Óriási érzéke van a Fidesznek arra, hogy olyan kérdéseket dobjon be az országos közbeszédbe, aminek valójában csak egy célja lehet: az ösztönök és indulatok húrjainak pengetése!

Nézzük csak meg a közelmúltban bevetett elképzelést: Európának, nincs szüksége bevándorlókra!

Ez a kijelentés már évek óta nem igaz.

Nem szeretnék azzal az ős régi érvvel előállni, hogy a népvándorlás… Maradjunk csak időben és térben egyaránt a közelben. Megtehette volna-e ezt a fejlődést Európa, ha nincsenek bevándorlók, feketemunkások és török vendégmunkások milliói?

Kiszámítható-e, hogy ezek a népek szellemi és fizikai értelemben mennyit tettek hozzá Németország fejlődéséhez. Nem láttam ide vonatkozó autentikus adatokat. Egy azonban számítás nélkül is biztosra vehető: sokkal többet, mint amennyit vittek! Ugyanez olvasható ki a többi Nyugat európai ország gazdaságtörténeténél is. Tehát a gyakorlat a legújabb korban is azt mutatja, hogy a bevándorlás a befogadó államoknak jobb, mint azoknak, akik a bevándorlók. Igaz, hogy a befogadók élete nincs veszélyben, míg a befogadottak többsége bizony sokszor a puszta életének mentése céljából válik menekültté.

Érdekes, hogy Európában éppen azok a politikai csoportok ágálnak még is leginkább ellenük, akik a kereszténységet, mint címer logót viselik. Magyarországon meg úton, útfélen kettős keresztet állítgatnak. (közben meg az élet erőszakos elvétele /halálbüntetés visszaállítása/ mellett kardoskodnak)

Ez is azt mutatja, hogy az egyházaknak (saját érdekükben) ki kéne már vonulniuk a gyakorlati politikából. Csak lejáratják magukat és embereiket az emberellenes kiállással, és az elveikkel ellentétes keresztény pártprogramokkal. /Magyarországon mindez párosul a revansista és illuzórikus területszerzési vágyálommal, a soviniszta felhangokkal, valamint a minden alapot nélkülöző felsőbbrendűséggel./

Európa gazdaságához friss felhajtóerőt ad a bevándorlók tömege.

Az öreg kontinens lakossága elöregedik. Nagymértékben nő az eltartottak /nyugdíjasok/ aránya akkor, amikor a születésszámok vészesen csökkennek. Ahhoz, hogy olyan országokban (mint Magyarország) ahol „sikeresen” megbuktatták az öngondoskodó nyugdíjpénztárakat és megtartották az elosztó, kirovó rendszert, elengedhetetlen az ifjú munkaerőtömeg. Mivel a reprodukciót a hazai születések meg sem közelítik és az egyre növekvő elvándorlás a kontinens „boldogabb” országaiba, tovább gyengíti ezt az értéket- nem képződik alap a fenntartáshoz. Ebből következően nem marad más, mint a bevándorlók fogadása. Az ő munkájukra, tettvágyukra építő gondolkodásuk, - fizikai és szellemi erejük, értéktermelő képességük - lehet az egyetlen reális esély a működő „jóléti” rendszerünk megtartására. Persze csak akkor, ha mindkét lábunkkal a földön állunk.

Ha, a rózsaszín fellegekben szárnyalunk, akkor maradhatunk a nagy Magyarország angyalos címerénél, meg a bevándorlók kitiltásánál, de ne panaszkodjunk majd, ha évtizedek elteltével azt vesszük észre, hogy kilóg a seggünk a gatyából!

Se nyugdíjra, se betegellátásra, se termelésfejlesztésre, de még katonaságra sem lesz alapja ennek az országnak. Viszont megmarad az öntudat, hogy Magyarország a magyaroké! /Ami lássuk be, hogy már ma sem több, hangzatos szóvirágnál./

Nem úgy az Észak afrikai országok!

Egyiptom élhető területe alig több mint Belgiumé. Itt él közel százmillió ember.

És akkor még nem beszéltünk a többi arab országról és fekete Afrikáról sem. A családokban három és öt gyerekkel, az etnikai bomba láncreakciója ketyeg. Ez a lélekszám növekedés már csak a halmazok világában is hosszú távon elsodorja riválisát, nem hogy a társadalmi valóság mai helyzetében. Ezt nem lehet katonai eszközökkel megoldani. Buta, képtelen, de leginkább eleve vesztes, ezért bűnös vállalkozás!

Csak a politikai, társadalmi út járható. Kizárólag az ellenőrzött bevándorlásnak, és a helyben maradás segítésének, ösztönzésének és más elemeknek a türelmes és körültekintő alkalmazása jelentheti hosszútávon Európa kultúrájának, és értékeinek fennmaradását.

Ezt érti Európa, de nem érti a hazánkat ma még vezető Fidesz, élén Orbán Viktorral! Konzultál a néppel, pedig neki kéne konzultációra járnia, hogy ne vezesse újabb csalódás felé ezt a népet.

Mohács és Trianon előtt is határozott és magabiztos volt a magyar vezetés! Láttuk, hova jutottunk velük!