Október 28-án kedden a pesti utca történelmet írt: több tízezer, egyes becslések szerint százezer ember vonult utcára, hogy a kormány által tervezett internetadó ellen tiltakozzon. A békemenettel ellentétben nem előzte meg hosszas előkészítés, nem promózták állami pénzen, nem mozgósította alkalmazottjait rá a CBA, és nem is buszoztak fel embereket a fővárosba vidékről. A budapesti tüntetéssel párhuzamosan több vidéki városban is tömegek vonultak az utcára. Vajon milyen tanulságokat vonhatunk le ebből?
1. Mindig az elbizakodottság indítja el a hatalmat a bukás útján
A 2006-os balhékra azután került sor, hogy az MSZP fényes győzelmeket aratott a választásokon, és szinte mindenki stabil baloldali kormányzati időszakra készült. A siker elbizakodottá tesz, ráadásul elszakít a valóságtól: a hatalom birtokosa kezdi elhinni, hogy őt már nem érheti vész. A Fidesz a sikeres, az ellenzék által teljesen eltöketlenkedett önkormányzati választás után – egyébként nem is teljesen alaptalanul – úgy érezte, hogy végre hátradőlhet. Talán ezzel magyarázható, hogy a máskor összeszokott kocsmai zenekarként játszó Habony Árpiék valamit nagyon benéztek ezzel az internetadóval kapcsolatban. Talán azért, mert az amerikai korrupciós lista összezavarta őket. Mindenesetre elkúrták, de nagyon.
2. A pesti utca kiszámíthatatlan, mint az időjárás
A magyar nép meglepően jól tűri a hatalom arroganciáját és cinizmusát, viszont mindig van egy határ, amikor elszakad a cérna. Hogy mikor jön el ez a határ, azt egyszerűen nem lehet kiszámítani – aki azt állítja, hogy igen, az hazudik. Az internetadó egy közérthető, jól kommunikálható, szinte mindenkit, de főleg a nagyvárosi fiatalokat nagy számban érintő probléma, de még ez sem magyarázza, hogy miért éppen ez hozta el az utolsó cseppet a pohárban. Amikor már éppen beskatulyáznánk a magyar népet, mint végletesen kockafejű és gyáva alakok gyülekezetét, akkor egyszer csak gejzírként előtör valami elemi erejű felháborodás. Ki tudta volna megjósolni, hogy 56-ban éppen október 23-án jön el ez a pont?
3. A tüntetés nem a számok tekintetében volt más
A budapesti tüntetésen résztvevőkkel kapcsolatban szinte rögtön megindult a szokásos számháború: tízezer? Negyvenezer? Százezer? Mint ilyenkor általában, most is a legmerészebb becslés, a Reuters által bedobott százezer válik mémmé, még akkor is, ha ennél jóval kevesebben voltak. A lényeg azonban nem a számokban rejlik, hanem a tüntetők összetételében. A Milla egyébként szintén több tízezer embert megmozgató tüntetéseihez képest például sokkal több általában apolitikus fiatal vonult az utcára, akiket a szokásos rendszerellenzéki témák eddig nem tudtak megmozgatni. Azok között, akik évek óta szorgalmasan eljártak a civil tüntetésekre, sokan fanyalognak is emiatt: vajon az alkotmány nem volt elég fontos nekik, csak a szaros internetadó? A lényeg azonban az, hogy ezek a fiatalok most aktivizálódtak, mi több, túlléptek az internetadón. A tüntetés mind jelszavait, mind hangulatát tekintve kormányellenes politikai tüntetés volt, sőt, mi több, demonstráció az orbáni illiberális állam eszméje és gyakorlata ellen. Ez ugyanis egyre távolabb visz minket attól a nyugati világtól, amelyhez ösztönös szinten minden értelmes magyar ember igazdoni, illeszkedni kíván, akár jobboldali, akár baloldali. Nem csak Magyarországon, de Európában is meglehetősen szokatlan módon a parlament előtti kemény mag EUs zászlókat, „Európa, Európa” jelszavakat skandálva nézett farkasszemet a rohamrendőrökkel. Ez inkább a kijevi Madjan hangulatára emlékeztetett. Úgy tűnik, az európai eszme sokkal élénkebben hat a perifériákon, mint a központban.
4. A HírTV-ét joggal utálja a nép
Miközben az elmúlt évek legjelentősebb rendszerellenes tüntetéssorozata zajlott Magyarországon, miközben a fővárost több tízezer kormányellenes rigmusokat skandáló ember lepte el, az MNO/HírTV vezető híre az volt, hogy „Emelkedik a nyugdíj, a családokat is segítik”. Ez tényleg a no comment kategória, ennél jobb bizonyítványt ki sem állíthattak volna arról, hogy egy kormány által kézivezérelt hírcsatornáról van szó, ami még akkor is hazudik, amikor a valódit mondja, de nem az igazat. Császár „Forradalom vs. Rongálás” Attilát már ki sem merték küldeni a terepre a vasárnapi leszereplése után. Valószínűleg megérett az évek óta tartó kormányzati seggnyalás és a civilek elleni mocskolódás gyümölcse is. Természetesen az újságírók elleni erőszak elítélendő, de az utca hírtévé-ellenes hangulata több, mint érthető. Hiába próbál a csatorna az objektív tájékoztatás közben megzavart tudósítók mártírszerepében tetszelegni, ez egyre kevésbé hiteles.
5. Nem a kormány jó, hanem az ellenzék szar
A legrémisztőbb gondolat az, hogy mi történne akkor, ha a tömeg szíve mélyének kívánsága hirtelen valóra válna, és megbukna a Fidesz. Jelenleg ugyanis egy demoralizált, töredezett, gyenge ellenzékünk van, ami az elmúlt években sem az utcára, sem pedig a szavazóurnákhoz nem volt képes tömegeket mozgósítani. Azok a vádak, miszerint a tegnapi tüntetés mögött a szocik állnak, valójában éppen a szocialistáknak hízelegnek a leginkább: szeretnének ők több tízezer embert az utcára vinni! De ennek még a közelében sincsenek jelenleg. Az elmúlt években az ellenzék legfőkébben azzal volt elfoglalva, hogy vezesse a nem létező mercédest, és azon marakodjon, hogy vajon ki ül a volán mögé, ki fogja meghúzni a kéziféket és kinek jut az anyósülés. Ahelyett, hogy vonzó, pozitív alternatívát kínáltak volna az embereknek az orbáni illiberális állam eszméjével szemben, ami sajnos kétségkívül delejes vonzerőt gyakorol a társadalom egy jelentős részére, míg egy másik részét teljesen megbénítja. Nem elég a Fideszt pocskondiázni, nem elég Szijjártó vagy Rogán kacsalábonforgó villáján csámcsogni! Be kell bizonyítani az embereknek, hogy kormányképes, hozzáértő, érett világképpel és jövőképpel rendelkező emberekből áll az ellenzék, akik sikerrel válthatják le Orbán rezsimjét.
Fotó: http://szemerey.com/700ft/
az elemzés forrása: pendulum.blog.hu és ott EZ A POSZT
