Nincs kétségem, a parlamenti szavazógép ősszel el fogja utasítani az Iványi Gábor vezette gyülekezet, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) - és másik kilenc felekezet - egyházi elismerését. Mindezt megelőlegezi a parlament igazságügyi bizottságának - hisz egyházügyi és persze emberi jogi bizottság ma már nincs - e heti döntése.
A tekintélyes testület kormánypárti többsége szerint a MET hiába felel meg a törvényi elismerés összes formai feltételének, amit Balog Zoltán miniszter is kénytelen volt rögzíteni.
Iványi gyülekezete a verdikt szerint nem bizonyította "a közösségi célok érdekében történő együttműködés iránti szándékát és annak hosszú távú fenntartására való képességét".
Az új alaptörvény szerint ugyanis az "állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek". De bevett, azaz elismert egyházak azok és csak azok lehetnek, amelyek együttműködnek az állammal. Ezt kellene most a MET-nek bizonyítania, szemben mondjuk a katolikus egyházzal, vagy különféle zsidó feleletekkel, de a Hit Gyülekezetével is. Ők ugyanis már eleve bevett egyháznak minősültek az állam, pontosabban a Fidesz-KDNP, még pontosabban Orbán Viktor kegyelméből. Nagy ugyanis az ő szíve, sok minden(ki) belefér.
Szögezzük le tehát, az egyházi elismerés nem jog, hanem kegy.
És lehetne most azon élcelődni, hogy mi lett volna ha, mondjuk Jézusnak bizonyítania kellett volna együttműködési szándékát a Római Birodalommal. A tízezer fős tagságot, a nemzetbiztonsági kockázatot és egyéb kritériumokat most ne is említsük. A Mester beérte 12 tanítvánnyal, nem választott ügyintézőt sem képviseleti szervet, és arról sem nyilatkozott, hogy "tanai és tevékenységei nem sértik az ember testi-lelki egészséghez való jogát, az élet védelmét, az emberi méltóságot".
Mert egy felekezet, egy vallási közösség nem azzal jön létre, hogy az állam elismeri. Sérti az emberi méltóságot és természetesen a vallásszabadságot, ha az állam különbséget tesz az egyházak között: egyesek felemel, másokat viszont megfoszt jogaitól. Balog miniszter úr, lévén református lelkész, talán még emlékszik erre. A hol Szent György, hol Gábriel arkangyal maskaráját magára öltő kegyúr nyilván nem.
Simon Zoltán
