Nem kell finnyáskodni! ...Magyarország –  máig érthetetlen módon – kiadta Azerbajdzsánnak a „baltás gyilkost”, úgy hírlett, hogy az azeriek hálából két-hárommilliárd eurónyi magyar államkötvényt vesznek. Az azerbajdzsáni állami olajalap végül bejelentette, hogy esze ágában sincs ilyet tenni

Orbán Viktor legalább őszinte ember, ami a szívén, az a száján. Hagyjuk az értékeket! – közölte a Magyarországot képviselő nagykövetekkel. Legyen a magyar külpolitika gazdaságközpontú, haszonelvű, szól az új szlogen, és ez bizonyára sokaknak tetszik is, hiszen a gazdaságot ki ne tartaná fontosnak; nem véletlenül keresztelték át a Bem rakparton álló épületet Külgazdasági és Külügyminisztériummá. Derék ember, derék döntés.

Kár, hogy a körítés rossz szájízt hagy maga után. Egyre rosszabbat. A magyar kormány sutba dobja az „ideológiai megközelítésű” külpolitikát, fejtegette Orbán, és erre még mindig gondolhatták egyesek, hogy ez is milyen derék, a politika ne lila elméletekből álljon. Ám jött a pontosítás: a Fidesz annak a külpolitikának int búcsút, amelynek középpontjába „az értékkérdéseket kell állítani”. Mert hát a sok érték csak hátráltatja az embert.

S innen már kiábrándítóan ismerős az érvelés. Ott van az EU és a NATO (nincs mese, a belépésről népszavazás döntött), azok is értékközösségek, na persze – bosszantották is a magyarokat éppen eleget a vizsgálódásaikkal és a jelentéseikkel. Most kaptak néhány sallert a miniszterelnöktől (a szövetségi rendszer képtelen értékelni a magyar gazdaságpolitika „markánsan eltérő” elemeit), majd következett a kegyelemdöfés: azért is félrelökjük az ideológián alapuló külpolitikát, hogy könnyebben tudjunk barátkozni az unión kívüli országokkal.

Tényleg, mennyivel egyszerűbb ez, mint az értékközpontú fanyalgás. A kormánynak nem a szerint kell egyes államokhoz viszonyulnia, hogy mit gondol a politikai intézményrendszerükről vagy a demokráciájukról. (Értsd: a politikai intézményrendszer és a demokrácia irreleváns, erről csak a kekeckedő szövetségeseknek nem szóltak.) Különben is, hangzott az orbáni fősaller, az ideológiai központú külpolitikát a félnótás országoknak találták ki az okos országok.

Arról sajnos nem esett szó, hogy a gazdaságközpontú külpolitikához – amelyben Orbán szerint a nagykövetek két fő teendője a magyar termékek eladása és a befektetők idecsalogatása – már csak két apróságra lenne szükség: versenyképes magyar árukra és kiszámítható, beruházóbarát környezetre. Sebaj, egy-két unortodox varázspálcaütéssel bizonyára ez is megoldható.

Addig sem kell finnyáskodni, a nagy üzlet érdekében lehet menni udvarolni a világ bármely sarkába. Halkan jegyezzük meg, hogy az eddigi tapasztalatok nem túl biztatóak. Csak hogy a legismertebb esetet említsük: amikor Magyarország – külpolitikai szempontból máig érthetetlen módon – kiadta Azerbajdzsánnak a „baltás gyilkost”, úgy hírlett, hogy az azeriek hálából két-hárommilliárd eurónyi magyar államkötvényt vesznek. Az azerbajdzsáni állami olajalap végül bejelentette, hogy esze ágában sincs ilyet tenni; köszöni szépen, akadnak jobb befektetési ötletei is. Ott már akkor az érdekközpontú megközelítés lehetett divatban.

Pócs Balázs

forrás: nol.hu