Vegyük úgy, hogy ezt a máshonnét jövő hangot azért nem hallották meg, mert ott nem lehet fogni a hullámhosszát, más frekvenciára vannak hangolva a készülékeik. Nem tudják venni a másik ország adását.

(Ottlik Géza: A másik Magyarország)    

A Fidesz csúfos szegedi bukása után a püspök emberének tartott és levitézlett polgármesterjelölt, Kothencz János a már a választások éjszakáján arról beszélt, hogy a jobboldalt az alapoktól kezdődően újjá kell építeni. A civil alapoktól. Eközben a Tisza-parti város netadós tüntetéseit szervezők arra biztatták a szegedi polgárokat, hogy alakítsanak akár polgári köröket is, ne féljenek a „polgári” jelzőtől. Körök, kockák, mi lesz ebből?

Kié az utca Szegeden?

Még október utolsó hetében Szegeden – egy héten belül – két tüntetés is volt. A 28-i, keddi demonstrációra is talán többen mentek el, mint más vidéki városokban, mintegy másfél-kétezer ember skandálta azt, hogy „Orbán takarodj!”. Eleinte kis zavart okozott a csatlakozni kívánók körében a két szervezés, de miután a közösségi oldalakon tisztázták, hogy nem egyesül a két tüntetés és mindkettőt megtartják, letisztult a kép. A keddi tömegjelenet „színesebbre” sikerült, mint a pénteki, itt árpádsávos zászlókkal is csápoltak az első sorokban. A péntekin már nem. A pénteki előtt a helyi DK és Együtt PM sajtótájékoztatót tartott, hogy teljes mértékben egyetértenek a tüntetések „ideológiájával”, részt is vesznek a dermonstráción, de civilként, pártlogók nélkül. Ehhez képest persze azért az kiderült, hogy az egyik szervező, Kovács Tamás, a PM külsős tagja, így talán utólag már semmi különös nincs abban, hogy Barabás Richárd (PM) is a felszólalók között volt. Mint ahogy itt mondott igen hatásos beszédet Györgyei János biológus is, aki nem rejtette véka alá, hogy a parlamenti választások idején az Együtt-PM kampánystábjában dolgozott. Mint később kifejtette, csak azért, mert már elege lett az Orbán-rezsimből, és szükségét érezte, hogy cselekedjen is. Mindenestre a keddinél jóval szervezettebbre sikerült a pénteki demonstráció, amelybe a PM is „beleütötte az orrát”.

Köz-Hasznáért Mozgalom

A fent említett pénteki tüntetés nem csupán a korábbi, szegedi tüntetésnél volt szervezettebb, hanem minden jel szerint a budapesti(ek)nél is, amelyeknél hatalmas vitákat váltott ki az, hogy szükséges-e a pártok jelenléte egy utcai mozgalom esetén, vagy sem. Úgy tűnik, a szegediek még idejében átvágták a gordiuszi csomót. A több demonstrációt is szervezők, mondjuk úgy, a Párbeszéd Magyarországért szimpatizánsai november 17-én, egy következő, szintén feszesen, profin megszervezett demonstráció végén bejelentették, hogy megalakítják a Köz-Hasznáért Mozgalmat. Akkor a szószólójuk úgy fogalmazott, céljuk, hogy az embereket ráébresszék arra, hogy a közügyekbe van beleszólásuk. Ennek felismerése, „tanítása” érdekében indítják el a mozgalmat, bárki csatlakozhat, tekintet nélkül arra, hogy a jelenleg létező pártok közül melyik iránt éreznek szimpátiát. „Alakuljanak polgári körök, nem kell félni a polgári jelzőtől” – mondta akkor Kovács Tamás. A november 17-i tüntetés után marasztalták a megjelenteket, s arra biztatták a szegedieket, hogy csatlakozzanak a Mozgalomhoz. Vagy az országos vitáknak (párt vagy nem párt) köszönhetően, esetleg egyéb meggondolásból, a PM-szimpatizáns Kovács Tamás háttérbe vonult, civilek kerültek a főszervezői posztokba. Egy alkalommal, az országos megmozdulásoktól függetlenül, tartottak egy Emberi Jogok Nyilatkozatát boncolgató „szemináriumot”, itt nagyon kevesen, mintegy 80–100-an lehettek, de a rendkívüli hideg is magyarázatul szolgálhatott. A későbbiekben, az országos eseményekkel párhuzamosan, decemberben is sikerült mintegy ezer szegedit demonstrációra hívni. A vidéki városokban megtartott, hasonló demonstrációkhoz képest a szegediről megint azt lehetett megállapítani, hogy szervezettebb volt a többinél, tematikus „előadások” hangzottak el,  sőt, például ami a Munka Törvénykönyvét illeti, konkrét követelések is elhangzottak, hogy azonnal helyezzék a jogszabályt hatályon kívül, s amíg az azt megelőzőnél is újabbat nem alkotnak, addig maradjon érvényben a 2012-ig hatályban lévő jogszabály. A teljesen új Munka Törvénykönyvről is konkrét tartalmi felvetések hangzottak el:

