Elzúgtak tüntetései, és Magyarország a szabadságát nem vívta ki. Sőt, a miniszterelnök mámorosan autoriter és kártékony hatalmát elutasító tüntetők sajnos még csak azzal sem vigasztalhatják magukat, s a végsőkig elkeseredett milliókat, hogy közel álltunk volna a szabadság kivívásához, mert messze vagyunk még attól, hogy ezek a demonstrációk, még ha sorozatosak is, megrengessék a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Szigorú leszek: amihez az utcai jelenlét után most közel állunk, egyelőre csak a megfázás. Hiszen hiába zuhant jókorát a Fidesz támogatottsága, ha Magyarországot a törvények fölött álló kormányzóként vezérlő Orbán Viktor olyan rendszert épített ki magának és üzlettársainak, amelynek keretei között demokratikus módon a hatalma szinte megtörhetetlen.

Ahhoz, hogy a Fidesz kórosan kiterjedt befolyása valóban megroppanjon ebben az országban, azoknak az Orbán-hű politikai kinevezetteknek is távozniuk kell a tisztségükből, akik a saját maguk területén a Fidesz érdekeinek érvényesítését szavatolják. Orbán szolgái ülnek mindenütt:

Ott vannak az oktatástól kezdve a kulturális, gazdasági és rendvédelmi szférán át minden egyes hivatalban, az adóhatóság, a vádhatóság, az alkotmánybíróság, a közmédia, a költségvetési tanács, a jegybank vezető pozícióiban. A társadalom egészséges működését megbénítják. Ők azok, akik rajongva imádott kormányzójukra esküdtek föl, holott a magyar népre kellett volna. Akik az Orbán-rendszer amúgy működésképtelen gépezetét minden nap megolajozzák annyira, hogy az aznapi munkaidő végégig valahogy eldöcögjön.

A változást követelő, elkeseredett hazafiak számára a fentiekből egyetlen dolog következik: már nem elég utcára menni naponta, ott is kell maradni, végleg. Nem elég több tízezernyi embert megmozgatni a Parlament előtt, s nem elég forgalomlassító útlezárásokat szervezni, mert a kormányfő jelentéktelen kérdésekben engedhet ugyan, de azt nem tűri, hogy az általa és üzlettársai által fölépített Nagy Egész sérüljön. A Nagy Egész csak az egész országra kiterjesztett ellenállással, általános sztrájkkal, illetőleg teljes körű polgári engedetlenségi mozgalommal törhető meg. S ezt nem lehet megszervezni. A robbanás vagy bekövetkezik, vagy nem.

Miután az általános sztrájk és országos engedetlenség esélye jelenleg nulla, a kormányzó és a szolgái egyelőre bizakodva nézhetnek a jövő év elé. Megkönnyíti a dolgukat, hogy közel és távol nem látnak olyan ellenzéki vezetőt, aki a majdan megalakuló kormány élére állna. De a helyükben nem lennék nyugodt. Miniszterelnökké választása előtt egy-két évvel az ország azt sem tudta, hogy Antall József a világon van. Amikor Medgyessy Péter miniszterelnök lett, az MSZP-n kívül jóformán a kutya nem ismerte Gyurcsány Ferencet. Úgyhogy

Orbán Viktor helyében jól megnézném magamnak a tüntetőket: a tömegben valahol ott áll az utódja.

KÁCSOR ZSOLT

(Népszabadság)