A demokráciát nem a parlamentben ücsörgő pártok száma, hanem egyedül a hatalom gyakorlati és demokratikus leválthatósága jelenti

...Észak-Koreában, a világ legsötétebb diktatúrájának parlamentjében nem egy, hanem három politikai párt képviselői ülnek. És nemcsak ülnek, hanem elég gyakran fel is állnak, együtt és vastapssal ünnepelve a vezért. A Munkapártnak nevezett állampárt mellett a Koreai Szociáldemokrata Párt és az úgynevezett Cshondoista Chongu Párt is tagja a parlamentnek és a "népfrontnak". Az utóbbi párt magyarra fordítva a Mennyei Út Ifjú Barátainak Pártja költői nevet viseli, s egy vallási mozgalomra épül.... 

Magyarországon 1956 után csak egy párt működött, sokszor automatikusan is az egypártrendszerrel azonosítjuk a diktatúrát. Holott a legtöbb diktatúra parlamentjében ott ülnek a különböző álpártok, amelyek többnyire egykor létező pártok megalkuvó, a "nép akaratát elfogadó", "nemzeti egységben gondolkodó", "a túlzó ellenzékiséggel szakító" politikusaiból kerülnek ki.

Akik úgy gondolják, hogy mégiscsak jobb bent lenni a parlamentben, mint bojkottálni az egész diktatórikus cirkuszt. És személy szerint néhány megvásárolt képviselőjüknek kétségtelenül jobb is. Ne feledjük, hogy a Rákosi-diktatúra legsötétebb éveiben még az ország miniszterelnökét is névlegesen a Független Kisgazdapárt adta. Ahol a létező ellenzéki pártok gerincét még nem törték meg, ott a hatalomnak lehetősége van új álpártok alapítására is. Ennek elég egyszerű a receptje. Sok állami pénzt adni az álpártok alapítóinak, beszervezni, vagy az állami médiában futtatni néhány volt ellenzéki politikust, akik belső intrikák és más okok miatt kikoptak egykori pártjaikból. Az se baj, ha az első, még csak félig elcsalt választáson álpártok mellett igazi ellenzéki pártok is indulnak. Az álpártok és az igazi pártok versengése a maradék kevéske nem-állampárti mandátumért máris siker a diktatúra előkészítőinek.

Mert a demokráciát nem a parlamentben ücsörgő pártok száma, hanem egyedül a hatalom gyakorlati és demokratikus leválthatósága jelenti.

Hegyi Gyula

Forrás: Népszava