Ha valaki Orbán híveként csak azt hiszi el, amit a kormányfő maga mond, akkor is biztosan tudhatja, ha ilyen tudásra igényt tart, hogy akit a törvényes rend biztosítékának tekint, sokszor annyi pénzhez jutott a tisztesség útjáról letérve, mint amennyinek eltulajdonításáért alacsonyabb presztízsű polgártársait életük fogytáig börtönben rohasztaná.
A Fidesz és az MDF 1992-es székházmutyijából származó pénz egy részéből Simicskáék 4,75 millió forintért megvettek egy részt Orbán Viktor papájának cégéből, amit a papa hamarost 1,2 millióért visszavásárolt. Ilyen egyszerűen nyúlt le az Orbán család három és fél millió forintot a Fidesz ebül szerzett pénzéből...Orbán Viktor 2003-as vagyonbevallása szerint 18 millió forintot vett föl egy (később horribilis köztartozásokat hátrahagyva csődbe ment) baráti cégtől A történelem főutcáján című könyv honoráriumaként.
Részletek:
Fölösleges Hajdu Attilának éheznie. Nyugodtan táplálkozhat, amit el szeretne érni, el van érve rég. Amit tudni kíván, tudjuk. Csak az a kérdés, mire megyünk vele. Illetve, nem is kérdés: semmire.
Hajdu Attila addig éhezne, míg Orbán Viktor nem nyilatkozik arról hazugságvizsgáló gépezet kötelékében, szerzett-e ő és családja törvénytelenül vagyont. Erre a kérdésre teljes bizonyossággal válaszolhatunk Orbán Viktor ismert nyilatkozatai alapján. A Fidesz és az MDF 1992-es székházmutyijából származó pénz egy részéből Simicskáék 4,75 millió forintért megvettek egy részt Orbán Viktor papájának cégéből, amit a papa hamarost 1,2 millióért visszavásárolt.
Ilyen egyszerűen nyúlt le az Orbán család három és fél millió forintot a Fidesz ebül szerzett pénzéből. Ezt Orbán sosem tagadta. Mi több, ő tájékoztatta a pontos összegről akkori hívét, Debreczeni Józsefet, kinek jelenlétében föl is hívta a papát, hogy jól emlékszik-e. Jól emlékezett. Ezt mindenki elolvashatja Debreczeni első Orbán-könyvének 453. oldalán. Ezt a könyvet Orbán kéziratban olvasta, ezzel kapcsolatban észrevételt nem tett, sem akkor, sem azóta.
Orbán Viktor 2003-as vagyonbevallása szerint 18 millió forintot vett föl egy (később horribilis köztartozásokat hátrahagyva csődbe ment) baráti cégtől A történelem főutcáján című könyv honoráriumaként. Ezen kiadvány a jól megfizetett kormányfői tevékenysége részeként előadott, jól megfizetett beszédírók közreműködésével keletkezett, külön tiszteletdíjra aligha jogosító beszédek részleteit tartalmazza, 75 flekk terjedelemben.
Ez egy rendes (vagyis az átlagosnál magasabb) akkori flekkdíj hatvanszorosa. Ennek a (külön) munka nélkül keresett 18 millió forintnak kicsi részét tehát szimplán jogtalanul, túlnyomó részét duplán jogtalanul vette fel Orbán Viktor. Kinek vagyonnyilatkozatai és vagyoni helyzete között régóta nincs összhang. Újságíró kollégák rendszeresen kimutatják, hogy ha azok a vagyonnyilatkozatok a valóságot tükröznék, akkor a család már rég éhenhalt volna. Ezeket a kimutatásokat nem cáfolták soha.
Ha valaki a környezetünkben huzamos ideig sokkal többet költ, mint amennyit legális bevételei alapján költhetne, akkor nem feltételezzük róla, hogy törvénytisztelő, becsületes ember. Kivált, ha a jövedelme csupán a miniszterelnök jövedelmének pár százalékát teszi ki, s költése megmagyarázhatatlan része is hasonlóképp aránylik a miniszterelnökéhez. Ismert ügyeket említettünk. Csak azokat, melyek megítéléséhez elegendők Orbán saját nyilatkozatai.
Ennyi is elég. Ha valaki Orbán híveként csak azt hiszi el, amit a kormányfő maga mond, akkor is biztosan tudhatja, ha ilyen tudásra igényt tart, hogy akit a törvényes rend biztosítékának tekint, sokszor annyi pénzhez jutott a tisztesség útjáról letérve, mint amennyinek eltulajdonításáért alacsonyabb presztízsű polgártársait életük fogytáig börtönben rohasztaná.
A probléma nem a tudás hiánya, hanem az érdeklődésé. A tisztesség pártatlan igényéé. Amin viszont nem segít az éhségsztrájk.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Forrás: Népszabadság
