Vészes hiány van hazaárulóból! Húsz évvel ezelőtt még volt sok, most meg alig. Tudják, ki a hazaáruló? Idősebbek előnyben, ők még tanulták, mi az a szocialista hazafiság és a burzsoá kozmopolitizmus. A szocialista hazafi támogatja, hogy a honfitársak szabadságát (pláne a tulajdonosit) a közérdek meghatározására hivatott párt belátása szerint csonkítsa. Aki ezt ellenzi, az a hazaáruló burzsoá kozmopolita.
Húsz évvel ezelőtt a kormány a bukása előtti utolsó pillanatban megtiltotta a külföldiek és a gazdasági társaságok számára a földvásárlást. Az akkori hazaáruló ellenzéki pártok (Fidesz, MSZP, SZDSZ), melyek a választásokon a szavazatok négyötödét kapták, nagyon helytelenítették a gazdasági társaságokra vonatkozó tilalmat, a külföldiekre vonatkozót pedig csak átmenetileg fogadták el, legfeljebb addig, míg be nem lépünk az EU-ba. Mára minden köpönyeg megfordult.
Hogy az ilyesféle „földvédelem” a magyart védené és a külföldit korlátozná, nagyrészt eddig is hazugság volt, most meg már egészen az. Soha egyetlen külföldi sem tehetett a magyar földdel semmit, amit ne akart volna a magyar tulajdonos. Akkor vehetett magyar földet, ha a magyar tulaj eladta neki. Ő, ha itt nem vehet, vehet másutt. Például Romániában, csak gazdasági társaságot kell ott alapítania. Na de úgy is ismerjük Romániát, mint szerencsétlen lúzert a nemzeti érdekvédelemben. Ha ők is úgy védenék a nemzetüket, ahogy kell, nem adhatna el székely földet magyar a magyarnak. Nálunk bezzeg nem is vehet magyar földet a székelyföldi magyar! Mert mi jó magyarok vagyunk!
A korlátozás mindig is és mindenekelőtt Magyarország polgárait korlátozta. Ők nem tehették szabadon a termőföldjükkel, amit akartak. Ők nem vehették meg a földet, melyen vállalkozás keretében gazdálkodtak. És ők a tilalom elől nem is menekülhettek sehová. Ez most aztán még inkább így van, mert ahhoz, hogy a földforgalom korlátozása ne ütközzön bele az uniós jogba, szépen meg kell tiltani a magyar állampolgárnak is mindazt, amit a külföldieknek tiltanak. Megtörtént.
A helyi földbizottságok, praktikusan az uralkodó párt helyi emberei dönthetik el indoklás nélkül, felsőbb és alsóbb érdekek szerint, kinek adhatja el a földjét a magyar, s vehet-e földet a jogszabályi feltételeknek amúgy megfelelő magyar. Sok mindenre van sok rossz példa az unióban, de a tulajdonosi szabadság ilyen brutális korlátozására nincs. Az például példátlan, hogy magyar polgárok gazdasági társulásai ne vehessenek magyar földet. De még a bérelt földjeiken is azzal a tudattal kell gazdálkodniuk, hogy egy fillért sem érdemes befektetni, mert a bérleti idő lejárta után úgyis vége mindennek, a bérlésre jogosultak sorának legvégére kerülnek. Így semmisül majd meg a mezőgazdaságnak az az átlátható, legális szektora, mely nem az unió kegyelemkenyerén él, mely még versenyképes, s tízszer annyi adót ad be a közösbe, mint a másfélszer akkora területet birtokló „őstermelők”.
Nos, hát így kell szeretni ezt a hazát és az ő földjét. Agyon!
RÉVÉSZ SÁNDOR
Forrás: Népszabadság
