A szolgalelkű seggnyalók mennyisége egy vezető környezetében éppen fordított arányban van a vezető alkalmasságával! Gyarapodnak a hibák,...megkezdődik a bűnbakkeresés és megbomlik a csapat egysége.  A fenti részletet Horváth Gyula Személyikultusz-2 című, itt következő publicisztikájából idéztük.

Korábban már kifejtettem a véleményemet a mai csepeli közállapotokról. Benne elsősorban arról, hogyan ajnározzák a polgármestert a jóindulatára számot tartó sajtótermékek. Pedig nem a polgármester pénzéről van szó, hanem közpénzről!

Tehát ezt nem valakinek a népszerűsítésére, hanem a közérdekű tények és események bemutatására kellene felhasználni. A népszerűsítésre ott vannak a Simicska által lenyúlt plakátok. Láthatjuk is emberünket jól kiretusáltan és kínos mosollyal a szája szegletében.

A kerületi újságokat olyan pénzből hozzák létre, ami a lakosság ellátására szolgál és az itt élő emberek életkörülményeinek javítására keletkezett. Az újságok akkor látják el jól a feladataikat, ha a tájékozódást és a hivatali lehetőségek közötti eligazodást, nem pedig egyesek személyes ambíciójának kielégítését szolgálja. Ebbe a témakörbe akár még bele is illik a polgármesternek, mint a kerület választott első számú vezetőjének egyes cselekedete, a lakosság képviseletében tett megnyilvánulása. Tehát nem arról van szó, hogy miért is jelenik meg a polgármester az újságban, hanem arról, hogy mikor, miért és hányszor.
A mérték az, amit már  eltévesztettek!

Semmi sem áll messzebb tőlem, mint mentegetni a mostani első embert!
Mégis meg kell jegyeznem, hogy ez nem csak az ő hibája.
Sőt!

Ha figyelembe vesszük a vonatkozó szabályokat és szakmai, etikai normákat; elsősorban nem az ő hibája!
Azok a hibásak, akik felelős vezetői beosztásokban úgy vélik, hogy előmenetelük (beosztásban maradásuk, pénzük, hatalmuk stb.) csak akkor biztosítható, ha a főnök fenekét állandóan csillogóra nyalják! Ezek az emberek elsősorban önveszélyesek (ami lehetne magánügy is), de sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a társadalomra. Ők azok, akik csak akkor érzik magukat biztonságban, ha egy biztos feneket stabilan tudnak a képük előtt. (Hangsúlyozni szeretném, hogy nem kizárólag a mostanit, hanem bármelyiket!) Mindegy a számukra, hogy a fenék tulajdonosa kicsoda, vagy milyen álláspontot képvisel, csak egy számít, hogy érezzék létezését!
Ezzel a szemlélettel pedig nem lehet sem szakmailag jó, sem etikailag helyes az, amit tesznek.

Az a vezető - akinek döntései meghozatalánál nem elsősorban a társadalmi hasznosság és az ezzel összefüggésben lévő elvégzett munka az elsődleges - saját magát degradálja. Ez a vezető munkatársai által nem több, hanem kevesebb lesz! Azok a munkatársak, akiknek pedig ezekkel a normákkal vannak problémái, azok nem végezhetik jól a dolgukat. Azok maguk bizonyítják, hogy nem alkalmasak a feladat ellátására. Különösen igaz mindez a kommunikáció, és azon belül a sajtó tájékoztatási tevékenységére.

Az ide tartozó ismereteket a feladatra jelentkező egyénnek már korábban érdemes lett volna megszereznie. (Ez mutatja, hogy érett, vagy éretlen az illető a feladatra.)
Ezek nélkül ugyanis sohasem veszi észre a hibáit. Nem képes korrigálni és képtelen a törvényszerű bukást elkerülni. Tudás nélkül a létrehozott "alkotás" nem más, mint délibáb! Ugyanis a nyaló emberek, bármit tesz is, csak dicsérik. Nem képesek arra, hogy észrevegyék a közelgő bajt, a csökkenő erőt, és az elkövetett hibát. Csak akkor szolgálják, amikor valójában nem is lenne rá szüksége, mert stabil legitimitása miatt egyébként is erős. Amikor viszont a szolgalelkűek megérzik, hogy megbicsaklott a vezér ereje, és egy másik erő tör elő, meginog hűségük és az új ember felé kezdenek orientálódni. Tehát, éppen akkor nem lehet rájuk számítani, amikor kellene!
Aki pedig ennek az alapvető kísértésnek nem tud ellenállni, és nem képes felmérni, hogy hogyan rendezze saját életét; hogyan lenne képes arra, hogy másokat - egy nagyobb közösséget - irányítson?

A szolgalelkű seggnyalók mennyisége egy vezető környezetében éppen fordított arányban van a vezető alkalmasságával! Tudja, érzi is az érintett és pótcselekvésekbe menekül. (Ilyenkor kerül elő újra a retusált plakát.)
A rossz tanácsok miatt egyre gyarapodnak a hibák, tornyosulnak az áthidalhatatlan problémák. A várt eredmények elmaradnak, ezért megkezdődik a bűnbakkeresés és megbomlik a csapat korábbi egysége.
A vezetőt bizonytalanság, félelem és önvád gyötri, amiből két kivezető út kínálkozik: a durvaság és az arrogancia. Ez van!

HORVÁTH GYULA

Forrás: A szerző blogja: hgyula.hu