A Quaestor károsultjai vasárnap komoly tömeget vittek az utcára, s lényegében a kormány ellen tüntettek Debrecenben. Ez meglepő, hisz úgy tűnt: a cívisvárosban ilyesmi nem történhet, ott semmiképpen sem rendül meg az Orbán Viktorba vetett bizalom. De mielőtt az ellenzéki pártok triumfálnának, ki kell őket ábrándítani. Lehet, a debreceni tüntetés nem is azt igazolta, hogy Orbánt leírták az emberek, hanem azt, hogy nagyon is bíznak benne mint jó királyban, aki majd segít.

Nincs nagy jelentősége, de mélyen szimbolikus, hogy egy tüntető ezt a feliratot tartotta: „Orbán úr, nekünk miért nem szólt?” Nem az az érdekes, amit mond, hanem ahogyan mondja. Tisztelettel a magázott kormányfő iránt. Habár lett volna igény a durvább formára is – Orbán, takarodj! –, az indulatok nem szabadultak el.

Az ország ma ugyan a kormányfőt szidja, de jelentős részben tőle várja a segítséget is. Ha ő parancsba tudta adni, hogy a minisztériumok menekítsék ki az értékeiket a süllyedő hajóról, akkor azt is el tudja intézni, hogy

a nemzeti bank nyissa meg a kincstárat, és fizessen ki mindenkit.

A jó király már csak ilyen: nem értjük, hogy mit csinál, de biztosan jót akar. Normális viszonyok között tudomásul kellene venni, hogy sok tízezer kisbefektető kockáztatott, s vesztett. De nálunk nincsenek normális viszonyok, s ezt Orbán is tudja, nem véletlenül vette magára a döntés felelősségét a külügy helyett. Az ő parancsára meg lehet majd nyitni a jegybank tartalékait is. A jó király segíteni fog.

De nem a saját pénzéből – hanem a közösből. (nol.hu)