Miközben az ország Orbán Viktor internetadós meghátrálása után az internetadó elkötelezett propagálóján, Németh Szilárd pofára esésén mulatozik, a bukott politikus Csepelen királlyá kente fel saját magát.

Az egy hete lezajlott tüntetések után különösen jól csengenek Szilárd király szavai itt a XXI. kerületi királyságban.  

Azt mondja a magát már uralkodónak képzelő Orbán-szolga: „a Fidesz elsősorban a hűség, a jóhiszeműség, az őszinteség, a becsületesség és a lelkiismeretesség gyűjtőfogalma.”

Meg kell a szívnek hasadni.  Az alábbi szövegrészletek olvasásánál is a meghatottság fojtogatta torkunkat (nem volt a közelben a rezsibiztos):

Elvi Nyilatkozat – A konszenzusos Csepel-politika alapokmánya

     Mi, csepeli demokraták mindennél fontosabbnak tartjuk a rendszerváltás alapvető értékeinek képviseletét, a jogállamiság, az alkotmányos demokrácia, a szabadságjogok és az önkormányzatiság alapeszméit…

    Ezért mi, csepeli demokraták ezúton is kinyilvánítjuk: elszántak vagyunk minden demokratikus eszközzel kerületünk fejlesztése, továbbá stabil és biztonságos működtetése érdekében közösen fellépni. Függetlenül attól, hogy milyen párthoz, politikai vagy civil szervezethez tartozunk, milyen választott vagy egyéb funkciót töltünk be a Képviselő-testületben, Csepelt soha nem szolgáltatjuk ki az antidemokratikus törekvéseknek….

     Most minden alkotó energiára szükség van Magyarország megbékéléséhez, Csepel felvirágoztatásához! Értékrendünknek, céljainknak és elszántságunknak aláírásunkkal adunk nyomatékot…

     A Képviselő-testületbe jutott pártok képviselői kinyilvánítják azon törekvésüket, hogy – a jövőben is – mind a Képviselő-testület, mind a kerület vezetésében kizárólag a rendszerváltás alapvető értékeinek, a jogállamiság, az alkotmányos demokrácia, a szabadságjogok és az önkormányzatiság alapeszméinek tiszteletben tartása mellett hozzák meg döntéseiket, annak érdekében, hogy Csepel nyugodt, élhető és versenyképes város legyen.(Csepel újság, 2006.X.27.)

Szerintem nem sokan találnák ki, ki és – főként ‑  mikor írta ezt az „Elvi Nyilatkozatot”. Elárulom. Németh Szilárd! Igen, Németh Szilárd, Csepel volt polgármestere, aki 2006 októberében, az akkori önkormányzati választások elvesztése után vetette papírra a fenti mondatokat, majd az alakuló ülésen javasolta a szocialista többségű testületnek a megvitatását és elfogadását. Azóta nyolc év telt el. Négy esztendeje Németh Szilárd és pártja Csepelen is nyert, és most, október 12-én is nyerni tudtak. Mi valósult meg az eltelt ciklusban a nyilatkozatból? Szerintem nem sok. Megkockáztatom: Németh Szilárd már el is felejtette. El felejtette, ugyanis az általa vezetett önkormányzat képviselő-testületében konszenzusról, együttműködésről beszélni sem lehetett. A Fidesz-frakció 2010 végén, a szocialista képviselők bizottságokból való kizárásával, még a gondolatát is kizárta bármilyen együttműködésnek. Mégsem erről akarok most írni.

Hanem arról, hogy azt ígérték, folytatják. Pontosabban Borbély Lénárd úgy fogalmazott, hogy „Folytassuk közösen!”És folytatják. Például az október 30-i alakuló ülésen. Ezen az ülésen tette le az esküt az október 12-én megválasztott csepeli önkormányzati képviselő-testület, majd meghozta az ülés hatáskörébe tartozó döntéseket. (csepel.hu) A Szent Imre téren kezdődött ceremónián elsőként Németh Szilárd mondott beszédet.

