Hiányozni fog jó kedélye, humora – igazi társasági ember volt, könnyen illeszkedett be a Csepel újság szerkesztőségi csapatába is. Ő volt közöttünk a korelnök. Egészen 2010 októberéig – csaknem nyolc éven át – dolgoztunk együtt, a Csepel újság megszüntetéséig.
Pályatársak voltunk, korábban üzemi lapoknál, a rendszerváltás után műszaki-környezetvédelmi témákban találkoztunk, több szerkesztőségben, aztán az élet úgy hozta, hogy Csepelen is.
A Csepel újságnál – amelynek szerkesztőségéhez még Jusztusz Gábor főszerkesztő idején csatlakozott – precíz, alapos újságíró munkatársat tapasztalhattam meg személyében, aki vállalt feladatait mindig határidőre és jó minőségben teljesítette. Nem csoda, hisz a Csepel újságot megelőző évtizedekben (mérnöki végzettségével) üzemi és műszaki lapoknál is dolgozott, s mindenhol becsülettel helytállt. Több lapnál olvasószerkesztőként is működött.
Amikor lehetett, nyugdíjba vonult, hogy – családját rajongásig szerette – még több időt tölthessen gyermekei, unokái körében. Aktivitását, életerejét azonban mindvégig megőrizte: nyugdíja mellett is vállalt feladatokat, a Csepel újság szerkesztőségének is így lett szerződéses munkatársa.
Nemcsak a mindennapi munkában hozott derűt a szerkesztőségbe, hanem a fehér asztal mellett is gyakran magához ragadta a szót, ontotta a vicceket, bókolt a hölgyeknek – igazi úriember volt. Mi, akik naponta találkoztunk vele, tudjuk, mit jelentett a társaságban általa meghonosított kód: „pézsé”. Nem biztos, hogy használt egészségi állapotának, de jó kedélyének megőrzésében bizonyára segített.
Hite, világnézete mindig átkalauzolta a nehezebb periódusokon.
Optimista emberként nagy lelkierővel viselte – először csak tartós kellemetlenségként értékelt – betegségét, amely hirtelen fordult át a békés egymás mellett élésből halálos ellenségévé.
Az utóbbi években keveset hallottunk róla, aztán ő jelentkezett és tudatta: az orvosai szerint nincs gyógyulás…
Cikkek, írások ezrei és munkatársainak, barátainak emlékezete őrzik nevét, vidám személyiségét.
Az igazi veszteséget azonban családja szenvedte el: mindig büszke volt gyermekeire, unokáira. Szerető férj, apa, nagyapa volt, akinek hiánya pótolhatatlan.
Mucsi Feri, nyugodj békében - emlékedet megőrizzük.
Egykori munkatársaid nevében is:
Bárány Tibor
Forrás: 21. kerületi Hírhatár
Miként korábban közöltük, MUCSI FERENC, a Csepel újság volt munkatársa június 8-án, 71 éves korában elhunyt. Temetése július elsején 12 óra 30 perckor lesz a III. kerületi Tamás utcai temetőben.
