Az RMDSZ legutóbbi kongresszusára odatolakodott Semjén Zsolt a Fidesz-KDNP kormány miniszterelnök helyettese. Szíjártói szóhasználattal lehet mondani, hogy odapofátlankodott! Ezt a jelzőt azért érdemelte ki, mert az általa képviselt kormány az, amelyik az RMDSZ fennállása óta egyetlenként, mindent megtett, az erdélyi magyar párt, politikai, erkölcsi megsemmisítéséért. (Gondoljunk, csak a Tőkés és Szász féle RMDSZ ellenes képződmények pénzelésére, és egy korábban jobb sorsra érdemes, de később magát erkölcsileg és emberileg nullára írt lelkésznek, Fidesz színekben az európai parlamentbe juttatására.)

Most meg mintha misem történt volna, Semjén - farizeus módon - megjelent az RMDSZ kongresszusán. Azzal, azonban, hogy

korábban az RMDSZ likvidálásának célját dédelgető pártokat támogatták, egyben a radikális revizionista eszmék mellett tették le a garast Erdélyben nyíltan, itthon burkoltan.

Ez a radikális múlt teszi lehetetlenné a mostani vizit őszinteségét is.

A Fideszes Erdély-politika - úgy, ahogy a külpolitikája egésze - nem az ottani viszonyokra, népre, hanem a magyarországi Fidesz befolyás mélyítésére szolgál. Nem törődik azzal, hogy a határainkon kívül felkorbácsolt érzelmek, milyen hatással lesznek azokra, akik az ő hazajötte után is ott maradnak. Azt hiszik, hogy itthon is, Európában is, meg a világban is mindent megtehetnek, következmények nélkül. Ebben a téveszméjükben, szemforgató módon aztán jó néhányan támogatják is őket az ottaniak közül. Így kerül a radikalizálódás útjára az a politika, amelyiknek eszmevilága, teljesen eltávolodott a keresztény-konzervatív európai nézetrendszertől. (lásd Giczy György írása)

Ugyanez az egoista szemlélet tapasztalható Csepelen is.

A korábban kiterjedt, és a lakosság körében is élő együttműködés, került teljesen más utakra. Kerületünknek, a baloldali vezetés alatt kiterjedt kapcsolataik voltak Finn, Horvát, Német, Román, és Lengyel testvérvárosokkal. A korábbi együttműködés, - mely a kultúra, az oktatás, a turizmus céljain alapult - megszakadt, és az agresszív aktuálpolitika mezsgyéjére, szűkült, vagy ami még rosszabb az urizáló vezetők szórakozására szorítkoznak. A Fidesz érában a korábbi testvérvárosi kapcsolatból gyakorlatilag csak kettő maradt. Abból is kiemelkedett a mesterségesen feltuningolt jelentőségével nagyszalontai.

De nem ám Arany János, meg a csonka torony és más emberi és kulturális események felkarolására, hanem - egyesek szerint - az emberkereskedelemre hajazó állampolgársági versenytörekvésekre fókuszálva. (Állítólag Csepelen azért rúgta ki Borbély polgármestersége első intézkedéseként az anyakönyvvezetők főnökét, meg az aljegyzőt, mert szóvá tették, hogy az esküt tevők még az „Isten engem úgy segéljen” kifejezést se tudták magyarul elmondani!) Úgy nézett ki, ebben partner lett Török László, Nagyszalonta polgármestere.

Ő volt az egyetlen az akkor meghívott összes testvérvárosi küldött közt, aki Magyarország Európai Uniós Felvétele alkalmával a Királyerdei Művelődési Házban - köszöntő és gratuláció helyett - az európai szellemiséget fitymáló, nacionalista szólamokat állította mondandója centrumába.

Török nem a nagyszalontai szellemiséget, az európaiságot, hanem a radikálisok által hangoztatott nagy magyar nacionalizmust képviselte. Ezért, nem szívesen állt aztán vele szóba az előző csepeli vezetés! Sokkal inkább, a nagyszalontai pedagógusokkal, a pappal, a hagyományőrzőkkel, a múzeum vezetővel, az iskolaigazgatókkal és az ottani civilekkel tartottak kapcsolatot akkor a csepeliek. Borbély Lénárd aztán földiként, meg elvbarátként talált rá Törökre, akivel megtalálta a szót és együtt keltik a szélsőséges ideológia a nacionalista, revansista politika látszatát Nagyszalontán is.

Egy Nagyszalontáról készült ismeretterjesztő film eldicsekszik ugyan a felújított csonka toronyról, de még véletlenül sem említi meg, hogy azt a csepeliek szolidaritásával és pénzéből is támogatva hozták rendbe egy évtizede!

Ezt (úgy néz ki, az összes eredménnyel együtt) nem találja az ottani vezetés értéknek.

De Borbélyt, még polgármesteri beiktatása előtt (valószínűleg tartalmas életműve okán alig több mint 30 évesen) azonnal kitüntette.

Éppen abban az időpontban, amikor az ifjúnak egy per vádlottjaként a magyar bíróság előtt lett volna jelenése. Csepelen cinkosságról, és a kéz, kezet mos, összefonódásáról susognak az emberek! Úgy látszik, Török biztosíthatja Borbélynak az alibit és a pártjában előírt fejkvótát az állampolgársági eskükhöz, Borbély meg az okot arra, hogy barátja gyakran járhasson ide. (Ami az állampolgársági keretszám teljesítéséhez, /már csak a tolmácsolás okán is / lássuk be, hogy elengedhetetlenül szükséges!)

Így nő össze, ami összetartozik!

Aztán amikor Lázár János kétségbeesésében kijelenti, hogy a radikálisok nyilas párt, gúnyos lenéző vigyort lát a magukat kereszténynek mondók között, (Semlyénék) valamint saját pártja jobb szélén, (Németh Szilárddal és Borbély Lénárddal) és, egyre fogyó kétségbeesett szempárokat pedig maga mellett.

HORVÁTH GYULA

Forrás: a szerző weblapja