Bizonyos szempontból túlságosan is gyorsan épül a magyar–szerb határon a kerítés: több gazda földjén már azelőtt elkezdődött a munka, hogy erről előzetesen akár csak informálisan tájékoztatást kaptak volna tulajdonosok. 

A gazdák attól tartanak, sokba kerül majd nekik az, hogy földjükön átvezet a kerítés - írja a Népszabadság.

– Néhány nappal azután, hogy Ásotthalomnál elkezdték építeni a kerítést, mifelénk is megjelentek katonai konvojok. Teherautók, terepjárók jöttek-mentek, aztán egyszer csak észrevettük, hogy a tudtunk nélkül cölöpöket vertek le a kukoricásunkban – eleveníti fel a szerb–magyar határ közvetlen közelében fekvő, Bács-Kiskun megyei Madarason élő Schneider József és felesége, Erzsébet, miként szembesültek először azzal, hogy az ő földjeiken is építkezik a katonaság.

Piros cölöpök

A Szerbiával három oldalról is határos, összesen körülbelül harminchektáros földön gazdálkodó házaspár azt meséli: a határjelző kőoszlopok közvetlen közelében zöld cölöpöket vertek le, majd attól úgy nyolc-kilenc méterre, már a kukoricásukban piros karókat állítottak. Az asszony, a híradókban, újságokban látott képek alapján arra gondolt: a piros cölöpök jelölik a végleges, három-négy méter magas kerítés nyomvonalát.

Emiatt rögtön felkereste az illetékes polgármesteri hivatalt, hívta a falugazdászt, a vidékfejlesztési hivatalt, de még a határrendészetet is, hogy megtudja: valóban kerítés épül-e a földjén, s ha igen, akkor erről miért nem tájékoztatták, és ki, mikor egyeztet velük erről. Választ sehonnan nem kapott, annyit mondtak csak neki „nem hivatalosan”: jól kombinál, valóban a kerítés nyomvonalát jelzik a karók.

– Ez esetben hat sor kukoricánk veszik el, összesen úgy másfél-két hektárnyi területet csípnek le a földünkből – kalkulálnak Schneiderék. A gazdálkodók, hogy szavukat igazolják, meg is mutatnák a cölöpöket a kukoricásukban, ám erre nincs lehetőségük: a területre tartva ugyanis kerítésépítő katonákkal találkozunk, akik utunkat állják. Bár a földre vezető földút még a határon és az épülő kerítésen innen fut, úgy döntenek: „katonai területre” senki nem léphet. Végül annyit engednek: a földtulajdonosok mehetnének, de az újságírók csak az alezredesük engedélyével indulhatnak tovább. Azt ígérik, „hamarosan” érkezik az alezredes, aki azonban bő egy óra alatt sem ér a helyszínre, így nem várunk rá tovább az árnyék nélküli mezőn, a tűző nap negyvenfokos hőségében.

Közérdekű használat

– Ez a hozzáállás dühít a legjobban kerítésépítésnél is! Semmibe vesznek, arra sem veszik a fáradságot, hogy tájékoztatás adjanak. Ha azt mondják, kell az a kerítés, hát építsék, de legalább tudjak arról, mi történik a földemen – háborog Schneider Józsefné, kőhajításnyira a magyar–szerb határtól és a kukoricásuktól.

Pedig volna miről beszélnie a hatóságok illetékeseinek, hiszen Schneideréknek és több más környékbeli gazdának is lennének kérdéseik. Azt már ugyan kiolvasták a törvényekből – miután kénytelenek voltak órákat eltölteni az internetes jogszabálygyűjtemények előtt –, hogy a tulajdonos köteles tűrni a beruházást, s a közvetlenül a határnál lévő földek egy részén „közérdekű használati jogot” jegyezhet be az állami apparátus.

Tudják, hogy ezért jár nekik kártérítés, ám ennek részletei szerintük nem teljesen világosak, nem tudják például, ki, mikor, hogyan méri majd fel a veszteségeiket. Ráadásul – emeli ki a házaspár – nemcsak a közvetlen terménykár miatt aggódnak, hanem az egyéb, a rendeletekben, törvényekben említésre sem kerülő, közvetett következményektől is.

Veszélyben a támogatás

– A területalapú támogatás veszélybe kerül, ha a növényi kultúrában három százaléknál nagyobb hiány keletkezik. Márpedig a mi esetünkben ennél biztosan nagyobb lesz a veszteség, ha ott épül meg a kerítés, ahol a cölöpök jelzik, hiszen a harminc hektárunkból úgy kettő veszik el. Nem esik szó arról sem, hogy vajon a kieső területek miatt újra kell-e méretni a földet, az új helyzethez kell-e igazítani a támogatásokhoz szükséges engedélyeket, igazolásokat – sorolja aggályait Schneider Józsefné, és egy másik, talán még nagyobb félelméről is beszél:

– Jelzáloghitelünk van a földön. Mi történik, ha a bank felmondja a szerződést, mert a hitel fedezetéül szolgáló, művelhető termőföldünk lecsökken a kerítésépítés miatt? Az ügyben megkerestük a Belügyminisztériumot még pénteken, de a tárca illetékese azt közölte, később adnak tájékoztatást.

Noha a kérdések sorakoznak, hétvégén, napokkal a cölöpverés után Schneiderék hivatalosan már annyit megtudtak egy ajánlott levélből: miként várták, határozatlan időre közérdekű használati jogot jegyeztek be földjeik egy részére. Schneider Józsefné szerint ez is több a semminél, ám megemlíti: több olyan területük sem szerepel a földhivatali listában, amelyet birtokba vettek a kerítésépítők.

Forrás: nol.hu (Címlap: Schneider Józsefné: Legalább tudjak arról, hogy mi történik a földemen - Fotó: Koncz György / Népszabadság) és civilhetes.hu