Olyan szavakat hallatott egy Fidesz vezető, ami 2010-től kezdve eddig úgy nézett ki, hogy soha meg nem történhet velük. Áder János újévi köszöntőjében a szeretetről beszélt! Pontosabban csak szerettük volna, ha a szeretetről.

A valóságban azonban (sunyi csavarral megfoghatatlanná téve) csak „a szeretet gesztusának gyakorlásáról” szólt.

Még így is elgondolkodtató ez a kiszólás!

2010-től kezdve sem szóban, sem gyakorlatban a szeretet gondolata meg nem fordult a fejükben. Az ellenkezője: a gyűlölet csurgott viszont minden mennyiségben, ezért aztán több mint meglepő, hogy miért is jött elő az államelnök ezzel a szófordulattal?

Mert azt elhinni már egy pillanatra sem tudjuk, hogy azért, mert megenyhült a kő szívét keményen szorító ereszték. Ez egyet jelentene ugyanis a Fideszben a politikai karrierje végével. Az ilyent (érzőt, vagy vele szimpatizálót) egy percre sem tűrik meg maguk között! (Kiszivárgott belső információk szerint Ádert is elsősorban azért választották a funkcióra, mert antropológiai adottságai miatt képtelen mosolyogni!)

Egy „vérfideszesnél” veleszületett követelmény a könyörtelenség!

Majdnem olyan szigorú verdikt, mint az átverés és a hülyének nézés követelménye!

Mert látott-e valaha is valaki akár csak egy könnycseppet akármelyik ítélet végrehajtó fideszes arcán, amikor a nyugdíjasokkal elbántak, a deviza hiteleseket szívatták, a földművesek földjét és megélhetését elvették, a trafikosok trafikját konfiskálták, vállalkozásokat nyúltak le és munkahelyek munkáit, ezzel emberek életét tették lehetetlenné, hogy a haverokból oligarchát csináljanak?

Elérzékenyültek-e, amikor köztisztviselőket, közalkalmazottakat párthűség szerint szelektálva lapátra tették?

Sírtak-e mikor a közgyógyokat elvonták, a nyomorékokat és amputáltakat felülvizsgálatra (ezzel sokat az idő előtti halálba) küldték?

Volt-e szánalom bennük, amikor új sarcokat kreáltak, és amikor mindenkit hülyére vettek, becsaptak, lenyúltak és kijátszottak?

Nem! Nem sírt ezen senki! Nem szánta „a zembereket” senki sem a Fideszben!

Öntelt vigyort annál többet láthattunk köreikben!

Úgy vélték, hogy „akinek semmije nincs, az annyit is ér”!

Ők csak a természet rendje szerint mindenkit a helyére „segítettek”. Magukat a dúsgazdagságba, a többit meg az ellehetetlenülésbe „szerették”! Ettől lett a társadalom végletesen kettészakított! Látványosan nem működik az egészségügy.

Éves hosszúságúak a műtéti és szűrési várólisták, amik jól beláthatóan egyesek vesztét jelenthetik. A mentésre várók közt immár megjelent olyan, aki belehalt a várakozásba!

A lakosság egyharmada szegény, magasra nőtt a gyermekéhezés, az öngyilkosság. A megalázás csúcsaként kitalálták a szegénytemetést.

Most meg úgy látszik, mintha a szeretet gesztusának gyakorlására bíztatnák egymást!

Ne üljünk fel a látszatnak!

Nem az egymás iránti szeretetnek gyakorlatba emelésére gondol az államelnök, hanem a mára kialakított helyzet elfogadásának „szeretetére” szólított fel Áder úr mindenkit! Arra, hogy tűrje a nép, azt a sorsot, amit rá mért az Isten!

Na, nem! Nem a valódi Isten! Csak annak magyarországi helytartója!

És nincs felkent a magukat kereszténynek mondott pártokban, aki venné a bátorságot és a meggyalázott népe mellé állna! Ha fel is emeli a hangját, az ima a miniszterelnökért szól, ha felemeli az ujját, az meg csak azért van, mert pénzt vonnak ki a büdzséjéből!

Mi meg arra kérjük a mindenhatót, hogy eszébe ne jusson megengedni nekik, hogy még jobban „szeressenek”, mert abba még azok is beledöglenek, akik eddig valahogy túléltek! Megkésettek, és hiteltelenek a Fidesz agytröszt által kreált, és az államelnök szájába adott szavak.

A helyzetünk a világban és hazánkban sokkal rosszabb annál, hogy üresen csengő szólamokkal vissza lehessen állítani, akár csak gesztusként is a szeretetet!

Tettek kellenek!

Forrás: Horváth Gyula weblapja