Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy Erdő Unió. Az óceántól a nagy hegyvonulatig húzódó hatalmas erdőség kellős közepén, egy hegyekkel, dombokkal körülvett, négyszögletes, kerek Kis Erdő. Az ott élő erdei vadak négyévente választottak maguknak vezetőt. Történetünk kezdetekor, éppen a szarvasok nemzetsége és annak táncos léptű tagja, Urcsány vezette a Kis Erdőben élő állatokat, a jobb legelők, élelemben, vízben gazdagabb vidékek, tájak, hűs árnyat adó ligetek felé. A környezet szennyezése, az erdő fáinak kivágása, az állatok elszaporodása hatására azonban a Kis Erdő lakói zúgolódni kezdtek megélhetési körülményeik folyamatos romlása miatt. Ráadásul Nárbo, az ordasok falkájának lompos vezetője, aki oroszlán híján, mindenáron a Kis Erdő királya akart lenni, szította az elégedetlenkedést, falkájával egyre több borzot, rókát, időnként egy-egy vaddisznót, nagyobb szarvast is elejtve.
A szaporodó farkasüvöltések, támadások, az erdő vadjainak élelmezési nehézségei, az idős, vagy ordas marta társaik szociális, egészségügyi gondjai miatt sokan elfordultak Urcsánytól, aki a Kis Erdő egy rejtett kis tava melletti irtáson rendezett titkos, közös bőgésen próbálta a csorda vezetőit felrázni. A vezéri bőgést azonban szétvitte a szél, és Nárbo farkasai, a hozzájuk csapódott sakálok, a legkisebb zugba, odúba is beüvöltötték Urcsány megrázó bőgését. Nárbo fellázította a teljes falkát, a vérszagra éhes sakálokat, amelyek megvadulva, már nyíltan támadták a szarvasokat, Urcsányt. A Kis Erdő felégetésével fenyegetőzve, a hatalom azonnali megszerzésére törtek. A még egységes szarvascsorda azonban visszaverte a támadást. Nárbo falkájának nagysága, ereje bezzeg egyre nőtt, alfa-hímként pedig abszolút egyeduralomra tett szert a falkában. Ennek ellenére, tudta, a szarvasokat kell végképp legyőznie ahhoz, hogy a Kis Erdő lakói felett uralkodhasson.
A gyorsan változó események, illetve Nárbonak és a farkasfalka tagjainak folyamatos üvöltése eredményeként tovább csökkent az állatok bizalma a szarvasokban. Gyengült a csorda belső összetartása is, egyre többen kerestek más legelőket, társakat, mindennapi szokássá váltak a magánbőgések. Urcsány, látva a széthúzást, az elégedetlenséget, lemondott a Kis Erdő és a szarvascsorda vezetéséről. Új csordát alapított, el-elcsábítva egy-egy szarvast régi csordájából. A Kis Erdő új vezetőjévé meg, egy csordán kívüli szarvast, Najbait választott meg a szarvascsorda. Az ezt követő évi erdővezetői választásokon viszont a Kis Erdő lakói leszavazták a szarvascsordát, Najbait. A farkasoknak szavaztak bizalmat. Kétharmadosat. Ekkor Najbai is otthagyta a szarvascsordát. Új csorda alapításába kezdett, tovább gyengítve, szabdalva ezzel a Kis Erdőt éveken át vezető szarvasokat.
Nárbo tehát elérte célját. Ő lett az Kis Erdő lakóinak teljhatalmú Ura. A legelső alfa-hím. Rövid idő alatt megváltoztatta Kis Erdő törvényeit, előírta, hol nőhet fű, hol élhetnek az állatok, hol kell erdei sportversenyeket rendezni, és szabad vadászatot biztosított a falka maghatározó hímjeinek. Felosztotta közöttük a legszebb, leggazdagabb területeket. Ugyanakkor tudta, még nem törte meg teljesen a háromfelé vált szarvascsorda erejét, félt esetleges összefogásuktól Látta, hogy Kis Erdő állatainak körében is vesztett népszerűségéből, hiába bizonygatta, hogy csakis a farkasok, csakis ő vezetheti sikeresen a Kis Erdő vadjait újabb és újabb, gazdag vadászmezőkre. Megváltoztatva az alapvető törvényeket is, hű toportyánjait nevezte ki az erdei bíróságok élére, átírta az állatok közötti élelemelosztás, a legelés, az ivóvíz, az erdei tavak használatának szabályait, növelte az egy-egy újonnan születő állat után leadandó részesedését. Megszüntette a Kis Erdei Hírmondót, a Kis Erdei Televízió adásait, az egy-egy tisztás körüli állatsereglet vezetőivé leghűbb falkatagjait nevezte ki. Önnön nagysága igazolása érdekében, falkavezéreivel bele-beleharapott a Kis Erdő határain túli környező erdőségek, vadászmezők uraiba, át-átüvöltött az egész Erdő Uniót vezető nagymedvéknek, farkas falkáknak, szarvascsordáknak, bizonygatva: ő tulajdonképpen oroszlán, az Erdő Unió egyetlen oroszlánja. Mindezek a Kis Erdő állatainak elszegényesedéséhez, a félelem, a bizalmatlanság erősödéséhez, az állatok megosztottságának növekedéséhez vezettek. A Kis Erdőt korábban vezető szarvascsordából létrejött kisebb csordák egymással marakodtak, állandósuló szarvasbőgéseik fel-felverték Kis Erdő lakóinak nyugalmát. Elvesztették az állatok bizalmát, mert az erdőlakók rájöttek: ezek csak egymást akarják és tudják legyőzni. Narbo meg ismét megerősödött, éjféli üvöltéseinek hallatára reszketve ébredtek a kiserdei állatok. Hallod, mondogatták egymásnak, Narbo az oroszlánfarkas.
A már-már oroszlánkirályi jogokkal büszkélkedő Narbo, ekkor kiírta az új választást. De ez már nem is választás, inkább csak erdei futóverseny volt, ahol a szarvascsordák versenyzői egymással versenyezve, Nárbo választási törvénye emelte gátakat átugorva juthattak csak el a célig, míg a farkasok, hátszéllel, erőlködés nélkül futottak végig a számukra kijelölt tükörsima futószőnyegen.
Természetesen ismét Narbó és falkája nyerte a választásnak nevezett nagy erdei futóversenyt. Ismét kétharmaddal. A széthullott szarvascsorda vezetői meg azóta is egymással versenyezve futnak, a Nárbo által kijelölt, újabb és újabb gátakkal tarkított versenypályákon. Még mindig azt hiszik, egymást kell lehagyniuk. Közben a Kis Erdőben élő állatok sorsa tovább romlik, számuk egyre fogy. A hódok meg már építik a Kis Erdőt átszelő folyó melletti valamikori, szarvasagancsokkal díszített oroszlánsziklán, Nárbo ébenfából készülő, erdei nimfák, kerubok szobraival körülvett trónját.
Állítólag, a farkasok alfa-hímjének, I. Oroszlánszívű Nárbonak, jövőre lesz, a Kis Erdei Királyság visszaállításával egybekötött koronázási ünnepsége.
Itt a vége, fuss el véle, a négyszögletes, kerek kis erdő közepébe…
v o x
