A vendégnek örülni illik, a vendégnek örülni kell. Főleg, ha államfő látogat hozzánk, és mindjárt azért, hogy stratégiai partnerségről tárgyaljon. Márpedig a hírek szerint Azerbajdzsán elnöke, Ilham Aliyev  éppen ezért érkezett Budapestre. Egy olyan államból, amely az elmúlt két évtizedben – olaj- és gázvagyonának köszönhetően – látványos gazdasági fellendülést ért el, és ez kétségkívül biztató perspektívát kínál a kétoldalú együttműködéshez is.

A „gazdasági csodát” azonban nem kísérte politikai. Azerbajdzsánban dinasztikus, autokrata hatalom épült ki, amely az ellenzéket, a civileket nemcsak mozgásterükben korlátozza, hanem keményen fel is lép ellenük. Ám a magyar diplomácia – legalábbis nyilvánosan – szó nélkül hagyja ezt, sőt olyan vitatható gesztusra is kész volt, mint a „baltás gyilkos” 2012-es kiadása.

A Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter múlt heti bakui látogatásáról szóló beszámolók említést sem tesznek e problémákról, amelyeket azonban a nemzetközi közösség – ha valószínűleg gazdasági megfontolásokból óvatosan is – rendszeresen bírál.

Ez az a helyzet, amikor lehet vitázni a kormányzati állásponttal, amely szerint a külpolitikának a gazdaságot kell szolgálnia, mert kérdéses, hogy a pragmatizmus felülírhatja-e a morális értékeket.

Azokat, amelyek annak idején, az első kormányzati ciklusában olyan fontosak voltak a Fidesznek is, hogy Orbán Viktor az akkori négy év alatt sem Moszkvába, sem Pekingbe nem utazott. A kérdés akkor is aktuális, ha Bakuban most azt hangoztatják, hogy Azerbajdzsánban demokrácia van. Persze nyilvánvalóan illiberális. (nol.hu)