"Csak így tovább a Nemzet Rendszereiben, derűs nemzeti ünnepeket, jó narratívát, jó éjszakát a b. hallgatóságnak!"
A fenti jókívánsággal köszöntötte olvasóit és a Magyar (közszolgálati, királyi, orbáni) Rádió hallgatóit Rainer M. János, az ismert történész, az 1956-os Intézet vezetője saját Facebook oldalán. A karcos köszöntő okát így tette közzé:
Képzeljétek, drágáim, hogy jártam ma! Reggel 9.30-kor az MR I Kossuth Rádió, a Nemzeti Főadó egyik kedves munkatársa, régi-régi jó ismerősöm egyébként, készített velem egy interjút 1956. november 4-éről, a f.év. november 4-i műsor számára. A felvétel egészen jól sikerült, a riporter derűs lélekkel távozott 10 óra körül, s magam is így folytattam napomat.
Alig másfél óra múlva telefon, a vonalvégen a riporter.
- Hiába dolgoztunk - azt mondja.
- Nem hallható a felvétel? - kérdezem én.
- Á! A felvétel kiváló minőségű...
- Akkor mi a baj?
- Az, hogy mondtam a (fő?)szerkesztőmnek, hogy megcsináltam az interjút 4-ére veled. Erre ő [a fő!] így: "Hát az nekünk nem kell!! Nagyimrés-raineres narratíva nem kell!!!"
Fényre derűltem, mint a Haza...
És miután meggyőztem (nagy nehezen!), hogy neki nem kell emiatt elnézést kérni tőlem, még derűsebb lélekkel folytattam napomat. Mit akarhatok, ennél többet? A társaság nem rossz! Narratíva lettem! Listára kerültem - ha csak informálisra is - és még csak nem is a proskribálandókéra! Szóval csak így tovább a Nemzet Rendszereiben, derűs nemzeti ünnepeket, jó narratívát, jó éjszakát a b. hallgatóságnak!