Nagy ívű szónoklatának lényeges elemei arra utalnak, hogy olyan Ő, mint a Bourbonok, akik „semmit sem tanultak és semmit nem felejtettek”.  Először is kijelölte az utat Borbély Lénárd számára. Szent István királyra hivatkozott:

„A legnagyobb királyi ékesség, az én tudomásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni…”

Nem is tudtam, hogy Csepel királyság lett.  Igaz, voltak figyelmeztető jelek, azt azért nem gondoltam, hogy ennyire elhatalmasodik az érintetteken a kor, az irredentizmus szörnyű betegsége, hogy a királyságig visszamennek. Bár a szoborépítkezések, vagy, ahogy Csepeli Szilárd király mondja, a „szimbólumok” (ereklyés országzászló, Csepel zászlajának, címerének megváltoztatása, a vármegye címerek kihelyezése a Szent Imre térre stb.)figyelmeztethettek volna.

No de folytatom. Csepeli Szilárd király – elődjéhez híven –, intette kiszemelt utódját, Lénárd herceget, kövesse szokásait, mert így lehet kimagasló, az idegenek dicséretére méltó. Beszélt arról, hogy Istvánról és Imréről már nem csak közterek vannak kerületünkben elnevezve, az elmúlt négy évben mindkettőjüknek emléket is állítottak, továbbá, hogy az emlékhelyek számát hatványozottan növelték. Mindebből arra következtetek, hogy már folynak a Csepeli Szilárd király uralkodásának emlékére rendezett ünnepségek előkészületei, és például Csepel főterén, a 400 millióért átalakításra kerülő Szent Imre téren felállítandó, a zöld területet nem csökkentő további szobrok is megrendelésre kerültek. 

Ezzel azonban még nem volt vége. Csepeli Szilárd királyon, alias, Németh Szilárdon, ismét, immár sokadszor, elhatalmasodott a kommunistázás. Látszott rajta: huszonnégy évvel a rendszerváltás után sem tud másról beszélni. Már kívülről mondja a betanult szöveget. Hónapok óta érzékelhető nála az is, hogy nem tudja megbocsátani a csepeli baloldalnak, hogy április 6-án elvették tőle a Csepel Országgyűlési Képviselője címet. Érvei nem voltak, idézetekkel próbálta alátámasztani kommunistaellenességét, a baloldalról alkotott torz képét. Az sem érdekelte, hogy nem politikai nagygyűlésre gyűltek össze a kerület „szakrális főterén”. Szólt a bolsevik mentalitásról, Csepel és a haza érdekeit, értékeit, a „személyünket” érintő hazug és aljas támadásokról. Szemrebbenés nélkül állította: „Politikai döntéseimet mindig az egész közösség érdekében hoztam meg.” Ezek szerint például a választók több mint egyharmados támogatásával bíró csepeli baloldal demokráciát megcsúfoló kizárása a képviselő-testület bizottságaiból is Csepel érdekét szolgálta.

Majd, jó királyként, óva intette az utódokat a korrupciótól, az ördöggel való cimborálástól, mert „a Fidesz elsősorban a hűség, a jóhiszeműség, az őszinteség, a becsületesség és a lelkiismeretesség gyűjtőfogalma.” Meg kell a szívnek hasadni. Biztos minden hívőben azonnal világosság gyúlt, rögtön megértették a rejtett üzenetet: az amerikaiak korrupciós vádjaiért is a „hazaáruló baloldaliak” a felelősök.

Szilárd király, beszéde végén, a királyi jogar és a kincses kamra kulcsának átadása előtt, mintha elfáradt volna.  Újra nagyarányú felhatalmazásról, „kétharmados” győzelemről, beszélt. A valóság: a királyi herceg, alias, Borbély Lénárd, a csepeliek alig húsz százalékának szavazatával lett Csepeli Szilárd királyságának polgármestere, illetve a négy évvel ezelőtti eggyel szemben, most négy képviselői választókerületben vesztettek. A királyi tanácsban, azaz a képviselő-testületben meg oda lett a kétharmados többség.

Szilárdan kell tehát Szilárd királynak tartani gyeplőt. A beszédnek ez volt az egyik legfőbb mondandója, üzenete. Csepel helyzete, a csepeliek gondja, küszködése fel sem sejlett a királyi beszédben. Megértettük. Csepelen az utódoknak továbbra is a királyt kell szolgálni. 

Befejezésül: „az igazságosság a királyságok alapja” – tartja a latin közmondás. Már csak azt nem tudom, hol volt, van itt az igazság. Németh Szilárd kiskirályi „igazsága” nem a csepeliek többségének igazsága. Hiszem, egyszer kiderül: a király és a királysága is meztelen. 

V O X