A 77. születésnapját ünneplő Csepel és Váci Mihály díjas költőt, Halász Imrét köszöntötték a Tamási Lajos Olvas Munkás Klub tagjai a Csepeli Munkásotthonban. A zsúfolásig megtelt teremben először a Németh László-díjas tanár-költő Lengyel Géza, a klub vezetője köszöntötte a megjelenteket, valamint a 40 éve klubtag Halász Imrét, az est főszereplőjét. 

Ezt követően Halász Imre, aki évekig volt a nagyhírű klub vezetője is, szólt, időnként meghatottan, élete, ötven éves költői munkássága legfontosabb állomásairól. A nemegyszer kemény, néha keserű önvallomást, a nagymamára, szüleire, családjára, kedves feleségére emlékező mondatokat meg-megszakította egy-egy versével, majd a klubtagok olvastak fel a költő emlékezetes korszakaira, sorsfordulóira jellemző verseket.

A versek a mindennapokról, a természetről, a szerelemről, a munkáról, a nehezen élő emberekről, a csepeliekről, a gyárról és természetesen a költőről, a nehéz sorsot megélt, néha keserű, de mindig őszinte, szerelmes, „boldogtalan és boldog” emberről szóltak. Élmény volt hallgatni a verseket, élmény volt csendben figyelni a költőt, akin látszott, érződött, nagyon készült. De készültek a társak is, akik a versek előadása után szeretettel, tisztelettel simogatták, veregették meg már hajlott vállát.

A közel kilencven perces költői est végén Halász Imre köszönetet mondott klubtársainak, akik – szokásukhoz híven –, még sokáig maradtak, beszélgetni a versekről, a klubról, a következő programról.