Majd rögtön az iránt tudakozódik, hogy hacsak nem tagadja meg az alapelveit, akkor az EU simán eltűrheti-e az Orbán Viktor által meghirdetett antidemokratikus átállást. A kormányfő közeli munkatársaként, igazságügyi miniszterként Navracsics korlátozta a bírák szabadságát, vizsgálatot indított civil szervezetek ellen, és közreműködött az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésében. Nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a törvényalkotás egy irányba: a köz- és a kulturális szabadság visszaszorítása felé haladjon. Utóbbi területen a politika gyámsága alá helyeztek egy sor intézményt. Az első céltábla a sajtó volt, gyakran félrevezető eszközökkel. 

Navracsics esete illusztrálja a gondot, amit Magyarország jelent Brüsszel számára, kezdve a tusványosi beszéddel. Orbán értésre adja, hogy mélyen megveti az uniót alkotó értékeket: a jogállamot, a hatalmi ágak szigorú szétválasztását, a szabadságjogok feltétlen tiszteletét. Ehelyett a nemzeti lelkesítés politikáját választotta, ami odavezet, hogy lábbal tapodja a közösségi szabályokat az európai befektetők, vagy civilszervezetek tevékenysége ügyében.

Az USA már megelégelte mindezt és korrupció gyanúja miatt beutazási tilalmat rendelt el 6, magas rangú magyar személyiség ellen. Ugyanakkor paradox, hogy Washington sokkal inkább odafigyel azoknak az értékeknek a védelmére, amelyek őrzésével az EU henceg. Európa hűtlen lett a hitvallásához, ám ez nincs messze attól a lejáratástól, aminek az unió manapság a tárgya. (Klubrádió)