Nobel-díjra érdemes tudományos eredmény megállapítani, mi a Magyar Szocialista Párt álláspontja menekültügyben.
A minap éppen Szanyi Tibor, a párt EP-képviselője magyarázta el érzékletesen, hogy az MSZP tulajdonképpen magával sem ért egyet, amikor azt állítja: Orbán Viktor voltaképpen a szocialisták korábban közzétett javaslataiba szeretett bele.
Ám ennek természetesen semmi jelentősége nincs. Aminek van, az az, hogy a választóknak fogalmuk sincs, mit akar az MSZP. És nem azért, mert az emberek negligálják a szocialisták érveit, hanem mert ezek nem azonosíthatók, de hogyan is lehetnének, miközben sokáig hallgató vezető politikusai még mindig vitatkoznak arról, mit is kellene elgondolni.
Elüthetnénk persze az egészet azzal, hogy csak a szokásos ügyetlenséget látjuk, hogy bonyolult a probléma, és egyébként is: Orbán Viktor. Csakhogy amit látunk (azaz nem látunk), nagyon mélyen gyökerezik. Nem kommunikációs kudarcokról vagy szakpolitikai dilemmákról szól, hanem az identitásról.
Akkor nem tudjuk, mit kell mondanunk, ha nem tudjuk, kik vagyunk.
Márpedig az MSZP ma nem tudja. És ettől nem függetlenül nincs itthon baloldali szervezet, amelyik történetének, karakterének köszönhetően tömegeket vonzana. Sem ők, sem más. Pedig soha nem volt a baloldalnak könnyebb rátalálni arra az alapra, amelyen építkezhet, mint manapság. A görög, a spanyol és a brit baloldal példája, a fiatalok ezek iránti olykor szinte már érthetetlen rajongása és lelkesedése is azt üzeni: egyre inkább az egyenlőtlenségek állnak a baloldali politika fókuszában. A vagyoni, jövedelmi, kulturális differenciák teszik társadalmi rétegek egészének elviselhetetlenné a mindennapokat. A felismerés persze kevés. A baloldali politika csak akkor számíthat támogatásra, ha a választók elhiszik nekik, hogy készek radikálisan beavatkozni a társadalmi viszonyokba.
Ezzel együtt is lehet sok olyan téma, amelyben kisebbségben marad igazságával, de morális tartását már nem veszítheti el. És hosszú távon épp a rendíthetetlenség teheti vonzóvá. Orbán Viktor politikájának alternatívája nem annak tökéletesítése, hanem az antitézise.
A menekültügy szépen megmutatta, hogy vannak tartalékai a baloldalnak Magyarországon. Hiszen civilek néhány nap alatt hoztak létre olyan infrastruktúrát, amellyel tízezreknek segítettek, gyűjtöttek össze annyi adományt, hogy szétosztani is nehéz volt, üzemeltettek olyan ellátórendszert, amelyet az állam nem tudott (nem akart) garantálni.
E segítők nem féltek cselekedni, miközben a politika félt bármit is állítani. Mert a félelem határozza meg a döntéseit: a rettegés a Fidesz és a média reakcióitól, az értelmiségtől, a választóktól, a tévedéstől, de mindenekelőtt: a valóságtól.
Ez a félelem vezet a semmilyenségig.
Ez nyomja agyon a baloldali politikát.
PETŐ PÉTER
Forrás: Népszabadság és nol.hu
