HORVÁTH GYULA: LEHETŐSÉGEK ÉS KORLÁTOK

December vége felé járunk.

Ilyenkor az emberek hagyományosan elcsendesednek és rátekintenek az eltelt évre. Kinek – kinek másként mutat a mérleg.

Van, aki elégedetlen, csalódott, van, aki elégedett, és olyan is van, aki most jön rá, hogy csúnyán átverték!

A demokratikus baloldali ellenzék bizony az elégedetlenek csoportjába tartozik.

Azt a szép indulást, amivel Németh Szilárd „rezsibiztost” az év eleji választáson kiszavazták az egyéni országgyűlési mandátumból, nem ismétlődött meg. A helyhatósági választáson az ellenzék alulmaradt. Most nem az okok elemzése a dolgunk, hanem annak a folyamatnak az áttekintése, ami az új választást követően beindult.

A Fidesz a tavaszi választási fiaskó miatt mindent bevetett az önkormányzati kampányba. Törvényes, és törvénytelen dolgokat egyaránt.

Félt a vereségtől, mert tudta, hogy utána nem lehet megállítani a bűnös döntések miatti felelőségre vonásokat. Ezért ígérgetett és megfélemlített. Hangulatjavító rendezvények sokaságát szervezte, presztízs beruházásokat indított. Kártyás hasonlattal szólva tizenkilencre lapot kért és szerencséjére alsót kapott.

Muszáj is volt hazardírozni, mert a közvélekedés még az önkormányzati választás előtt két héttel is az ellenzék győzelmét vette biztosra. Összezártak!

Olyan mágnások is magukra vették Borbély Lénárd dzsekijét, akik az előző négy évben csak azért hajoltak le a fillérekért, nehogy az másnak jusson. Tudták, hogy nem Borbély győzelme tét, hanem az ő túlélésük. Jogilag be is biztosították magukat, az utolsó rendkívüli testületi ülésen (51 volt belőle) minden jelentős intézményvezető státusát (és bérét) négy évre meghosszabbították. Aztán jött a Falus - Bokros csere a hozzá tartozó viaskodással és az ellenzéki remények a passzivitás hajóján süllyedtek el.

A győzelem következtében kialakult helyzet azonban annak ellenére más, hogy ugyanaz a Fidesz alkotja a kormányzó erőt Csepelen, mint korábban. Németh Szilárd eltávozott a polgármesteri székből, de a kerület irányítását valójában nem adta át.

Minden emblematikus rendezvényen ő szónokol, hogy mindenki számára bizonyítsa, ő az igazi úr Csepelen. Sztálini módra jár az esze: „Mindenkiben bízunk, de, mindenkit ellenőrzünk!” Ennek jegyében elhelyezi a csepeli hivatalba, a „rezsiharcban” kipróbált embereit. Borbélynak nincs lehetősége mérlegelésre, zokszó nélkül teljesítenie kell ura parancsát. Mindjárt a győzelmet követően parancsra ki is rúgott hat vezető állású embert a polgármesteri hivatalból, majd az intézményvezetők leváltása kezdődött.

Azért, hogy el tudja helyezni a „rezsibiztosi” irodából kipottyantakat!

Ezek az emberek Németh Szilárd kinyújtott karjaként vannak Csepelen. Mindent látnak és mindent jelentenek.

Borbély, ha akarna, sem tudna önállóan mozdulni tőlük. Jelét adja azért annak, hogy másként szeretné tenni a dolgát, mint elődje, de ezek csak a formaságokban mutatkozhatnak meg. Az érdemi döntés nem nála van, nem Csepelen születik meg, hanem a Fideszes kolosszusok belső csatájának leképeződéseként jelenik meg.

A költségvetés prioritásai nem az ország állapotára reflektálnak, hanem ennek az elsődleges siserahadnak az elvárására. Ők dobnak (ha akarnak) mentőövet a kivérezetteknek, vagy hagyják a cápáknak.

Ebben a helyzetben a közpénz pedig a korábbinál is „hatékonyabban” folyik az új szerviesek zsebébe.

Lett is belőle haddelhadd, mert a régiek meg nem szívesen állnak a pénzfolyamtól félre. Mind ez most még egymás anyjának emlegetésében jelenik meg, de később valószínűleg bizonyos információk szivárgásában fog testet ölteni. A korábban négy évre bebetonozott intézményvezetők, székei remegni kezdtek, és arra kellett rájönniük, hogy az új vezetéstől azt kapták jutalomból, amit ellenzéki győzelem esetén büntetésből vártak.

Nem csoda hát, hogy ezzel együtt hűségük is exponenciálisan csökkent.

Egy éves végkielégítéssel (20-30 millió Ft), küldik őket a francba!

Közben meg nem megy a munka!

A beosztottak zavarodottak, félnek és irányítás nélküliek.

A tömbház rehabilitációk csak zsarolások és veszekedések árán folynak, az útfelújítások leálltak, Imre tér, meg a hivatali rekonstrukció eszementen úgy készül, mint a Luca széke. (decemberben ültetik a virágokat, és vakolnak)

Teljes zavarodottságot az országos helyzet is bonyolítja. Nincs kihez igazodniuk! Németh Szilárd kiszorulóban van a Fidesz kolosszusok köréből, és a pártban a belső harcok csak most kezdődnek igazán.

2014 az önkormányzatban Csepelen tehát nem megnyugvást, hanem új, az eddiginél is gyilkosabb belső felfordulást hozott.

És ez csak a kezdet.

Lehet, hogy a vég kezdete.

Forrás: Horváth Gyula weblapja