SOROK RENDEZÉSÉT ÖNPUSZTÍTÁS HELYETT
Még a választások előtt olvastam az egyik internetes hírportálon, hogy „Már benyújtotta a számlát a szakszervezet a következő kormánynak” (propeller.hu, március 25.) A hír szerint, a Magyar Szakszervezeti Szövetség 14 pontban foglalta össze az „április hatodika után felálló új kormánynak” elvárásait. Sokan hittük akkor még, hogy van némi esély „a dolgozók megbecsülésére, az egyenlő munkáért egyenlő jövedelem rendszerére, a minimálbér létminimum szintre emelésére,…a szolgálati nyugdíjak” visszaállítására, hogy csak néhányat említsek a szakszervezeti mozgalom követeléseiből.
Vesztettünk. A következmények súlyosak. Nemcsak a szakszervezeti tagság, hanem a változást akaró milliók elvárásai is elvesztek. Az újabb kétharmados győzelem viszi tovább Orbán Viktort, ő meg a Fideszt a négy éve választott úton. Hatalma megszilárdításának ugyanis már nincs más lehetősége, tovább kell nyomorítani a népet ahhoz, hogy a legfelső 10 százalékot, a közbeszerzésekkel, a takarékszövetkezetek államosításával, a föld- és trafik mutyival gazdaggá tett, lojális százezreket, vállalkozókat, helyi vazallusokat, rokonokat és pártkatonákat még erősebben magához kösse.
A folyamat máris elkezdődött. Lassan, de már jól láthatóan számolják fel a milliárdokat felemésztő, gazdaságilag inkább csak károkat okozó, mintegy kétszázezer embernek némi megélhetést biztosító, kifejezetten választási célokat szolgáló közfoglalkoztatási rendszert. Aztán jönnek majd az újabb unortodox gazdasági intézkedések; a rezsicsökkentések; amelyek ellensúlyozására további milliárdokat kell az államnak kifizetni a veszteségessé váló állami, önkormányzati gazdasági társaságoknak; a paksi szerződésből befolyó háromezer milliárdos orosz kölcsön lenyúlása, a családi, baráti kör közötti – közbeszerzésnek álcázott –, szétosztása. És ha majd ez sem elegendő a 2018-as választási győzelemhez, legfeljebb újra átírják a választási törvényt.
A helyzet elemzése, az ide vezető út reális, előremutató értékelése, bár nincs rá sok idő, de elkerülhetetlen. A média – választásokkal foglalkozó része –, tele van komoly szakmai elemzésekkel, vagy tutinál tutibb véleményekkel, ötletekkel. Megszólalnak jobb-és baloldali politikusok, politológusok, újságírók, közemberek, írók, szóval mindenki mondja a magáét. Közülük sokan a megoldások őszinte keresési szándékával, sokan pedig a vajákosok utolérhetetlen magabiztosságával, ártalmasságával. Eredmény, leegyszerűsítve: mindenki hibás, de leginkább az MSZP, a baloldal, a liberálisok, az összefogás. Most aztán tessék mindenkinek lemondani, minden pártnak megújulni, új alapokra helyezni mindent, leginkább az összefogást. Mindezt úgy, hogy elzavarni a múlt, a jelen embereit, és majd az újonnan jövők, vagy mások megcsinálják. Hogy mit, majd azt is kitalálják. Mások, csak nem ezek, a bukottak. Az újak, akik majd igazi baloldali pártot hoznak létre. Valamikor. És persze induljanak el, de azonnal. No, még nem a megújulás, hanem a szétverés útján.
A kritikus elemzés, értékelés szükségességével, a kellő mértékű változtatás mielőbbi megvalósításával egyetértek, azonban erőink szétverésével nem. Márpedig, szerintem ez folyik. Megyünk az Orbán által kijelölt úton. Azon, amely Orbán 2018-as győzelmét készíti elő. Nemcsak a személyeskedő belső viták utcára-vitelére gondolok. Arra is, hogy május 25-én, külön-külön, majd megmutatjuk egymásnak és a világnak, ki az erősebb. Most minden kiderül. Tessék mondani, akkor mi lesz? Aki akkor több szavazatot kap, a többiek kárára, mit fog nyerni? Nagyobb, erősebb lesz? Ezzel a kormányváltó erők, többen lesznek?
Pedig most lenne csak szükség a sorok mielőbbi rendezésére, a valódi összefogásra, erőink kiteljesítésére, kiszélesítésére, a civil szervezetekkel, mozgalmakkal, klubokkal, a szakszervezetekkel, a lakóközösségekkel, az emberek kisebb-nagyobb, meglévő vagy megszervezendő csoportjaival való lehető legszélesebb összefogásra. Igen, összefogásra, a bevezetőben említett a szakszervezetekkel, amelyek többnyire távol tartották magukat a választási küzdelemtől, de megkerülhetetlenek, csakúgy, mint minden olyan erő, amely felismerve a helyzetet, kész összefogni Orbán céljai megvalósításának mielőbbi megakadályozása érdekében. Mert ha az önkormányzati választásokat is Orbán nyeri, álma beteljesedhet, elveszhet a Magyar Köztársaság. Hosszú ideig. Már régóta nem rólunk, baloldaliakról van tehát szó. A hazáról, az országról. Felelősségünk oszthatatlan.
Niccolo Machiavelli, olasz íróval, filozófussal, politikussal értek egyet: „Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.”
V O X
