A Fidesz nem vitázik a kampányban, ez érvényes az avatógép szerepét magára vállaló Orbán Viktorra ugyanúgy, mint a kisebb-nagyobb vidéki halljakendekre. Ha a nagyvezér nem tart senkit méltónak arra, hogy leálljon vele versenyezni, akkor erre Baján, Csepelen és Debrecenben sem kell sort keríteni.
A vita nem jó. Mert ha valaki őzik vagy dadog, esetleg összezavarják egy-egy munkanélküliségre vonatkozó kérdéssel, az visszaüt. A nyílt, bátor és őszinte verseny helyett – melyet a Fidesz őrült kormányzása alatt szisztematikusan eltüntetett – a szerencsétlen hammogást választják.
És amikor az MSZP kiad egy közleményt arról, hogy az Orbán-kormány alatt kezd elveszni a remény, kiállítják a világutazó Zsigó Róbertet (annyit ment szolgálati autójával, hogy négyszer megkerülhette volna a Földet), aki bármikor képes összefüggéstelen szövegek előállítására. Nem is szokták idézni a hírportálok, mert nehéz lenne megfejteni a logikátlan okfejtést. Arról szokott beszélni, hogy a patás baloldal hülye.
Apropó pata. Félnek a versenytől, mint ördög a tömjénfüsttől. Ellenfeleiket leszólják, szerencsétlennek, lejártnak és legtöbbször bukottnak minősítik, a nézhetetlen tévéikben, rádióikban sorjáznak az ellenfelet gyalázó minősítések. A versenytárs gyenge, erőtlen. Azt sugallják, hogy könnyű lesz a diadal, a harmatos baloldal vidáman legyőzhető. Kicsit hasonlít arra a jelenetre, amikor a megye II-ben focizó élcsapat újoncot fogad, és előre iszik a medve bőrére. Aztán a meccsen mégsem jönnek be az ezerszer elgyakorolt trükkök.
Gyenge ellenfelet legyőzni nem kunszt. A hőzöngő focistatempóhoz szoktatott Fideszben is tudni kellene, hogy a gyenge ellenfél fölött aratott győzelem nem olyan értékes, mint a kemény csatában kivívott elsőség. Ha lenézem az ellenfelemet, voltaképp a magam gyengeségeit ismerem el. Ha nem vállalom a versenyt – a trafik- és a földügyek azt mutatják, ez a Fidesz-világ legfontosabb jellegzetessége –, nem fogják becsülni a győzelmet. Ha óriásként lépek a porondra a törpe ellen, nem fognak tisztelni a győzelmem után. Sőt gúny tárgya is lehetek.
A ravasz versenyző feldicséri ellenfelét. Ha azt mondja, nagyon nehéz küzdelem lesz – a háborús veterán Orbán gyakran felhívja a figyelmet a harcra –, elképesztően nehéz csata előtt áll, ezzel saját támogatóit jobban fel tudja tüzelni, mint azzal, hogy undorral az arcán kiköp: úgyis győzünk, pattog ellenünk a bolha.
A Fidesz-versenyzők hallatlanul dörzsöltnek gondolják magukat. Mégsem jön rá senki, ott helyben, a kisvárosokban sem, hogy hová vezet a dölyfös melldöngetés. A plakátokról szép, igazított bajszú fideszes atyafiak néznek ránk, sárga színű helyi újságot sodor a szél, csirkekeltetőt avat valamelyik nagyfejű. Megy a mantra: senki sincs, aki megállíthatná az úthengert, örök időkre szól ez a versengés nélküli trükkös verseny. Aztán majd nagyot néznek, amikor kiderül, hogy megtántorodnak a legkülönbek is...
RAB LÁSZLÓ
Forrás: Népszabadság
