Mától aztán végleg jönnek az új esztendő szürke hétköznapjai, és arra ébred a honpolgár, hogy az újévi jó kívánságok után már megint "belelóg a keze a bilibe", mert nem változott itt semmi! Megint csak a fellengzős szavak, meg a kiforgatott, megmásított és elferdített igazságok uralják a közbeszédet. Még csak 12 nap telt el, az új évből és számtalan jel mutatja, más világban élünk mi állampolgárok, és más világban élnek az uralkodók.

A közpénzből fizetett elektromos és nyomtatott helyi önkormányzati sajtó nem győzte propagálni, hogy a vezetők hogyan osztanak ételt az embereknek. Mosolygós, jóságos főnökök, meg hálás tekintetű hajléktalanok láthatók a propagandafotókon. A valóság meg az, hogy a Völgy utcai lakótelepen élők közül jó néhányan levelet kaptak, amiben meghívták őket egy ebédre. A résztvevők azt gondolták, hogy a polgármester jóakaratát nem utasítják vissza és elmentek. Nem rászorulók voltak, nem hajléktalanok, csak udvarias csepeli emberek. Ha már invitálták, mennek!

Amikor meglátták a "szervírozást", meg a megalázó környezetet, már nem volt nagy kedvük az ingyen ebédhez.
Miért is? Hisz sokan nem is voltak rászorulva! Hogy szégyenüket és megvezetettségüket leplezzék - ha már eljöttek - beálltak a sorba az ebédért. Személyi igazolványt és lakcímkártyát kértek tőlük.(Gondolom azért, hogy a még foghíjas Fideszes Kubatov-listákat kiegészítsék, és az év végére szükséges jó pontokat bezsebeljék a szervezők, mert erre a megalázásra más magyarázat nem adható.)

Aztán, hogy hiteles legyen a papír, még evés előtt alá is íratták a listát. Csak ezután kaphatták meg a megjelentek a "csomagolt" levest, meg a székelykáposztát. Ja, hogy most a nyájas olvasó azt mondja, hogy adatgyűjtéshez nem volt joguk! Hát ki akad meg ilyen apróságokon manapság? Ott, ahol a feladatát becsülettel teljesítő közhivatalnoknál tartanak házkutatást és fenyegetik minden jogkövetkezménnyel ahelyett, hogy a visszaélőket és a csalókat üldöznék, - nem lehet ilyen kérdést feltenni!

Ahol a hajléktalanokat bűnöző ellenségként állítják be és kitakarításukkal "rendezik" a problémát, nem lehet mást várni. Ahol sem a vizes (csepeli strand), sem a jeges (Bp-i műjégpálya) beruházások párt-dilettánsok irányítása miatt nem üzemelnek, - nem lehet csodálkozni. Ahol az alaptörvény passzusai közé ékelnek technikai jellegű rendelkezéseket csak azért, hogy a túlélésük biztosított legyen, - nem lehet elképedni.

Ha idáig nem volt rendelet vagy törvény, akkor majd lesz!
Van rá több mint kétharmad!
A kétharmad több az egyénnél!
Sőt a kétharmad szorítja formába, uniformisba az egyént. Ez a mai módi, jó, ha megszokják! Eszi, nem eszi, nem kap mást! Ahogy annak idején Latabár Kálmán mondta: maguk akarták!

A leves - a panaszosok szerint - lejárt határidejű, a káposzta hideg volt. Nem csoda, hogy többen oda is vágták a dicsőséget bezsebelni odaérkező polgármester és helyettesei lába elé az ehetetlen kosztot, mondván: "egye meg maga ezt a moslékot"! És már nem kizárólag az ételre gondoltak!

Nem menekülhetett a kocsmák népe sem polgármesterük "szeretetétől"!
Az egyik helyi sört mérő műintézmény év végére hangolódó spiccesei is részesültek a nem várt jókívánságokból. Miközben a "kisvezér" nagy adag ellátmányt rendelt a söntésben, minden delikvenshez odament bizalmaskodva, hogy két büfi közé egy karácsonyi, újévi jókívánságot, meg egy pacsit is beszúrjon.
Nem baj, ha a "panelproli" nem emlékezik a konkrét történetre, de a tudatalattijába csak bevillódzik valami egy régi talicskás emberről, meg az ő rezsijéről, gondolta a hívatlan kampányoló!
De, mi is? Hát, hogy "a Fidesz, csakis a Fidesz"!
Elvégre így tanították neki az eligazításon.
Vagy egészen más jut az eszükbe - de ezt már csak én mondom csendesen. Az, aminek hangot is adtak az ott lévők! De ezt már csak azután mondták a meglepett büfizők, mikor felocsúdtak, és amikor az illető már feltankolva elment.
Hát mit mondjak: nem annyira szépnek, mint őszintének tűnt a reakciójuk.
De a távozása mindenkinek tetszett! 

Forrás: Horváth Gyula AKARTÁK?! című blogbejegyzése