feltételek, a szereplők, de a lényeg, amit a családon belül a szülőktől kaptunk, és gyermekeinknek, unokáinknak továbbadtunk, az nem változott. A karácsony továbbra is a családot, a szeretetet, a közösen megélt boldog perceket jelenti mindannyiunk számára.

Százdi Antal

Forrás: Csepel újság 2008. karácsonyi melléklet