„Ezután hozzá kell látni egy valóban új, közös megegyezésen alapuló, a munkavállalók és a munkaadók valódi érdekeit egyaránt védő új Munka Törvénykönyv kidolgozásához.
Ennek első lépésként pedig vissza kell állítani azt a háromoldalú érdekegyeztető fórumot, amelyet a mostani kormány eltörölt.
Egyenlő munkáért mindenkinek egyenlő bért kell fizetni, nemektől függetlenül, és akkor is, ha a dolgozó közmunkás!
Rendezni kell a pótlékok és a juttatások rendszerét.
Garanciákat kell biztosítani a rokkantak és a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására.
Újra kell gondolni a veszélyes munkakörben dolgozók helyzetét, és vissza kell állítani a korkedvezmények rendszerét.”

A Köz-hasznáért Mozgalom az idei év első heteiben már kétszer szervezett kisebb találkozókat, egyelőre stratégiai és taktikai lépések megbeszélése céljából, bár tágra nyitották az ajtókat, tucatnyian vettek részt rajtuk. Az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogyan lehet párt nélkül, szervezetten politizálni? A szegedi mozgalom talán erre is választ adhat.

Mindeközben a jobboldalon

Szegeden Botka László kétharmados győzelmet aratott. Már jó korán bejelentették, hogy nem hajlandók belemenni az országosan jellemző „kavarásokba”, itt valóban összefogott a Dk, az Együtt-PM és az MSZP. Az alakuló közgyűlésen a három párt külön frakciókat alakított, de eddig a kétharmad „egyhangúan” működött, akár csak a parlamentben Orbánéknál. Igaz, még rövid idő telt el, mindösszesen két közgyűlést tartottak az önkormányzati választások óta. A jobboldalon érdekes jelenségeket figyelhettünk meg: a „civil” Kothencz János vezetésével alakult meg a Fidesz-frakció, amelynek nem lett tagja mindegyik szegedi Fideszes képviselő. Ők, meglepő módon, a KDNP városi elnöke által megalakított KDNP-frakció tagjai lettek. Az  ő „civil köreik”, a Tisza Lajos Közéleti Egyesület (az egykori, korrupt ügyeiről elhíresült, bukott Fideszes polgármester, Bartha László aktív részvételével) és a Civil Unió folyamatosan bírálják Botkát a helyi jobboldali hírportálon, amely a Fidesz 2006-os polgármesterjelöltjének érdekeltségébe tartozó cég tulajdona. A jobboldalon egyelőre nincs látható jele a beígért újjáépítésnek, újabb polgári körök alakulásáról vagy a meglévők aktivizálódásáról sem hallani. Az egyelőre kérdés, hogy mennyire tudják befogni a vitorlájukba azt az elégedetlenséget, amelyet Botkáék a tömegközlekedési tarifák emelésével és a parkolás burkolt díjemelésével gerjesztettek.

A köz haszna lesz?

„Ha csak annyit érünk el, hogy az emberek megértik, hogy ők maguk tehetnek a legtöbbet saját magukért, az már a lehető legoptimálisabb” – mondta még tavaly, az első tüntetés után Györgyei János biológus, aki az első, szervezett tüntetés egyik szónoka volt, s részt vett azon a két megbeszélésen is, amit már az idei évben a Köz-hasznáért Mozgalom stábja tartott.

Szlavkovits Rita, újságíró
Írásai a Magyar Narancs honlapján