A bíróság (a Fővárosi Ítélőtábla) már igazságot szolgáltatott Horváth Gyulának. Németh Szilárdot (képünkön) és állandó (valamint újkeletű) tettestársait lenullázta. A fideszes polgármester által kezdeményezett koncepciós eljárás bumerángként üt vissza a kezdeményezőre. Már csak az a kérdés, hogy különféle titoksértések miatt mikor vonják felelősségre ugyancsak a bíróságon a rezsirizsás Némethet. A dolognak ez a része sínen van. A polgármester azonban tartozik egy bocsánatkéréssel. A csepeliektől kellett volna már régen bocsánatot kérnie, amiért évek óta folyamatosan Csepel hírnevét rongálja.
A polgármesteri bocsánatkérés helyett adjuk közre V O X írását:
Hallgat, mint süket disznó a búzában. Mármint a csepeli önkormányzat vezetése. Pedig ideje volna már beismernie bűnösségét, miszerint hibáztak. Hibáztak, mert Horváth Gyula, a csepeli baloldal polgármester-jelöltje, jogosan „kampányolt” az SZTK épületében. Legalább az önkormányzati honlapon, a csepel.hu-n írhattak volna pár mondatot, amelyekben elnézést kérnek, a jogtalanul megvádoltaktól, a csepeliektől, s válaszolnak a jogosan felvetődő kérdésekre. Azon, a politikai célokra is felhasznált, önkormányzati honlapon, ahol sértődötten bejelentették, nem fogadják el a Fővárosi Választási Bizottság szeptember elsejei döntését, és a Fővárosi Törvényszékhez fordulnak felülvizsgálati kérelemmel, mert „megvédjük a csepeli polgárok alapvető emberi és betegjogait!”
Ideje volna a bocsánatkérésnek, hiszen szeptember 6-án döntött a Fővárosi Ítélőtábla Németh Szilárd felülvizsgálati kérelméről. Elutasította, csakúgy, mint az adatvédelmi biztos, aki egyértelműen foglalt állást – Németh Szilárd felülvizsgálati kérelmével szemben.
A csepeliek.blog.hu olvasói bizonyára ismerik a botrányos, önmagáért beszélő történetet, ezért csak három megjegyzés erejéig térek vissza a témához.
1) Németh Szilárd pártjához, hozzá hű emberekkel vette körül magát. E körből választotta ki a Polgármesteri Kabinet tagjait, de még a Helyi Választási Bizottság nem delegált tagjai is szorosan kötődnek a Fidesz-KDNP-hez. Nem volt közöttük egy sem, aki átnézte volna a törvényt, s azt mondja, hogy főnök, nincs igazad? Vagy kikérte-e a Polgármesteri Hivatalban dolgozó sok, valóban hozzáértő jogász (jegyző, aljegyző, jogi ügyintézők) véleményét? Beszélt-e döntése előtt az eddigi, több tíz feljelentését jó pénzért megfogalmazó jogászokkal, ügyvédekkel, „jogi tanácsadókkal”?
A kérdésekre Németh Szilárd tudja csak a választ. Én csak vélem, ha voltak is a felsoroltak részéről figyelmeztető jelzések, Ő döntött. Meglátásom szerint, Ő ilyen. „Ő a polgármester”, a „tulajdonos”, a Kedves Vezető helyi vazallusa. Azt csinál, amit akar. Mert ráadásul országgyűlési képviselő, nagyhatalmú rezsibiztos. Akire még az ügyészség is odafigyel, kedvéért újraindít nyomozásokat, bírói ítélettel lezárt aktákat nyit ismét fel. Akihez a csepeliek, a csepeli vállalkozók, civil szervezetek képviselői, több hetes várakozás után tudnak, ha tudnak egyáltalán bejutni. Aki a bírói elutasítás után azonnal fellebbez, mert csak neki lehet igaza. Küldetéstudata van. Ő a harcos. A hadvezér. Igaz, már serege is alig van Csepelen, de tudja, és hirdeti, „október 12-ig ő a polgármester”, s addig is bosszút áll. Azokon, akik bemerészkednek az Ő felségterületére, akik évekig megakadályozták, hogy polgármester lehessen, akik szerinte egy alkalommal a szemébe „világítottak”, vagy akik most, az újabb győzelem előtt, meg akarják akadályozni abban, hogy trónra, polgármesteri trónra emelhesse kiszemelt utódját.
2) Az egész ügy csak egy a sok közül, egy, az elmúlt négy évet jellemző, a munkát, az összefogást, együttműködést helyettesítő politikai botrányokból. Az, ami most történt, törvényszerű következménye Németh Szilárd és vezetőtársai eddigi politikájának. Törvényszerű, hiszen az urak, mindvégig a hatalmat képviselve politizáltak. Hatalmi mámorban úszva, minden egyeztetés nélkül zárták ki a baloldali ellenzéket a képviselő-testület munkabizottságaiból, szüntették meg, egy egyik-napról a másikra a Csepel újságot, a CSEPP TV műsoradását, majd nekik tetsző helyi médiát hoztak létre. A fülkeforradalom felhatalmazására hivatkozva, szakembereket kirúgva számolták fel a jól működő Csepeli Művelődési Központot, neveztek át utcákat, tereket, rombolták le a csepeli értékeket, jelképeket (zászló, címer), megszüntették a párbeszédet a civil szervezetekkel, a csepeli vállalkozók képviselőivel. Hatalmi szempont volt a mozgatórugója a közterület-felügyelet bővítésének, a térfigyelő kamera rendszer rendőrségtől való elvételének is, vagy a nagy port felvert, a közterület-felügyeleti irodában kiakasztott listának, amelyben előírták, hogy a közterületen csak őket nem szabad büntetni.
3) Most, a vég előtt, azonban már csak a félelem, a hatalom elvesztésétől rettegő félelem dolgozik bennük. Mint az elszabadult hajóágyú, lőni fognak mindenre és mindenkire, aki szemben áll velük. Németh Szilárd számára ugyanis nagy bukást fog jelenteni, ha az országgyűlési választások elveszítése után Csepel polgármesteri pozícióját sem tudja megőrizni a Fidesznek. Ezzel végleg elveszítheti a Kedves Vezető kegyeit, s búcsút mondhat politikai ábrándjainak.
Németh Szilárdnak és társainak nemtelen, a politikai ellenfelet legyőzendő, megsemmisítendő ellenségként bemutató, negyedik éve tartó harca, Mahatma Gandhi egyik mondatát juttatták az eszembe:
„A hatalom birtokának az a hatása, hogy az emberek süketté és vakokká válnak. Nem látják többé azt, ami az orruk előtt van, és nem hallják, ami a fülükbe harsog.”
V O X
